A Nowickicsorba és a Krzyżne közé eső gerincszakaszban
emelkedik a Pańszczycavölgy hátteréből egyformán igen vad
falakkal feltörő két Buczynowatorony, amelyeket a keskeny és
mély Buczynowacsorba választ el egymástól. Kettőjük közül a
nyugati a Nagy Buczynowatorony. A Sas-út (240 fej.)
a jelen fejezet 1 és 2 útvonalainak felhasználásával visz át rajta.
Első megmászói: W. Gadowski és A. Panek 1902 aug. 19-én.
1. A Nowickicsorbából a gerinc megkerülésével (nyugatról).
Könnyű.
Télen: A Sasorom felől szorosan a nyugati gerincen.
A Nowickicsorbából pár lépést követjük a Nagy Buczynowatorony
nyugati gerincét, azután a Pańszczycavölgy oldalán a gerinc
alatt húzódó kitett párkányon megyünk tovább. Ismét visszatérve a
gerincre, egy karcsú sziklatű előtt állunk, Ennek megkerülése
után kitérünk a gerincnek a Buczynowavölgy felé tekintő déli
oldalába s a hegyoldalból előlépő második bordán levő nyergecskén
is áthaladva, kissé lebocsátkozunk ama helyig, ahol két
útjelző pózna áll. A magasabbik póznának fordulva, egyenest
felfelé kapaszkodunk (a hegyoldalban tovább kivezető ösvény
a Kis Buczynowatoronyhoz visz át; lásd 235. fej. 1 alatt) és
sima, meredek, de hasadozott lépcsőkön elérjük a nyugati
gerincnek kevéssé meredek felső részét s ezen további egy perc
alatt a csúcsot (1/2 ó.).
(W. Gadowski és A. Panek 1902 VIII. 19.)
[Egyenest a nyugati gerincen.
A fentebb említett sziklafű mögötti csorbából csak pár lépést térünk ki a déli oldalba, azután rákapaszkodunk a meredeken felszökő gerincre. Nem könnyű mászás után elérjük a gerinc felső, kevésbé meredek részét s ezen végül a csúcsot.
(J. Chmielowski, Dr. A. Kroebl és Dr. Jordán K., J. Bachleda és J. Marusarz vezetőkkel 1905 VII. 25.]
2. Keleti gerinc (a Buczynowacsorbából).
Kissé nehéz.
A Buczynowacsorbából néhány lépést lebocsátkozunk a
Pańszczycavölgy felé aláhúzódó szakadékban, azután törmeléken
kitérünk ahhoz a meredek folyosóhoz, amely a Nagy Buczynowatoronynak
függélyes falába vágódik. E folyosóban majdnem a felső
végéig megyünk fel, azután balra elhagyva, füves lépcsőkön csakhamar
elérjük. a keleti gerinc magaslatát. Folyton a gerincet
követve, végül néhány vad gerincfog megkerülése után egy sima
táblán át elérjük a csúcsot (20 p.).
(W. Gadowski, J. Buc podáyászhordóval 1904 VII. 21.).
3. Északi fal (a Pańszczycavölgyből).
Impozáns falon át vezető, meglehetős nehéz mászás.
A Pańszczycavölgy zárlatából (237. fej. 1) törmeléken fel a Nagy
Buczynowaorony északi fala alá. A fal alsó részébe - a csúcs esésvonalában - két
kifejezett függélyes hasadék vágódik. A jobboldalitól néhány lépésnyire jobbra
(nyugatra) és vele közel párhuzamosan, a falban meredek táblás kémény
húzódik fel, amelybe egy rövid sziklaborda legyőzése után jutunk be. A
kéményben
20 métert fel égy füves párkányra, amelytől a kémény még további 60
méternyi
hosszúságban folytatódik s végül egy nagy füves padra juttat. Ezen
balra
térünk, egy széles szakadékhoz, amelyben 60 métert megyünk fel,
azután egy
füves párkányon ismét balra traverzálunk egy kéményhez, amelybe tömbök
vannak beékelve. E kéményben, majd ennek jobboldali bordáján fel egy
tágas
odúig, azután a kéményben tovább a zárófal tövéből előlépő bordához. E
bordát
felfelé követve, végül a keleti főgerincre jutunk ki, amelyet néhány
lépésnyire a csúcstól érünk el. (A beszállástól 4 ó.)
(M. Dorawski, K. Mischke és A. Sokołowski. 1924 VII. 10.)
A fal első átmászását - a fentitől eltérő úton: F. Goetel, P. Kittay és R.
Malczewski vitték véghez 1911 VIII. 23-án.)
4. Északkeleti borda (a Pańszczycavölgyből).
Meglehetős nehéz.
E borda a Nagy Buczynowatorony északi falának bal sarkát alkotja
és jobbról (nyugatról) határolja azt a nagy szakadékot, amely a
Buczynowacsorbáról a Pańszczycavölgybe húzódik alá. A borda égét az említett
szakadékból (234. fej. 1) közelítjük meg, majd nagy áthajló felszökését -
meglehetős
nehéz oldalmenettel a Nagy Buczynowatorony északi falának táblái
között
jobbról megkerüljük, azután újból visszatérünk a borda élére, amelyet
tovább végig a csúcsig követünk.
(S. Bronikowski, R. Malczewski, S. Ramwid és W. ¦witalski 1916 VIII.)