A szélestömegű ¦winica hosszú keleti gerincében három
hatalmas, eléggé önálló torony emelkedik. Ezek közül a ¦winica
csúcsával szomszédos az elnyúlt tarajú G±sienicatorony;
utána következik a keletre lemetszett szarv alakjával bíró, karcsú
Niebieskatorony. Az utolsó torony, amely a ¦winica
hegytömegének egyúttal keleti sarokpillérét képezi, a közvetlenül
a Zawrat felett álló széles Zawrattorony. Ez utóbbi,
alárendelt helyzete dacára annyiban bír jelentőséggel,
amennyiben belőle ágazik ki északra a Ko¶cielec mellékgerince.
A Zawrattorony és a Niebieskatorony közötti keskeny gerincbemetszés
a Niebieskacsorba nevet viseli.
Az egyes tornyok első megmászói:
G±sienicatorony: Z. Klemensiewicz, R. Kordys és St. Wieniewska 1907 augusztus 1-én.
Niebieskatorony: Z. Klemensiewicz, R. és Z. Kordys 1907 augusztus 19-én.
A Zawrattorony első ismert megmászója: Dr. E. Witlaczil az 1890-es évek elején.
1. Gerincátmenet (a Niebieskatoronyról) keleti gerinc.
Részben igen nehéz mászás.
A Niebieskatoronyról a legfelsőbb tömbök és lépcsők után
egy füves szegélyek által tagolt meredek táblán le, majd egy
gerincfogat egy párkányon északról megkerülve, mögötte a
közvetlenül a Niebieskatorony nyugati tövében fekvő csorbába jutunk.
A gerinc innen a G±sienicatorony felé eleinte közel vízszintesen
húzódik s számos apró és éles tornyocska csipkézi. A csorbából
a gerincen a legközelebbi, majd egy repedés segélyével
a következő gerincfogra. A mindjárt utána következő, gyengén
áthajló alacsony felszökést kissé jobbra az éltől egy fogástalan
táblán át győzzük le. Éles gerincen le a következő sziklafog alá,
azután kissé a gerinc jobboldalán tovább, majd egy alacsony
sziklafogat átmászva, abba a csorbába jutunk, ahonnan a gerinc
kezd meredeken felszökni a G±sienicatorony csúcstömbjéhez.
A csorbából füves párkányon 3 m oldalmenet balra a déli
oldalba és egy igen meredek repedésben fel a gerinchez, amelyet
az így megkerült lépcsője felett érünk ismét el. Innen a szélesbedő
gerinc élétől szorosan jobbra tömbökön és lépcsőkön meredeken
fel, végül a G±sienicatorony csúcskoronájának első
bütyökjét átmászva, fel a második - legmagasabbik - csúcsbütyökre
(3/4 ó.).
(F. és W. Goetel 1907 VIII. 27 )
2. Gerincátmenet a ¦winicára (nyugati gerinc).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.
A G±sienicatorony négyágú csúcskoronájának legmagasabb
kiemelkedését alkotó - keletről számított második - csúcsbütyökről
a gerinc jobboldalán levő meredek, nagy táblán
le, azután a csúcskorona harmadik és negyedik bütyökjének
átmászása után lejutunk a közvetlenül a G±sienicatorony nyugati
tövében fekvő csorbába. Egy jelentéktelen púpon áthaladva,
a G±sienicatorony és a ¦winica közötti legmélyebb gerincnyílásban
állunk, honnan meglehetős széles, könnyű gerinc visz fel
a ¦winica főcsúcsára (20 p.).
(F. és W. Goetel 1907 VIII. 27.)
3. Délről (a Lengyel Öttó völgye felől).
Több út.
A) Délről a nyugati gerinchez.
A Zawratról a ¦winicára vezető ösvényt
(213. fej. 5) kevéssel nyugatra a G±sienicatorony esésvonalától
elhagyva, a hegyoldalbán felvezető nem túl meredek, füves folyosóba térünk, amely a
közvetlenül
a G±sienicatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbához visz fel. A
gerincen
jobbra - mint 2 alatt - a csúcskorona két alacsonyabb bütyökjén át a
legmagasabbik csúcsbütyökre (az ösvénytől 25 p.).
Könnyű.
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és St. Wieniewska 1907 VIII. 1.)
B) Egyenest délről.
A Zawratról a ¦winicára vezető ösvényen (213. fej. 5)
ama helyig, ahol a G±sienicatorony és Niebieskatorony közötti
vízszintes gerincszakasz alatt állunk. Itt elhagyva az ösvényt, füvön felmegyünk a
sziklák alá.
Egy rövid, sima repedés legyőzése után a sziklákon tovább fel egy
kevéssel a
gerinc magaslata alatt húzódó vízszintes párkányra. Ezen oldalmenet
balra,
a G±sienicatorony (keletről számított) első csúcsbütyökjének fala alá s
a falon
igen meredeken fel a gerincre, amelyet e bütyök tetejétől közvetlenül
jobbra
érünk el. A bütykön balra át a második (legmagasabbik) csúcsbütyökre.
(Az ösvénytől 35 p.)
Kissé nehéz.
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és St. Wieniewska 1907 VIII. 1.)
[A kevéssel a gerinc magaslata alatt húzódó vízszintes párkányról meredek sziklákon egyenest fel ahhoz a gerinccsorbához is mászhatunk, ahonnan a kelet felől egy darabig közel vízszintesen jövő gerinc kezd meredeken felszökni a G±sienicatorony csúcstömbjéhez. E csorbából tovább az 1 úton fel a csúcsra.]
4. Északról (a G±sienicatavak völgyéből).
Több útirány.
A) Északról a nyugati gerinchez.
A ¦winica ÉK falán felvezető, 213. fej. 7
alatt leírt utat még egy darabig az ott említett, a falnak kb.
felemagasságában a
falon keresztülvonuló fűpadon túl követjük, azután balra keresztezve a
¦winica
fő- és ENy mellékorma közötti csorbából lehúzódó szakadékot, a falban rézsút
bálra emelkedő kevésbbé meredek hajlaton - ugyancsak rézsút balra
emelkedő
irányban - felmegyünk a ¦winica főcsúcsa és a G±sienicatorony közötti
legmélyebb gerincnyílásba. Innen a gerincen balra - mint 2 alatt - a
G±sienicatoronyra. (A beszállástól 11/4 ó.).
Kissé nehéz.
B) Egyenest az északi falon.
Beszállás a sziklákba a
G±sienicatorony esésvonalában, balra attól a sarkantyútól,
amelynél a ¦winica ÉK falának 213. fej. 7
alatt leírt útja kiindul. Simáramosott fehéres táblákon, azután
zegzugos vonalban füves-sziklás lépcsőkön - folyton kissé balra a vízfolyástól származó
sötét
sávtól - fel a ¦winica tömegének északi falletöréseit keresztező
(213. fej. 7. alatt
említett) széles fűpadra. Erről azonnal egyenest tovább fel egy
alacsony, de meglehetős nehéz fallépcsőn. Felettünk a falba -
nekünk kedvező irányban - egy folyosószerű horpadás nyomul.
E kisebb lépcsőkben emelkedő folyosóban fel a gerinc
közeléig, ahol a folyosó egy kis térségnél védet ér. A térségről a folyosó
meghosszabbításában még mintegy 25 métert mászva fel magas
sziklalépcsőkön,
egyenest a G±sienicatorony legmagasabb csúcsbütyökjére jutunk. (A
beszállástól 11/2 ó.).
Meglehetős nehéz.
(A. és J. A. Szczepański és S. K. Zaremba 1926 VIII. 18.)
1. Keleti gerinc (a Niebieskacsorbából).
Igen nehéz, rendkívül kitett és szép mászás.
A Niebieskatorony és Zawrattorony között fekvő keskeny Niebieskacsorba (kb. 2225 m) - amelyből az előbbinek keleti gerince kiindul - elérhető:
A Niebieskacsorbából rendkívül meredeken szökik fel a Niebieskatorony keleti gerince. Mindjárt a csorbából a kb. 6 m magas, kissé áthajló falon rendkívül nehezen egyenest fel. Felette jó állás. (E fallépcsőt - kissé könnyebben, de kockázatosabban - oldalt jobbról is legyőzhetjük: a csorbából jobbra ki a gerinc északi oldalfálába nyomúló világoskőzetű horpadáshoz; az ennek szögletében bemetszett, fent gyengén áthajló repedésben 6 métert fel, azután belőle oldalt balra ki a fallépcső tetején levő térségre.) Innen sima falacskán tovább egyenest fel, azután egy rézsút jobbra hajló hasadékban fel egy kényelmes álláshoz. Egy sima falacskát balról megkerülve, rézsút jobbra fel egy lépcsőfokra, ahonnan ferdén balra húzódó repedés visz fel a toronyfelszökés felemagasságában levő válira. Tömbökön a következő felszökés alá. A sziklapillértől jobbra levő közel függélyes hasadékban, majd szegélyeken fel a nagy átfüggésig. Ezt balról megkerüljük, a fal bal sarka mögött levő igen kitett táblán hatolva fel az átfüggés tetején levő térséghez. Innen még egy alacsony lépcsőn, végül egy kevésbbé meredek nagy táblán fel a Niebieskatorony tetejére (40 p.).a) A G±sienicatavak völgyéből (északról).
A Zadni Stawtól (241. fej. 1 b) felmegyünk a ¦winica ÉK falvonulata és a Ko¶cielechez húzódó oldalgerinc által közrefogott völgyzugba, amelynek bal felső sarkából egy mély folyosó húzódik fel a falak közt a Niebieskacsorbához. Hosszú ideig a folyosó baloldalán mászunk fel, sima, nedves táblákon. A csorba közelében a folyosó laza és omlatag kövekkel elzárt hasadékká alakul át. Ezt balról megkerüljük és egy törékeny falacskán felkapaszkodva a csorbába érünk (11/2 ó.).
Meglehetős nehéz és veszélyes.
(Z. Klemensiewicz 1907 VII. 16.)b) A Lengyel Öttó oldaláról (délről).
A Zawratról a ¦winicára vezető ösvényen (213. fej. 5) a Niebieskacsorba esésvonaláig. Innen a hegyoldalban felhúzódó folyosószerű horpadás füves-sziklás lépcsőin egyenest felfelé kapaszkodva, végül egy rézsút jobbra hajló, keskeny és meredek vályúban (vagy az ezt jobbról kísérő bordán) elérjük a csorbát. (Az ösvénytől 20 p.).
Könnyű.
(M. és T. ¦wierz 1906 VIII. 7.)
2. A G±sienicatavak völgyéből (északról és a nyugati gerincen).
Kissé nehéz.
A 213. fej. 7 útón (könnyebb), vagy pedig a 214. fej. I. 4.B) úton
(nehezebb) fel a ¦winica északkeleti falletörésében kerésztülvonuló
széles fűpadra. (A fűpad alatti falrészlet az említett két
útvonal között is még több irányban átmászható.) A falak közt
balra, a Niebieskatorony alá menedékesen emelkedő padot
- az első esetben meglehetős hosszú darabig, a másodikbán
megfelelően rövidebben - balra követjük, addig a helyig, ahol
a pad erősen keskenyedik. Innen falban egyenest felvezető,
keskeny és meredek folyosónak fordulunk, amely a közvetlenül
a Niebieskatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbára juttat
fel. (A beszállástól 11/4 ó.).
A csorbából - balra fordulva -
a Niebieskatorony felé emelkedő gerinc (ennek Ny gerince) első
sziklafogát az északi oldalon egy padkán megkerüljük, azután
füves szegélyek által tagolt meredek táblán kapaszkodva tovább
fel, végül az utolsó lépcsőkön és tömbökön elérjük a Niebieskatorony
ormát (15 p.).
(Z. Klemensiewicz, R. és Z. Kordys 1907 VIII. 19.)
3. Gerincátmenet a G±sienicatoronyra (nyugati gerinc).
Lásd 214. fej. I. 1.
4. A Lengyel Öttó völgye felől (délről).
Meglehetős nehéz.
A Zawrattól a ¦winicára vezető ösvényről a 214. fej. I. 3 B) úton fel
az ott
említett, kevéssel a gerinc magaslata alatt húzódó vízszintes padra,
azután erről
meredek sziklákon egyenest tovább fel. ahhoz a gerinccsorbához,
ahonnan a
kelet felől egy darabig közel vízszintesen jövő gerinc kezd
meredeken felszökni
a G±sienicatorony csúcstömbjéhez. E csorbából az apró tornyocskákkal
megrakott vízszintes gerincszakaszon (lásd 214 fej. I. 1) keleti
irányban át a közvetlenül a Niebieskatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbához s
innen végül
a Niebieskatorony nyugati gerincén - mint 2 alatt - fel ennek az
ormára (11/4 ó.).
A tornyocskákkal megrakott, vízszintes gerincszakaszt az északi
oldalon meg is
kerülhetjük, olykép hogy a G±sienicatorony csúcstömbjének tövében fekvő
csorbából az északi oldalon egy igen meredek, sima táblán, majd egy
ferde sekély
hasadékban, végül vízszintes füves szegélyen jobbra átkerülünk ahhoz a
- 2 alatt említett - keskeny folyosóhoz, amely északról felvisz a
közvetlenül
Niebieskatorony nyugati tövében fekvő gerinccsorbához.
(Z. Klemensiewicz, R. és Z. Kordys 1907 VIII. 19).
1. A Zawratról (keletről).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.
A Zawrattorony a Zawrat felett sima fallal tör fel, amelynek
megkerülésére keveset kitérünk a torony déli oldalába, azután
füves padokon és tömbökön felkapaszkodunk a (keleti) gerincre,
amelyen csakhamar elérjük a Zawrattorony ormát (15 p.).
(Dr. E. Witlaczil 1890 körül.)
2. Nyugati gerinc (a Niebieskacsorbából).
Kissé nehéz.
Mindjárt a Niebieskacsorba (lásd 214. fej. II. 1) felett a gerinc
két hegyes tornyocskával kezdődik. Ezeket vagy az élükön
átmásszuk, vagy - kissé a csorba magaslata alatt, a tornyocskák
déli oldalában levő sima táblán végighúzódó vízszintes
repedés segélyével - megkerüljük. Mögöttük a szélessé váló
gerinc már könnyen visz tovább a Zawrattorony tetejéig (15 p.).
(M. és T. ¦wierz 1906 VIII. 7.)
3. Északi gerinc (a Mylnahágóból).
Kissé nehéz.
A Mylnahágó déli bemetszéséből - a közvetlen felette emelkedő
gerincfelszökés megkerülése végett - füves padon keveset
kitérünk a gerinc keleti oldalába, majd, egy rövid kéményben
ismét visszakapaszkodunk a gerinc magaslatára. Innen a gerincen
haladunk tovább, majd ennek egy újabb lépcsőjét kissé
balra az éltől győzzük le, a következő felszökést pedig füves
párkányon ugyancsak balról kerüljük meg. Ezután megszakítás
nélkül követjük a gerincet, amely egy darabig még meredek és
keskeny, majd végül tömbökkel borítva s füves lépcsőkkel visz
fel a Zawrattorony csúcsáig (3/4 ó.).
(R. Kordys és Z. Klemensiewicz 1905 VIII. 5.)
4. Északkeleti fal (a Zmarzły Staw katlanából).
Meglehetős nehéz és kitett, jelentős faltúra.
A Zawrattoronynak impozáns északkeleti falába a csúcstól rézsút jobbra
lefelé húzódó szakadék nyomul, amely a fal felemagasságában három
hasadékra
ágazik széllyel, amelyek közül a szakadék eddigi irányának
tulajdonképeni folytatását képező, legkifejezettebb jobboldali
(orografiailag bal) hasadékág a csúcs
esésvonalától messze jobbra a fal tövébe nyomuló törmelékbeszögelléshez
torkollik. (E törmelékbeszögelléstől balra a faltő félköralakban lép elő a
törmelékbe.).
A Zmarzły Stawtól a Zawratra vezető ösvényt (217. fej. 2 ) a
Zawratról
lehúzódó szakadék bejáratáig követjük, azután jobbra keresztezve a szakadék
bejáratát, a Zawrattorony északkeleti fala alá térünk ki, az említett
jobboldali hasadékág torkollatónak tartva. Beszállás a falba az
ettől a hasadékágtól balra levő, fűvel áttört szikláknál, amelyeken eleinte kissé balra
hajló irányban zegzugos vonalban kapaszkodunk felfelé, majd - a legfelsőbb
fűpadoknál -
jobbra térünk a hasadékhoz, amely itt ereszszerűen áthajló fal által
beboltozott,
meredek szögellést alkot. Ebben meglehetős fáradságosan fel, míg a
hasadék
- függélyes sziklák alatt - keskeny, közel vízszintes, füves párkanyba
megy át.
Ezen (kitett) négykézláb végigcsúszunk, azután fűpadkákon, majd egy
rézsút
balra emelkedő főpárkányon emelkedve még egy darabig, a fal félső részébe
vágódó szakadékhoz jutunk. (Ez innen ágazik szét a bevezetésben
említett három
hasadékra.) A szakadékból meredek, de könnyű sziklalépcsőkön balra fel
a borda
élére, amely e szakadékot a balra szomszédos vályútól elválasztja,
azután a
bordán fel addig a csorbáig, amelyhez a szakadéknak bal mellékága
feltorkollik.
(Ide magában a szakadék medrében is feljöhetünk.) Innen rézsút balra
felvezető
füves párkányon a legközelebbi vályúba és ebben - eleinte jobbrahajló
irányban, majd egyenest felfelé - a Zawrattorony északi gerincéhez,
amelyre kb. 40
méterrel a csúcs alatt jutunk ki. A gerincen balra a közeli
csúcsra. (A beszállástól 2 ó.).
(S. Abgarowicz, St. Tyrowicz és B. Umiarowicz 1910 VII.)