A Tátra főgerince, amely a Chałubińskikaputól csupa jellegtelen kiemelkedést vet fel, a Świnica hatalmas sziklaépületében meg egyszer kifejezésre juttatja a magashegység teljes vadságát és nagyszerűségét. A Świnica egy már egyenesen kelet-nyugati irányban húzódó gerincvonulatban emelkedik, amelynek - épp a Świnica csúcstömegében - derékszögben ütközik neki a Walentkowa felől északi irányban húzódó tátrai főgerinc. E kelet-nyugati irányú gerincvonulatnak a Świnicától keletre húzódó, kb. 6 km hosszú szárnya a Wołoszynban végződő Lengyel Tátra hegysorát alkotja, míg a Świnicából nyugat felé a gerinc, mint a Kárpátok főgerince vonul tovább a Rohácscsoport felé. A Świnicát dél felé a Walentkowától a Walentkowahágó, nyugat felé a Pośrednia Turniától a Świnicahágó választja el. Kelet felé hosszan nyúlik el a csúcs tömege a Zawrat hágójáig. A csúcsnak a Zawratig húzódó e hosszú keleti gerincében három jelentékeny torony emelkedik: a Świnica csúcsával szomszédos Gąsienicatorony (kb. 2281 m), a középső Niebieskatorony (kb. 2262 m) és a közvetlenül a Zawrat felett emelkedő Zawrattorony (kb. 2246 m). Maga a Świnica csúcsa is kettős oromból áll, amennyiben a (délkeleti) főcsúcshoz északnyugatról egy kb. 10 méterrel alacsonyabb mellékorom támaszkodik.
Bár a Świnica a hegymászónak is nem egy érdekes feladatra nyújt alkalmat, tulajdonképeni jelentőséggel mint kilátóhely bír. A hegység északnyugati sarkában emelkedve, keletről a Bélai hegyektől nyugatra a Rohácsig terjedő gyönyörű kilátást nyújt s nem kevésbbé szép a lepillantás a lábainál elterülő völgyekbe s a lengyel síkság felé. - Megmászása, a szokásos útvonalakon (1 és 5) úgyszólván semmi nehézséggel sem jár s főleg csak biztos járást és szédületmentességet igényel.
Első megmászói: Dr. E. Janota, St. Librowski és Br. Gustawicz, M. Sieczka vezetővel és egy podgyászhordóval, 1867 július 22-én.

Świnica csoportja északról.
1. Kościelec. - 2. Mylnahágó. - 3. Zawrattorony. - 4. Niebieskatorony. - 5. Gąsienicatorony. - 6. Świnica. - 7. Świnicahágó. - 8. Pośrednia Turnia. - 9. Skrajna Turnia.

1. A Świnicahágóbót a gerinc megkerülésével (nyugatról).
Igen könnyű. A Świnicahágó 1 a) vagy b) útjával kapcsolatban a szokásos útvonal.

A Hala Gąsienicowától a 241. fej. 1 a) vagy b) úton fel a Świnicahágóra (11/4 ó.).
A Świnicahágóból kitérünk a Świnicának a Tichavölgy felé tekintő délnyugati oldalába s a sziklatömbökkel és omladékkal borított hegyoldalban meglehetős meredeken emelkedő csapást követjük, amely eleinte a csúcs felé húzódó (északnyugati) gerincnek közelében halad, majd azonban tőle eltávolodva, esősebben kivisz a hegyoldalba. Hosszabb menetelés után ahhoz a tágas törmelékes szakadékhoz érünk, amely a Świnica fő- és északnyugati mellékorma közötti bemetszésből húzódik a hegyoldalban alá. Átkelve e szakadékon, kevéssel mögötte egy törmelékkel telt keskeny folyosóhoz jutunk, amely egyenesen a főoromhoz visz fel. Vagy ebben a folyosóban megyünk fel, amely végül kéményszerű meredek vályúvá alakulva egyenesen felvisz a csúcsra (rövidebb, de meglehetős meredek és nem könnyű mászás); vagy pedig a folyosó alatt tovább jobbra tartunk (vaspánt) s egy sziklabordában fekvő nyergecskén áthaladva, déli oldalán megkerüljük a csúcsot, amelyet végül a Lengyel Öttó oldaláról - élesen balra kanyarodva - pár percnyi meredek kapaszkodással délkeletről érünk el (3/4 ó.).

2. Északnyugati gerinc (a Świnicahágóból).
Elég érdekes, de jelentőséggel nem bíró útvonal.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Świnicahágóból egyenest az innen a csúcs felé vezető gerincet követve, ezen elsőnek a Świnica északnyugati mellékormára jutunk. Erről túloldalt le a közötte és a főcsúcs között bemetszett csorbába, ahonnan elég meredeken felszökő keskeny gerinc visz fel a Świnica (délkeleti) főormára (3/4 ó.).

3. Leereszkedés egyenest a Walentkowavölgyecskébe (délnyugatra).
Kissé nehéz, jelentőségnélküli útvonal.

A csúcsról abban a - kéményszerű meredek vályúként kezdődő (az 1 útnál is említette - folyosóban bocsátkozunk alá, amely közvetlenül a csúcsnál kiindulva húzódik a délnyugati hegyoldalban alá s alább törmelékes szakadékká alakul. Folyton e szakadék medrét követve, a szakadéknak egy meredek letöréséhez jutunk, amelyet 15 m magas kötéllebocsátkozással győzünk le. Az ezután igen meredekké, keskennyé és simakőzetűvé váló szakadék - amelyet továbbra is követünk - végül a Walentkowavölgyecske törmeléktejtőire torkollik. A völgyben kifelé haladva, csakhamar lejutunk az ösvényre, amely a Liljowétől a Zaworyhoz vezet át (lásd 208. fej. 3 alatt; 1 ó.).

4. Gerincátmenet a Walentkowáról (déli gerinc).
Meglehetős nehéz s részben kitett mászás.

A Walentkowáról ennek északi gerincén könnyen le az első (s egyúttal legnagyobb) gerinctorony tövében fekvő csorbába s ebből könnyen fel magára a toronyra. Ezután a gerinc csakhamar igen éles és számos apró tornyocska által csipkézett tarajjá változik. A legközelebbi gerincfog alacsony felszökését áthajló sziklák alatt balról megkerüljük s a gerincfog túloldali 2 méteres letörésén szabadon lógaszkodunk le a mögötte levő keskeny gerincbemetszésbe. Az ennek túloldalán emelkedő tornyocska néhány méter magas függélyes fallal szökik fel, amelyet jobb sarkán legyőzve, feljutunk a tornyocskának kétágú tetejére. A nagy tömbökből álló, keskeny gerincen tovább, ennek jelentéktelen lépcsőit helyenkint a gerinc baloldalán kerülve meg. Miután végül egy néhány méter magas, eredeti gerincfogat balról szintén megkerültünk, a mögötte levő csorba elérésével az utolsó, elég önálló gerinctorony tövében állunk, amely minket még a Walentkowahágótól elválaszt. E torony megmászása végett a gerinctől balra eleinte egy rövid repedésben fel, azután pár méternyi vízszintes oldalmenet a torony nyugati falába s a fogásszegény falon fel a toronyra. Ennek túloldali meredek élén le a Walentkowahágó bemetszésébe. A hágóból a gerinc folytonosan s meredeken emelkedik a Świnica ormához. A hágóból eleinte füves lépcsőkön fel a gerinc első sziklás felszökésének tövébe. E felszökést balról megkerüljük, azután megint a gerincet követve, ennek néhány jelentéktelen bütyökjén át egy újabb, 8 méter magas és közel függélyes felszökéshez jutunk, amelyet egyenest az élen győzünk le. A felszökés tetejéről - gyengén lejtő gerincen - le a mögötte levő nyergecskébe, amely felett a gerinc, falszerűen széle sedve, újból egy magas felszökést alkot. A nyergecskéből néhány métert balra, egy igen meredek és sima vályú tövébe s egy alacsony lépcsőn át bejutva a vályúba, ebben fel egy beszorult sziklatömbig, amely alatt átbújunk. E tömb fölött a vályú sima repedéssé alakul át, amely ismét felvisz a gerincnek egy lépcsőjére, ahonnan a gerinc táblás és érdes szikláin feljutunk a felszökés teteére. A gerinc ezután még két, mindjárt egymás után következő, függélyes és meglehetős nehéz lépcsőt alkot, amelyek után a keskeny és meredek gerincéi felvisz a gerinc utolsó tornyára. Erről le a mögötte levő keskeny csorbába, amely után a gerinc elvész a Świnica tömegében. Ennek füves lépcsőin felfelé tartva, pár percnyire a csúcs alatt a Świnicahágótól feljövő ösvényre (lásd 1 alatt) s ezen mindjárt a Świnica csúcsára jutunk (3 ó.).
(T. Grabowski és A. Staniszewski 1907 VIII. 30.)

5. A Zavvratról (keletről).
Az 1 útnál valamivel nehezebb és szédületmentességet igénylő, de egyébként szintén igen környű és igen gyakran használt útvonal.

A Zawratról a Lengyel Öttó felé aláereszkedő ösvényen néhány szerpentint lemenve, rátérünk a jobbra (nyugatra), kiágazó ösvényre, amely hosszú darabon át megközelítőleg vízszintesen visz kifelé a Świmica déli oldalába. E hosszú oldalmenet szédületmentességet igényel, minthogy meglehetős meredek letörések felett visz tovább; több helyen vaskampók és láncok vannak alkalmazva. A csúcs közelébe érve, felfelé kezdünk kapaszkodni. Egy sima meredek falat vashágcsó segélyével győzünk le, majd füves-sziklás lépcsőkön mászva tovább felfelé, délkeletről elérjük a csúcsot (3/4 ó).

6. Keleti gerinc (a Zawratról).
Változatos és igen érdekes gerinctúra. A Niebieskacsorbától a Gąsienicatoronyig terjedő szakasz igen nehéz; a gerinc többi részének nehézségei jelentéktelenek.

A Zawratról fel a Zawrattoronyra: 214. fej. III. 1 (1/4 ó.). -
Erről lemenet a Niébieskacsorbába: 214. fej. III. 2 (1/4 ó.). -
Innen fel a Niebieskatoronyra: 214. fej. lI. 1 (40 p.). -
Erről átmenet a Gąsienicatoronyra: 214. fej. I. 1 (3/4 ó.). -
Erről átmenet a Świnicára: 214. fej..I. 2 (20.p.).ci
A Zawratról összesen 21/4 óra.

7. Északkeleti fal (a Gąsienicatavak völgyéből).
Kissé nehéz; törékeny kőzet.

A Karb hágójától a Świnicahágóra vezető ösvényt (241. fej. 1 b) a Zadni Stawnál elhagyva, felmegyünk a Świnica tömegének kiterjedt északkeleti falvonulata alá, ama sarkantyúnak véve irányt, amely a Gąsienicatorony esésvonalában a fal tövéből a törmelékbe alányúlik. Eleinte a sarkantyú baloldalán, majd magán a sarkantyú hátán kapaszkodunk fel a sarkantyú felső végéig (fűtérség), ahol az beleolvad a felette meredeken feltörő falakba. Tőlünk jobbra fekszik az a szakadék, amely a Świnica fő- és északnyugati mellékorma közötti csorbából kiindulva, az ÉK fal felső részében aláhúzódik s alább meredek letörésekbe megy át. E szakadékhoz kell felhatolnunk az alsó falrészleten át. Evégből a fűtérségről elégé kitett s végül erősen keskenyedő párkányon jobbra traverzálunk s miután átkeltünk az itt lent járhatatlan szakadékon s egyúttal az ezt jobbról kísérő borda mögé is kerültünk, a falnak meredek, füves-sziklás lépcsőin egyenest felfelé kapaszkodunk, amelyek a falnak kb. felemagasságban a falon keresztülvonuló széles fűpadra juttatnak fel.

[E fűpad közvetlenül a Świnicahágó alatt kezdődik s elég erős emelkedéssel teljes szélességében keresztezi a Świnica ÉNy falát, majd az ÉNy és ÉK falat egymástól elhatároló falsarok körül kanyarodva, az ÉK falban folytatódik, amelyben eleinte közel vízszintesen sőt kissé lejtve, majd - maután az ÉK falban aláhúzódó (fentebb is említett) szakadékot keresztezte - gyenge emelkedéssel egészen a Niebieskatorony alá visz ki.]

8. Északnyugati fal (a Gąsienicatavak völgyéből).
Meglehetős nehéz és érdekes útvonal.

A Świnica csúcsából (az ÉNy mellékoromból) északi irányban egy tompa borda húzódik alá, amely a széles északi falletöréseket két falfelületre osztja egy északkeletire és egy északnyugatira. Az utóbbi, északnyugati fal a Świnicahágó alatt fekvő kis törmelékkatlanba ereszkedik alá. (Ide a Hala Gąsienicowától a 241. fej. 1 a) alatt leírt úton.)
Beszállás a falba a bal szélének közelében a faltőbe nyomuló törmelékes beöblösödésnél. E törmeléköböl folytatásaként a falba meredek vályú vágódik, amelyet balról sima táblák határolnak. E vályúban fel, majd a táblakon rézsút balra füves terepre, amelyben felfelé tartva, a falat jobbról balra emelkedő irányban keresztező fűpadra jutunk. A párkányon balra az említett bordához, amelyben az ÉK és ÉNy fal összeszögellik. A bordán, majd - ahol a borda igen meredekké válik - jobbrahajló füves vályúban fel arra a bordára, amely balról határol egy a falba vágódó mély vályút. E borda irányában fel, míg arra nem kényszerülünk, hogy kellemetlen, törékeny szegélyeken a jobboldali vályú letörése fölött jobbra áttraverzáljunk a következő, jelentéktelen vályúhoz. Ebben néhány métert felmászva, majd a jobbra ágazó párkányra térve, mindjárt feljutunk arra a széles, jellegzetes fűpadra, amely - kevéssel a Świnicahágó alatt kezdődve - az ÉNy Falat folytonos emelkedéssel teljes szélességében keresztezi (sőt a fal sarka mögött az ÉK falban is folytatódik; lásd 7 alatt). E fűpadon keveset jobbra, azután a meredek falon fel a jól látható hajtott táblának jobb széléhez, amelyet fent függélyes lépeső zár el. Innen jobbrahajló, mély kéményben fel egy kis térségre, amelyről egy alacsony áthajlás legyőzése után egy igen meredek, táblás vályúba jutunk. E vályúban, majd az ezt balról kísérő bordán, végül mind könnyebbé váló terepben fel az ÉNy gerinchez, amelyet az ÉNy mellékoromtól kevéssel jobbra (ÉNy-ra) érünk el. A gerincen balra - mint 2 alatt - az ÉNy mellékormon át a főcsúcsra (a beszállástól 11/2 ó.).
(W. Kulczyński és M. Świerz 1908 VII. 18.)

[A fal felő fűpadján balra újból visszatérve az ÉNy és ÉK fal összeszögellését képező bordához, tovább e borda irányában is - részben rajta, részben mellette - felmászhatunk az ÉNy mellékoromhoz. A fentebb leírt útnál nehezebb.]