A két Buczynowatorony (233. fej.) közül a keleti a Kis Buczynowatorony. Nyugati szomszédjától - a Nagy Buczynowatoronytól a keskeny Buczynowacsorba választja el, míg keleti gerince a "Ptak" merész tornyocskáján és a "Kopa nad Krzyżnem" szelíd púpján át a Krzyżnehez ereszkedik. A Sas-út (240. fej.) két változatban is visz fel reá (a könnyebbik változat az 1 út, a nehezebbik a 2 út) s a 4 úton vezet róla tovább.
Első ismert megmászói: W. Gadowski és három társa, J. Para podgyászhordóval 1900-ban.

1. A Nowickicsorbából a Nagy Buczynowatorony megkerülésével (nyugatról).
Igen könnyű.

A Nowickicsorbából a 233. fej. 1 úton az ott említett két útjelző póznához a Nagy Buczynowatorony déli oldalában. Innen továbbra is követjük a Nagy Buczynowatorony déli oldalát tovább keresztező ösvényt, majd végül egy nagy sziklabordán átlépve; mögötte a Buczynowacsorbából a Buczynowavölgy felé aláhúzódó szakadékba jutunk.

[Az útnak ezt a pontját a Buczynowacsorbáról is elérhetjük, az onnan a Buczynowavölgy felé aláhúzódó szakadékban rövid darabon lebocsátkozva.]

2. A Buczynowacsorbából az észapi oldalon át (nyugatról).
Könnyű, de kellemetlen mászás.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Buczynowacsorbából a Pańszczycavölgy felé aláhúzódó szakadékban néhány lépést lebocsátkozva, egy folyosóhoz érünk, amely a Kis Buczynowatorony északi, falában keleti irányban meredeken visz felfelé. E rendkívül törékeny és laza kőzetű folyosóban felmászva, a végéről egyenesen felkapaszkodunk a torony nyugati gerincére, amelynek mentén csakhamar elérjük a csúcsot (15 p.).
(W. Gadowski, J. Buc podgyászhordóval 1904 VII. 21.)

3. A Buczynowavölgyből (délről).
Könnyű, érdektelen és jelentőséggel nem bíró útvonal.

A Kis Buczynowatornyot a Buczynowavölgyből egyenest is megmászhatjuk és pedig vagy úgy, hogy az innen a Buczynowacsorbára vezető útvonalat (234. fej. 2) addig követjük, míg ez - már magasan fent - keresztezi a Kis Buczynowatorony 1 útját, amelyen végül elérjük a csúcsot; vagy pedig a Buczynowacsorbához felhúzódó szakadéktól jobbra, magában a Kis Buczynowatorony délnyugati oldalában kapaszkodunk fel, ebben az esetben is végül az 1 útra jutva ki s ezen fejezve be a torony megmászását. (A Buczynowavölgyböl 11/2 ó.)
(W. Gadowski, K. Bachleda vezetővel 1904 VI. 20.)

4. A Krzyżneről (keletről).
Igen könnyű.

A Krzyżneről az ösvény DNy irányban. kissé lebocsátkozik a Buczynowavölgy oldalára, azután - a "Kopa nad Krzyżnem" és a "Ptak" alatt elhaladva - hosszú darabig nagyjában vízszintesen vonul végig a Kis Buczynowatorony déli oldalában, majd később füves lépcsőkön felkanyarodunk a Kis Buczynowatorony keleti gerincére, amelyen mindjárt elérjük az ormot (1/2 ó.)

5. Északi fal (a Pańszczycavölgyből).
Meglehetős nehéz és kitett mászás. Törékeny kőzet.

Kissé jobbra attól a helytől, ahol a Kis Buczynowatorony északi fala a legmélyebben ér le a törmelékbe, a Buczynowacsorbától a Pańszczycavölgybe aláhúzódó nagy szakadék (234. fej. 1) kijáratánál, a falból egy sarkantyú ugrik elő. E sarkantyú jobboldalán szállva be a sziklákba, rajta törékeny, füves lépcsőkön rézsút balra emelkedünk egy igen meredek sziklavályúhoz, amely a sarkantyút balról kíséri. E vályúban 20 métert fel; azután a jobboldali törékenykőzetű bordán 30 métert tovább, eleinte magán a borda élén, majd fentebb rézsút balra egy másik bordához, amely mögött meredek lépcsőkkel letörő vályú rejtőzik. Ez utóbbi bordáról a vályuba bocsátkozunk, amelyen átkelve, kitett oldalmenettel kitérünk a vályút balról kísérő bordára. E rendkívül meredek és élés bordán addig fel (igen kitett), míg beleolvad a függélyes falba; innen rézsút jobbra át az imént keresztezett valyúba, amelyet letörése felett érünk ismét el. A vályú felettünk 4 m magas, áthajló lépcsőt alkot, amelyet olykép győzünk le, hogy eleinte rendkívül törékeny sziklákon balra traverzálunk, majd pedig egy repedésben egyenest felmászunk. Ezután a vályút tovább követjük, míg áthajló, fekete kéménnyé alakul át. Ez alatt kitérünk a jobboldali bordára, amelyen meredek tömbökön és lépcsőkön addig kapaszkodunk fel, míg balra ismét visszatérhetünk a kéménybe, amelyet egy kis törmelékfoltnál érünk el. A függélyes kéményben néhány métert felmászva, ez egy rézsút balra hajló, mély és könnyű vályúvá alakul át. Ezt egy keveset követjük, azután lépcsőkön és tömbökön rézsút jobbra emelkedve, egyenest a csúcs ra jutunk. (A beszallástól 21/2 ó.)
(Dr. K. Piotrowski, Dr. M. Świerz, E. és W. Ziętkiewicz 1920 VII. 14.)

6. Északnyugatról (a Pańszczycavötgyből).
Igen nehéz és kitett, érdekes mászás.

Ez az útvonal a Kis Buczynowatorony északi falletöréseinek északnyugat felé elhajló nyugati részében vezet a csúcshoz.
A Pańszczycavölgyből a Buczynowacsorbához felhúzódó szakadékban (234. fej. 1) addig fel, míg a szakadék baloldalán, a Kis Buczynowatorony falából egy kis sziklakiugrás lép elő. Beszállás a falba közvetlenül e sziklakiugrás mögött. Füves sziklakon rézsút balra fel egy vályúhoz, amely azonban midjárt megszűnik, miért is tovább balra térünk a következő vályúhoz. E vályú mindinkább keskenyedik és meredekebbé válik, majd fentebb egy beékelt tömbök áltál elzárt kéménybe megy át, amély balra egy fűtérségre juttat a csúcstömb alatt. Innen világosszínű sziklatáblák felett és egy sötét odú alatt vízszintes oldalmenet jobbra, azután 10 m magas, függélyes repedésben nehezen fel, majd rézsút balra tovább a kémény felső végéhez. Jó állásról egy jobbradűló, fent áthajló repedésben fel (legnehezebb hely) könnyebb terepre, ahonnan tömbökön és fűpadokon rézsút jobbra emelkedti irányban a nyugati gerinchez kapaszkodunk fel, amelyet közvetlenül a csúcs alatt érünk el. (A beszállástól 13/4 ó.)
(A. és K. Schiele és A. Znamięcki 1911 VIII. 23.)