A Mały Kozi Wierch és a Kozie Czuby között emelkedik a kicsiny, de jellegzetes alakú Zamarła Turnia. Előbbitől a Zmarzłacsorba, utóbbitól a Koziacsorba választja el. Délre, a Pusta Dolinkába kb. 120 méter magas, közel függőleges, sima táblafallal szakad alá, amely akár mint látványosság, akár mint alpin probléma, egyike a Tátra gyöngyeinek. Északi oldalán a csúcs két emeletben épül fel. Az alsó falgyűrű felett, ennek teljes szélességében, egy törmelékpad fut körül. Erre van ráhelyezve a csúcs süvege.
A Sas út (240. fej.) magát a csúcsot nem érinti, hanem az előbb említett, a csúcs északi oldalán levő felső törmelékpadon visz keresztül.
Első megmászói: J. Bajer, I. Król és L. Pręgowski 1904 augusztus 9-én.

1. A Zmarzłacsorbából a gerinc megkerülésével (nyugatról).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A csorbából a Zamarła Turnia északi falához támaszkodó lejtős törmelékpadon - folyton szorosan a fal mentén - egy darabig lemegyünk az északi oldalba, míg a felettünk feltörő sima falban lépcsőzetes sziklák rést nem ütnek, amelyeken (vassodrony) felkapaszkodunk a csúcstömböt északról körülövező felső törmelékpadra. Erről a csúcstömb több helyen is átmászható
a) Közel a törmelélcpad keleti végéhez, meredek, sekély hasadékban fel a tetőéire, amelyet az oromtól közvetlenül keletre érünk el.
b) A csúcstömb _ északi falgyűrűjének közepe táján egy horpadásban eleinte egyenesen, azután balra fel a gerincre, amelyet közvetlenül nyugatra az oromtól érünk el.
c) A törmelékpadon jobbra, egészen a végéig, ahol a nyugati gerincre torkollik ki. Az innen meredeken feltörő gerinc élétől kissé balra egy sekély kéményben fel a meredek gerinclépcső tetejére s tovább szorosan a gerincen az oromra (20 perc).

2. Nyugati gerinc (a Zmarzłacsorbából).
Meglehetős nehéz, kitett, érdekes mászás.

A Zmarzłacsorbából meredeken szökik fel a gerincnek lefelé rétegezett kockákból felépülő, éles alsó szakasza a csúcstornyot északi oldalán körülövező felső törmelékpad nyugati végéhez.
A gerincnek a közvetlenül a Zmarzłacsorba feletti néhány méteres lépcsőjét balról kerüljük meg s az északi oldalról meredek, de könnyű falacskán futunk fel a felette levő kis csorbába. Innen eleinte a gerinc jobboldalán, meglehetős sima sziklán; majd magán az éles gerincen meredeken fel egy függélyes, de nem nehéz falacska legyőzése után elérjük a gerinc felemagssagában levő vízszintes gerincvállat, amelynél a hegyet északról körülövező felső törmelékpad a gerincig kiér. Innen tovább a gerincnek felső lépcsőjén - mint 1 c) alatt - a csúcsra (20 p.).
(J. Chmielowski, Z. Kleszczyński és M. Świerz 1911 VIII. 31.)

3. A Zmarzły Staw katlanából (északról).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Czarny Staw Gąsienicowytól a Zawratra vezető ösvényen a Zmarzły Stawig (217. fej. 2; 40 p.). Az utóbbi tó mögött omladéklejtőn, fentebb törmelékes lépcsőkön a Zamarła Turnia felé tartva, a torony északi falgyűrűje alá érünk, (amelynek tövében egy rézsút jobbra emelkedő törmelékterrasz a Zmarzłacsorbához visz fel). Az egyébként sima falgyűrűbe - közepe táján - lépcsőzetes sziklák ütnek rést, émelyeken (vassodrony) felkapaszkodunk a csúcstömböt északról körülövező felső törmelékpadra. Innen tovább; mint 1 a), b) vagy c) alatt a csúcsra (11/4 ó.).

4. A Koziacsorbából (keletről).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Koziacsorbából pár lépést kitérve az északi oldalba, a csorba felett feltörő sima, magas falat vashágcsón győzzük le: Felette a csúcstömböt északról körülövező széles törmelékpadon állunk. Innen tovább, mint 1 a), b) vagy c) alatt a csúcsra (15 p.).

A Zamarła Turnia déli fala.
1. Zmarzłacsorba (219. fej. 2). - 2. Zamarła Turnia (220. fej. 5).
A=fűpad; B=alsó traverz; C=felső traverz; D=fűtérség.

5. Déli fal (a Pusta Dolinkából).
Rendkívül nehéz és igen kitett túra. A Tátra legnehezebb és legszebb falmászásainak egyike.

A Lengyel Öttó völgyének egyik mellékágát képező Pusta Dolinka (221. fej. 2) hátterében emelkedik a déli fal. Beszállás a csúcs esésvonalában, a falba nyomuló kis törmeléköbölnél. Ebből három hasadékszerű vályú indul ki. A jobboldaliban fel egy füves padra. Innen jobbra egy 20 m magas ferde kéményben fel egy jó álláshoz a falból kilépő pilléren. Függőeges falon 20 m-t egyenest fel áthajló sziklák alá. Jobboldalt hagyva egy feltűnő fehér foltot, a függőleges fogásszegény falon 5 m-t vízszintesen balra traverzálunk (alsó traverz). A traverz végén balra áttolódva a fal sarka körül; mögötte jó állást nyújtó térségre jutunk, közvetlenül a nagy áthajlás felett. Innen függőleges hasadékban fel az ezt balról határoló sziklahasábra, azután a hasadék áthajló folytatásában tovább egy fűfoltra. Néhány métert még tovább fel, míg fölöttünk újból áthajlanak a sziklák. (Az alsó traverztől 30 m). Keskeny sziklaszegélyen 5 m-t balra lógázkodva (felső traverz) egy kis odúba szorulunk. Az odúból áttolódunk nyugati sarka körül s egy függőleges, sekély és rendkívül néhéz 8 m hosszú kémény átmászása után tágas fűtérségre jutunk, jó biztosító tömbbel. Füves lépcsőkön a zárófalba vágódó 20 m magas ferde kéményhez, amely végül a csúcsgerincnek egy kis csorbájába torkollik, közvetlenül jobbra a csúcstól. (E kémény az ezt jobbról határoló borda túloldalán könnyebben megkerülhető.) A gerincen pár lépéssel balra a csúcson vagyunk (a beszállástól 21/2 ó.).
(H. Bednarski, J. Lesiecki, L. Loria és St. Zdyb 1910 VII. 23.)