Széles hegytömeg a Halastó és a Lengyel Öttó katlanai között. Délnyugat felé a Miedzianehágó választja el a Grubytól, hosszú északkeleti gerince pedig az Opalone Wierch két ormán keresztül (déli 2116 m, északi 2095 m) a Roztoka- és Bialkavölgy összefolyásához ereszkedik alá, Nehézség nélkül elérhető hegy, amely rendkívül szép kilátása miatt érdemel látogatást.

1. Délnyugati gerinc (a Miedzianehágóból).
Igen könnyű; a szokásos útirány.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Miedzianehágóból eleinte követjük az ösvényt, amely a gerinc mentén - ennek déli oldalában - visz felfelé. Ahol az ösvény jobbra lekanyarodik a hegyoldalba (4 p.), rátérünk a gerincre. (A Halastó felől jövők itt - tehát a Miedzianehágó előzetes érintése nélkül - érik el a gerincet; lásd 204. fej. 1.)
A nagy tömbökből álló gerincen tovább, vagy magán a gerincen, vagy kissé a déli oldalában haladva. Fentebb a gerinc füves háttá változik, amely egy előoromra visz fel. (Ettől kevéssel nyugatra egy nagy mellékborda ágazik ki észak felé, amely az északi hegyfallal a Lengyel Öttó katlanába lehúzódó hatalmas szakadékot zár be.) Az előoromról egy kis csorbán át a következő oromra, amely egymagasságú a még kb. 250 méterrel tovább északkeletre fekvő, a magassági jelet viselő ponttal, ahová töredezett sziklákból álló, de nehézség nélkül járható taraj visz át (40 p.).

2. Északkeleti gerinc.
Kilátásos, de egyébként érdektelen, hosszadalmas útvonal. Helyenként kissé nehéz.

E gerinc alsó nyúlványát, az Opalone hegyhátát mintegy 1800 m magasságban keresztezi a Halastótól a Lengyel Öttóhoz átvezető ösvény. (A Halastótól 50 p.; a Lengyel Öttavi menedékháztól 40 p.)
Az ösvény felett részben még sűrűn törpefenyővel borítva emelkedik a csak fentebb kövesebbé váló széles gerinchát az Opalone Wierch északi ormához (2095 m; 1 ó.; ugyanide feljuthatunk ezen oromnak rövid északi oldalgerincén is, amélyet alább szintén keresztez a Lengyel Öttó-Opalone közötti ösvény). Innen kanyargós, helyenként igen törékeny füves-sziklás gerinc visz több kisebb gerincbütykön át az Opalone Wierch déli ormára (2116 m; 15 p.; csúcstömbjének északi oldalán hatalmas, friss sziklatörések). Túloldalán könnyű, tömbös-füves gerincen le az Opalone Wierch és a Miedziane közötti széles nyeregbe (10 p.; a Halástó felé füvön és omladékon, majd alább törpefenyőborította lejtőn könnyű leereszkedés; a Lengyel Öttó oldalán ellenben sima, hatalmas falakkal szakad le a nyereg). A nyereg után a Miedziane felé emelkedő gerinc eleinte széles füves-omladékos hátból áll, amely azonban fentebb sziklás gerinccé alakul át. A gerinc éles, hasadozott tarajat alkot, amely - bár a mászás általában könnyű - mégis elővigyázatosságot igényel, minthogy eléggé kitett. Végig magán a hosszú gerincen, vagy helyenként kissé alatta az oldalban a Miedziane ormáig (11/4 ó.).

[A Miedziane füves oldallejtőin, amelyeket a Halastó oldalán mély vízmosások barázdálnak végig, a Lengyel Öttó oldalán pedig sűrű letörések, szakítanak meg, nem ajánlatos a lebocsátkozás.]