A Granatytól északi irányban a Żółta Turniához átvezető gerincnek a Pańszczycacsorba és a Żółtahágó közé eső középső részében emelkedik a karcsú oszlopokból álló Orgonasípok (lengy. Wierch pod Fajki) hasogatott tarajú csoportja.
Első megmászója: J. Chmielowski, J. Bachledá Tajber vezetővel 1895 július 17-én.

1. Északi gerinc (a Żółtahágóból).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Żółtahágóból az Orgonasípok felé emelkedő gerincnek a Pańszczycavölgy felőli oldalában felkapaszkodunk az Orgonasípok főormától közvetlen északra - közölte és egy balra a Pańszczycavölgy felé kitölt torony között - fekvő gerincréshez. Ebből füves-sziklás lépcsőkön rézsút jobbra fel a gerincre, amelyen kitett, meredek táblán át elérjük a legmagasahb (É) ormot (20 p.).
(J. Chmielowski, J. Bachleda Tajber vezetővel 1895 VII. 17.)

2. A déli gerinc lemenetben (a Pańszczycacsorbába).
Meglehetős nehéz és kitett, csinos mászás.

A legmagasabb (E) oromról a gerincen át az apró (D) ikercsücsökre. Ennek túloldalt letörő gerincétől jobbra egy meredek repedésben le, míg ez is letörik; innen nehéz oldalmenet vissza a gerincéihez és ezen le a csorbába. A mögötte álló tű legalsóbb lépcsőjére feltolódva, még egy métert lépünk feljebb, azután teljes kitettség mellett jobbról körüljárjuk a tűt, majd továbbmenve, táblás falacskán át érjük el a gerinc legmagasabb tornyát. Erről túloldalt könnyen ereszkedünk le egy átlépéses helyig. Mögötte egy 4 m magas, függélyes, nehéz felszökésen kell felmászni, azután szélessé váló gerinc visz tovább az Orgonasípoknak fantasztikus alakú utolsó tornya alá, amelynek tetejét végül - északról - egy meredek falacskán át érjük el. Minthogy a torony túloldalt áthajlik, róla északnak a legfelsőbb falacskán ismét visszabocsátkozunk, azután a Pańszczycavölgy oldalán kitett oldalmenettel körüljárjuk a tornyot. Mögötte a meredeken aláeső gerincen mászunk le, amelynek legalsó letörését kötéllebocsátkozással győzve le, a gerinc utolsó lépcsőin és bütyökjein át csakhamar lejutunk a Pańszczycacsorbába. (3/4 ó. - A gerinc utolsó részét könnyebben megkerülhetjük, ha azutén hogy az utolsó toronyról északnak a legfelsőbb falacskán ismét visszabocsátkoztunk, rátérünk arra a kényelmes fűpadra, amely a gerinc nyugati oldalában levisz a Pańszczycacsorbába.)
(J. Chmielowski, J. Gąsienica Tomkowy vezetővel 1908 VIII. 2.)

3. Keleti fal (a Pańszczycavölgyből).
Felső részében nehéz.

Az Orgonasípoknak a Pańszczycavölgyből emelkedő keleti falát két szakadék határolja, amelyek a gerincről egészen a törmelékig húzódnak alá. A bal szakadékot egy barlangszerű fekete odú teszi jellegzetessé. Utunk a két szakadék közötti bordán és sziklákon visz egyenest fel az Orgonasípok főtornyához. A mászás a bordán eleinte könnyű és erdektelen. Csak fentebb - a gerinc közelében - jutunk érdekesebb terepre. Itt egy meredek, törékeny vályúban kell felmásznunk, azután egy kis térségre jutunk, ahonnan - az átmászott vályúnak folytatásában - egymás mellett két vályú visz tovább felfelé. A bal vályút követjük, amely egy bordán fekvő kis csorbára visz fel. A csorbából 4 m magas falacskán meredek, de jó támpontokat nyújtó táblákra mászunk fel. A táblákról vagy jobbra, egy sima és nehéz repedésben fel a gerinchez és ezen pár lépéssel balra a legmagasabb pontra; vagy pedig (kissé könnyebb) a borda meghosszabbításában a sima falon 10 métert egyenest fel a főtorony tetejére. (A beszállástól 1 ó.)
(A. és J. A. Szczepański és S. K. Zaremba 1925 VII. 22.)