A Krzyżnetől északkeleti irányban húzódó, a Lengyel Tátra hegysorának végső szárnyát alkotó hosszú gerincvonulat a Wołoszyn, amely a Roztoka- és Waksmundzkavölgyet választja el egymástól. E hatalmas tömegű hegyvonulat több oromszerű kiemelkedést visel a hátán, amelyek közül a délnyugati végén (a Krzyżnehez legközelebb) emelkedő a legmagasabbik, az egész Wołoszyngerincnek 2151 m magas tulajdonképem főorma.
A kilátás a Wołoszyn főormáról igen szép s még kiterjedtebb mint a Krzyżneről.
Rajta visz át a Sas-út (240. fej.).

1. A Krzyżnetől (nyugati gerinc).
Igen könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Krzyżne hágóbemetszéséből rövid, meredek törméléklejtőn északkeleti irányban fel a kevéssel magasabb, nagykiterjedésű Krzyżneplatóra, azután az ennek déli szélén a Wołoszyn felé emelkedő, tömbökkel borított széles gerincen fel a Wołoszyn főormára (15 p.).

2. Az északkeleti gerincen.
Igen hosszú, de folyton szép kilátást nyujtó túra. Felmenetben megerőltető, azért ajánlatosabb a gerincet lemenetben bejárni.

A Mickiewicz vízesések feletti nagy hídtól kb. 10 percig követjük Zakopane felé a halastavi kocsiutat, ahol egy utjelzőtábla tesz figyelmessé a balra az erdőbe nyíló gyalogösvényre. Az őserdőn át vezető ösvényt követve, a Polana pod Wołoszynem tisztására érünk, amelyen több pásztorkunyhó áll (kb. 1330 m; 1/2 ó.). Mindjárt az utolsó házcsoport után elhagyjuk az utat és betérünk abba a balra nyíló széles erdővágásba, amely a Wołoszyn felé felhúzódó oldalvölgyecskébe vezet bele. Rövid darabig követve a vágást, az ösvény balra elhagyja a völgy alját és a völgy deli oldalában igen meredeken visz fel a Wołoszynból balra kiágazó melléknyúlvány magaslatára. Ennek hátán visz az ösvény tova, majd onnan, ahol a hát beleolvad a Wołoszyn tömegébe, balra kitér a Wołoszynnak a Bialkavölgy felé tekintő délkeleti oldalába. Az ösvény ezután hosszú ideig nyugati irányban keresztezi a meredek, füves hegylejtőt, folytonos emelkedéssel lassan közeledve a Wołoszyn északkeleti gerincének magaslatához, amelyet végül - az utolsó darabon meredekebben felfelé kapaszkodva - egy keskeny kis csorbában érünk el (1 ó. 50 p.).
Innen kövétjük az elég erősen emelkedő, nagy tömbökkel borított széles gerincet, részben ennek magaslatán, részben a jobboldalán tartva magunkat s több jelentéktelen gerincpúp átmászásával végül a "Garb Zadni"-nak a gerincvonulat egész alsó szakaszát uraló kiemelkedésére jutunk (2034 m; 50 p.). Erről túloldali füvön le a mögötte fekvő széles nyeregbe. Az innen rövid darabig vízszintesen tovahúzódó gerinc apró csipkéinek jobboldalában, közvetlenül a gerinc magaslata alatt megyünk tovább. A vízszintes gerincrész túlsó végén levő nyergecskéből - amely felett a gerinc megint emelkedni kezd - kitérünk a gerinc baloldalába, amelyben rézsútosan balra emelkedve, meglehetős messzire kimegyünk a gerinc oldalában kiugró vállig. Innen ismét a gerinchez kapaszkodva vissza, ennek emelkedő hátát követjük, majd egy meredekebb részét az előbbihez hasonló nagyobb kitérővel balról megkerülve, végül megint a gerincen jutunk fel egy elnyúlt tarajt alkotó oromra (40 p.), amelyről tömbös gerinc visz át a nálánál csak kevéssel magasabb "Garb Przedni" közeli ormára (2090 m; 10 p.). Erről elég meredek de könnyű gerinc juttat le a mögötte fekvő csorbába (10 p.). Minthogy ennek túloldalán vadul tornyosul fel a gerinc, a csorbából jobbra keveset leereszkedünk, ahonnan az ösvény eleinte közel vízszintesen kitér a Waksmundzkavölgy felé tekintő hegyoldalba, hogy azután ennek meredek lejtőjén kis szerpentinekben ismét visszakapaszkodjék a gerinchez, amelynek végső szelíd részén mindjárt elérjük a Wołoszyn főormát (40 p.; a Mickiewicz vízesésektől összesen 5-6 ó.).