A szélestömegű Świnica hosszú keleti gerincében három hatalmas, eléggé önálló torony emelkedik. Ezek közül a Świnica csúcsával szomszédos az elnyúlt tarajú Gąsienicatorony; utána következik a keletre lemetszett szarv alakjával bíró, karcsú Niebieskatorony. Az utolsó torony, amely a Świnica hegytömegének egyúttal keleti sarokpillérét képezi, a közvetlenül a Zawrat felett álló széles Zawrattorony. Ez utóbbi, alárendelt helyzete dacára annyiban bír jelentőséggel, amennyiben belőle ágazik ki északra a Kościelec mellékgerince. A Zawrattorony és a Niebieskatorony közötti keskeny gerincbemetszés a Niebieskacsorba nevet viseli.
Az egyes tornyok első megmászói:
Gąsienicatorony: Z. Klemensiewicz, R. Kordys és St. Wieniewska 1907 augusztus 1-én.
Niebieskatorony: Z. Klemensiewicz, R. és Z. Kordys 1907 augusztus 19-én.
A Zawrattorony első ismert megmászója: Dr. E. Witlaczil az 1890-es évek elején.

1. Gerincátmenet (a Niebieskatoronyról) keleti gerinc.
Részben igen nehéz mászás.

A Niebieskatoronyról a legfelsőbb tömbök és lépcsők után egy füves szegélyek által tagolt meredek táblán le, majd egy gerincfogat egy párkányon északról megkerülve, mögötte a közvetlenül a Niebieskatorony nyugati tövében fekvő csorbába jutunk. A gerinc innen a Gąsienicatorony felé eleinte közel vízszintesen húzódik s számos apró és éles tornyocska csipkézi. A csorbából a gerincen a legközelebbi, majd egy repedés segélyével a következő gerincfogra. A mindjárt utána következő, gyengén áthajló alacsony felszökést kissé jobbra az éltől egy fogástalan táblán át győzzük le. Éles gerincen le a következő sziklafog alá, azután kissé a gerinc jobboldalán tovább, majd egy alacsony sziklafogat átmászva, abba a csorbába jutunk, ahonnan a gerinc kezd meredeken felszökni a Gąsienicatorony csúcstömbjéhez. A csorbából füves párkányon 3 m oldalmenet balra a déli oldalba és egy igen meredek repedésben fel a gerinchez, amelyet az így megkerült lépcsője felett érünk ismét el. Innen a szélesbedő gerinc élétől szorosan jobbra tömbökön és lépcsőkön meredeken fel, végül a Gąsienicatorony csúcskoronájának első bütyökjét átmászva, fel a második - legmagasabbik - csúcsbütyökre (3/4 ó.).
(F. és W. Goetel 1907 VIII. 27 )

2. Gerincátmenet a Świnicára (nyugati gerinc).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Gąsienicatorony négyágú csúcskoronájának legmagasabb kiemelkedését alkotó - keletről számított második - csúcsbütyökről a gerinc jobboldalán levő meredek, nagy táblán le, azután a csúcskorona harmadik és negyedik bütyökjének átmászása után lejutunk a közvetlenül a Gąsienicatorony nyugati tövében fekvő csorbába. Egy jelentéktelen púpon áthaladva, a Gąsienicatorony és a Świnica közötti legmélyebb gerincnyílásban állunk, honnan meglehetős széles, könnyű gerinc visz fel a Świnica főcsúcsára (20 p.).
(F. és W. Goetel 1907 VIII. 27.)

3. Délről (a Lengyel Öttó völgye felől).

Több út.

A) Délről a nyugati gerinchez.

A Zawratról a Świnicára vezető ösvényt (213. fej. 5) kevéssel nyugatra a Gąsienicatorony esésvonalától elhagyva, a hegyoldalbán felvezető nem túl meredek, füves folyosóba térünk, amely a közvetlenül a Gąsienicatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbához visz fel. A gerincen jobbra - mint 2 alatt - a csúcskorona két alacsonyabb bütyökjén át a legmagasabbik csúcsbütyökre (az ösvénytől 25 p.).
Könnyű.
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és St. Wieniewska 1907 VIII. 1.)

B) Egyenest délről.

A Zawratról a Świnicára vezető ösvényen (213. fej. 5) ama helyig, ahol a Gąsienicatorony és Niebieskatorony közötti vízszintes gerincszakasz alatt állunk. Itt elhagyva az ösvényt, füvön felmegyünk a sziklák alá. Egy rövid, sima repedés legyőzése után a sziklákon tovább fel egy kevéssel a gerinc magaslata alatt húzódó vízszintes párkányra. Ezen oldalmenet balra, a Gąsienicatorony (keletről számított) első csúcsbütyökjének fala alá s a falon igen meredeken fel a gerincre, amelyet e bütyök tetejétől közvetlenül jobbra érünk el. A bütykön balra át a második (legmagasabbik) csúcsbütyökre. (Az ösvénytől 35 p.)
Kissé nehéz.
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és St. Wieniewska 1907 VIII. 1.)

[A kevéssel a gerinc magaslata alatt húzódó vízszintes párkányról meredek sziklákon egyenest fel ahhoz a gerinccsorbához is mászhatunk, ahonnan a kelet felől egy darabig közel vízszintesen jövő gerinc kezd meredeken felszökni a Gąsienicatorony csúcstömbjéhez. E csorbából tovább az 1 úton fel a csúcsra.]

4. Északról (a Gąsienicatavak völgyéből).

Több útirány.

A) Északról a nyugati gerinchez.

A Świnica ÉK falán felvezető, 213. fej. 7 alatt leírt utat még egy darabig az ott említett, a falnak kb. felemagasságában a falon keresztülvonuló fűpadon túl követjük, azután balra keresztezve a Świnica fő- és ENy mellékorma közötti csorbából lehúzódó szakadékot, a falban rézsút bálra emelkedő kevésbbé meredek hajlaton - ugyancsak rézsút balra emelkedő irányban - felmegyünk a Świnica főcsúcsa és a Gąsienicatorony közötti legmélyebb gerincnyílásba. Innen a gerincen balra - mint 2 alatt - a Gąsienicatoronyra. (A beszállástól 11/4 ó.).
Kissé nehéz.

B) Egyenest az északi falon.

Beszállás a sziklákba a Gąsienicatorony esésvonalában, balra attól a sarkantyútól, amelynél a Świnica ÉK falának 213. fej. 7 alatt leírt útja kiindul. Simáramosott fehéres táblákon, azután zegzugos vonalban füves-sziklás lépcsőkön - folyton kissé balra a vízfolyástól származó sötét sávtól - fel a Świnica tömegének északi falletöréseit keresztező (213. fej. 7. alatt említett) széles fűpadra. Erről azonnal egyenest tovább fel egy alacsony, de meglehetős nehéz fallépcsőn. Felettünk a falba - nekünk kedvező irányban - egy folyosószerű horpadás nyomul. E kisebb lépcsőkben emelkedő folyosóban fel a gerinc közeléig, ahol a folyosó egy kis térségnél védet ér. A térségről a folyosó meghosszabbításában még mintegy 25 métert mászva fel magas sziklalépcsőkön, egyenest a Gąsienicatorony legmagasabb csúcsbütyökjére jutunk. (A beszállástól 11/2 ó.).
Meglehetős nehéz.
(A. és J. A. Szczepański és S. K. Zaremba 1926 VIII. 18.)

1. Keleti gerinc (a Niebieskacsorbából).
Igen nehéz, rendkívül kitett és szép mászás.

A Niebieskatorony és Zawrattorony között fekvő keskeny Niebieskacsorba (kb. 2225 m) - amelyből az előbbinek keleti gerince kiindul - elérhető:

a) A Gąsienicatavak völgyéből (északról).

A Zadni Stawtól (241. fej. 1 b) felmegyünk a Świnica ÉK falvonulata és a Kościelechez húzódó oldalgerinc által közrefogott völgyzugba, amelynek bal felső sarkából egy mély folyosó húzódik fel a falak közt a Niebieskacsorbához. Hosszú ideig a folyosó baloldalán mászunk fel, sima, nedves táblákon. A csorba közelében a folyosó laza és omlatag kövekkel elzárt hasadékká alakul át. Ezt balról megkerüljük és egy törékeny falacskán felkapaszkodva a csorbába érünk (11/2 ó.).
Meglehetős nehéz és veszélyes.
(Z. Klemensiewicz 1907 VII. 16.)

b) A Lengyel Öttó oldaláról (délről).

A Zawratról a Świnicára vezető ösvényen (213. fej. 5) a Niebieskacsorba esésvonaláig. Innen a hegyoldalban felhúzódó folyosószerű horpadás füves-sziklás lépcsőin egyenest felfelé kapaszkodva, végül egy rézsút jobbra hajló, keskeny és meredek vályúban (vagy az ezt jobbról kísérő bordán) elérjük a csorbát. (Az ösvénytől 20 p.).
Könnyű.
(M. és T. Świerz 1906 VIII. 7.)

2. A Gąsienicatavak völgyéből (északról és a nyugati gerincen).
Kissé nehéz.

A 213. fej. 7 útón (könnyebb), vagy pedig a 214. fej. I. 4.B) úton (nehezebb) fel a Świnica északkeleti falletörésében kerésztülvonuló széles fűpadra. (A fűpad alatti falrészlet az említett két útvonal között is még több irányban átmászható.) A falak közt balra, a Niebieskatorony alá menedékesen emelkedő padot - az első esetben meglehetős hosszú darabig, a másodikbán megfelelően rövidebben - balra követjük, addig a helyig, ahol a pad erősen keskenyedik. Innen falban egyenest felvezető, keskeny és meredek folyosónak fordulunk, amely a közvetlenül a Niebieskatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbára juttat fel. (A beszállástól 11/4 ó.). A csorbából - balra fordulva - a Niebieskatorony felé emelkedő gerinc (ennek Ny gerince) első sziklafogát az északi oldalon egy padkán megkerüljük, azután füves szegélyek által tagolt meredek táblán kapaszkodva tovább fel, végül az utolsó lépcsőkön és tömbökön elérjük a Niebieskatorony ormát (15 p.).
(Z. Klemensiewicz, R. és Z. Kordys 1907 VIII. 19.)

3. Gerincátmenet a Gąsienicatoronyra (nyugati gerinc).

Lásd 214. fej. I. 1.

4. A Lengyel Öttó völgye felől (délről).
Meglehetős nehéz.

A Zawrattól a Świnicára vezető ösvényről a 214. fej. I. 3 B) úton fel az ott említett, kevéssel a gerinc magaslata alatt húzódó vízszintes padra, azután erről meredek sziklákon egyenest tovább fel. ahhoz a gerinccsorbához, ahonnan a kelet felől egy darabig közel vízszintesen jövő gerinc kezd meredeken felszökni a Gąsienicatorony csúcstömbjéhez. E csorbából az apró tornyocskákkal megrakott vízszintes gerincszakaszon (lásd 214 fej. I. 1) keleti irányban át a közvetlenül a Niebieskatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbához s innen végül a Niebieskatorony nyugati gerincén - mint 2 alatt - fel ennek az ormára (11/4 ó.).
A tornyocskákkal megrakott, vízszintes gerincszakaszt az északi oldalon meg is kerülhetjük, olykép hogy a Gąsienicatorony csúcstömbjének tövében fekvő csorbából az északi oldalon egy igen meredek, sima táblán, majd egy ferde sekély hasadékban, végül vízszintes füves szegélyen jobbra átkerülünk ahhoz a - 2 alatt említett - keskeny folyosóhoz, amely északról felvisz a közvetlenül Niebieskatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbához.
(Z. Klemensiewicz, R. és Z. Kordys 1907 VIII. 19).

1. A Zawratról (keletről).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Zawrattorony a Zawrat felett sima fallal tör fel, amelynek megkerülésére keveset kitérünk a torony déli oldalába, azután füves padokon és tömbökön felkapaszkodunk a (keleti) gerincre, amelyen csakhamar elérjük a Zawrattorony ormát (15 p.).
(Dr. E. Witlaczil 1890 körül.)

2. Nyugati gerinc (a Niebieskacsorbából).
Kissé nehéz.

Mindjárt a Niebieskacsorba (lásd 214. fej. II. 1) felett a gerinc két hegyes tornyocskával kezdődik. Ezeket vagy az élükön átmásszuk, vagy - kissé a csorba magaslata alatt, a tornyocskák déli oldalában levő sima táblán végighúzódó vízszintes repedés segélyével - megkerüljük. Mögöttük a szélessé váló gerinc már könnyen visz tovább a Zawrattorony tetejéig (15 p.).
(M. és T. Świerz 1906 VIII. 7.)

3. Északi gerinc (a Mylnahágóból).
Kissé nehéz.

A Mylnahágó déli bemetszéséből - a közvetlen felette emelkedő gerincfelszökés megkerülése végett - füves padon keveset kitérünk a gerinc keleti oldalába, majd, egy rövid kéményben ismét visszakapaszkodunk a gerinc magaslatára. Innen a gerincen haladunk tovább, majd ennek egy újabb lépcsőjét kissé balra az éltől győzzük le, a következő felszökést pedig füves párkányon ugyancsak balról kerüljük meg. Ezután megszakítás nélkül követjük a gerincet, amely egy darabig még meredek és keskeny, majd végül tömbökkel borítva s füves lépcsőkkel visz fel a Zawrattorony csúcsáig (3/4 ó.).
(R. Kordys és Z. Klemensiewicz 1905 VIII. 5.)

4. Északkeleti fal (a Zmarzły Staw katlanából).
Meglehetős nehéz és kitett, jelentős faltúra.

A Zawrattoronynak impozáns északkeleti falába a csúcstól rézsút jobbra lefelé húzódó szakadék nyomul, amely a fal felemagasságában három hasadékra ágazik széllyel, amelyek közül a szakadék eddigi irányának tulajdonképeni folytatását képező, legkifejezettebb jobboldali (orografiailag bal) hasadékág a csúcs esésvonalától messze jobbra a fal tövébe nyomuló törmelékbeszögelléshez torkollik. (E törmelékbeszögelléstől balra a faltő félköralakban lép elő a törmelékbe.).
A Zmarzły Stawtól a Zawratra vezető ösvényt (217. fej. 2 ) a Zawratról lehúzódó szakadék bejáratáig követjük, azután jobbra keresztezve a szakadék bejáratát, a Zawrattorony északkeleti fala alá térünk ki, az említett jobboldali hasadékág torkollatónak tartva. Beszállás a falba az ettől a hasadékágtól balra levő, fűvel áttört szikláknál, amelyeken eleinte kissé balra hajló irányban zegzugos vonalban kapaszkodunk felfelé, majd - a legfelsőbb fűpadoknál - jobbra térünk a hasadékhoz, amely itt ereszszerűen áthajló fal által beboltozott, meredek szögellést alkot. Ebben meglehetős fáradságosan fel, míg a hasadék - függélyes sziklák alatt - keskeny, közel vízszintes, füves párkanyba megy át. Ezen (kitett) négykézláb végigcsúszunk, azután fűpadkákon, majd egy rézsút balra emelkedő főpárkányon emelkedve még egy darabig, a fal félső részébe vágódó szakadékhoz jutunk. (Ez innen ágazik szét a bevezetésben említett három hasadékra.) A szakadékból meredek, de könnyű sziklalépcsőkön balra fel a borda élére, amely e szakadékot a balra szomszédos vályútól elválasztja, azután a bordán fel addig a csorbáig, amelyhez a szakadéknak bal mellékága feltorkollik. (Ide magában a szakadék medrében is feljöhetünk.) Innen rézsút balra felvezető füves párkányon a legközelebbi vályúba és ebben - eleinte jobbrahajló irányban, majd egyenest felfelé - a Zawrattorony északi gerincéhez, amelyre kb. 40 méterrel a csúcs alatt jutunk ki. A gerincen balra a közeli csúcsra. (A beszállástól 2 ó.).
(S. Abgarowicz, St. Tyrowicz és B. Umiarowicz 1910 VII.)