Délnyugatra a Halastó felett, a Barátvölgy pereme fölé előretolva, emelkedik a Barát szabadonálló, hegyes sziklatűje. Tulajdonképen végső kiemelkedését alkotja egy gerincnyúlványnak, amely a Csubrina tövében északi irányban ugrik ki a Barátvölgy legfelsőbb terraszából. A Barát sziklatestét minden oldalán hatalmas táblák vértezik; ennek köszönhető, hogy e különben alárendelt jelentőségű ormon igen élvezetes mászásokra nyílik alkalom. Kilátása korlátolt, de a Halastó hegykoszorújára igen szép.
Első megmászója: Dr. J. Pawlikowski, M. Sieczka vezetővel az 1880-as években.

A Barát nyugat felől.
(200. fej. 1)

1. A Barátvölgyből a szokásos úton (nyugatról).
Rövid, de meglehetős nehéz s igen kitett, élvezetés mászás.
Télen: Csak száraz szikláknál lehetséges.

A Halastótól a Barátvölgybe 1 ó. (157. fej. 2). A völgy tavacskái előtt a baloldali, lépcsőzetesen emelkedő, füves-köves lejtőn a Barát irányában megyünk fel, majd ennek tövébe érve, sziklaépülete alatt addig tartunk jobbra, míg felénk tekintő (északi és északnyugati) sima falai tagozottabbakká válnak (40 p.).
Innen nézve a Barát jobb profilját képező gerincben, amelyet a Barát a tőle jobbra (délre) fekvő lapos nyereghez bocsát alá, e nyeregtől mindjárt balra egy púpszerű gerincbütyköt látunk. Abból a csorbából, amelyet e gerincpúp és a Barát csúcssüvege közrefognak, egy füves vályú húzódik le a Barát nyugati tövében elterülő széles völgyterraszra.
E vályút alsó részében meredek letörések szakítják meg, azért a mászást nem benne, hanem bal mellékágában kezdjük meg. Ez táblás oldalfalakkal bíró, földes talaji, keskeny vályút alkot, amelyből fentebb belejutunk magába a füves fővályúba. Ebben tovább fel. Kb. 10 méterrel a gerinc alatt a fővályúból egy 3 m magas repedés segélyével kikapaszkodunk a vályút balról kísérő bordára. Erről egy vízszintes párkány visz balra ki, majd a párkány irányában emelkedő hajlott kőlapon fel a párkány felső folytatására. Ezt még egy keveset követjük, míg a csúcstorony falai áthajlón ereszkednek reá. Itt élesen jobbra kanyarodunk és rézsút jobbra emelkedő padon felmegyünk a gerincig. Közvetlenül balra a gerinctől, a gerinc fala és egy elvált nagy tömb alkotta közben fel egy 3 méterrel magasabban fekvő fűfoltra a torony oldalában, amely felett nagy táblákkal tör fel a még kb. 18 m magas csúcssüveg. (A beszállástól 20 p.; innen célszerű mászócipőben folytatni a mászást.)
A fűfolt bal széléről egy kettős repedésből álló, kissé áthajló kéményben (3 m), majd a folytatását képező sekély repedés (3 m) segélyével a hajlott táblán fel egy sziklapadkára. A padkán balra, azután bal végéről alacsony, sima falacskán rézsút balra fel egy keskeny szegélyre. Ezen pár lépést balra, azután a sarok mögött, nagy tömbök alkotta repedésekben fel a csúcs legfelsőbb tömbje alá. Itt egy rétegtömb tetejét képező keskeny párkányon balra a toronynak a Halastó felé néző vállára és innen egy alacsony falacskán hátulról fel a csúcsra. (A fűfolttól 15 p.)
(K. Potkański, K. Bachleda és J. Bachleda Tajber vezetőkkel, 1886 körül.)

Útváltozat, a két orom közötti csorbán át.
Nehéz.

Az 1 útnak érdekes változata a főorom és a DNy mellékorom közötti csorbán át vezető alábbi útirány:
Az 1 út fűfoltjától - úgy mint 1 alatt - a kettős repedésből álló kéményben, valamint a folytatását képező sekély repedés segélyével a hajlott táblán fel a torony falába beágyalt sziklapadkára. Innen az eddig követen repedésből átlépés a jobboldali párhuzamos repedésbe és ebben fel a két toronycsücsök közötti csorba alatt levő, boltozatszerű áthajlás alatti odúba. Ebből az áthajláson egyenesen fel a keskeny csorbába. Innen balra, meredek élen, majd egy embermagasságú falacskán a főoromra ( 15 p.).
(Dr. J. Pawlikowski, M. Sieczka vezetővel, az 1880-as években.)

2. Északi fai (a Barátvölgyből).
Igen nehéz, szép és élvezetes falmászás; falmagasság kb. 120 m.

A Halastótól a Barátvölgybe s innen a Barát északi falletörései alá: lásd 1 alatt.
A Barát tulajdonképeni északi falát balról meredeken letörő él határolja, jobbról azonban hozzátámaszkodnak a csúcs északnyugati oldalának füves lépcsői.
Beszállás az északi fel tövében jobbról húzódó fűpad közepén (kőgúla). Ferdén balra fel egy keskeny hasadékban a felette levő rövid párkányra s erről eleinte jobbra, majd ívben balra meredeken fel egy kis odúba. Innen az alacsony fallépcsőn a felettünk a falba vágódó kéményszerű hasadékba és ebben néhány magas, jófogású sziklatömbön fel. Megint kis odúban állunk. A jobboldali falon (vasszeg) annak sarkán át ki a szabad falba és kitett, nehéz mászással mintegy 12 métert egyenesen fel. Itt egy tágas, füves térségre jutunk (amelytől balra egy járhatatlan szakadék húzódik). E térség jobboldalán egy kevéssé hajlott óriási kőlap. Erre fel, majd a felette levő alacsony, áthajló fallépcső nehéz legyőzése után egy rövid hasadékban egyenesen fel egy alig négyzetméternyi fűfoltra. E mögött balra egy lapos sziklaodú. Ennek jobboldali falán fel, hogy a mögötte szabadon fekvő kőtuskót elérjük, azután kőtömbök alkotta hasadékokban egyenesen fel, így kijutva a Barát felső harmadában végigvonuló széles párkányra (amelyre nehézség nélkül lehet betraverzálni az északnyugati hegyoldal padjairól). A kiszállástól keveset balra és egy kevéssé hajlott, sima falon fel egy kis fűfoltra. A fal és egy elvált pillér közötti repedésben egy magasabban levő nagyobb térségre. Itt az alacsony áthajló falat (esetleg egymás válláról) legyőzve, fent balra rövid oldalmenet óriási kőlapok közt, azután fallépcsőről-fallépcsőre, egyenesen fel a Barát ormára (a beszállástól 1 ó.).
(Komarnicki Gy. és R. Kordys, 1908 VIII. 16.)

3. Déli gerinc (lemenet).

A Barát főormáról át a tőle egy keskeny bevágás által elválasztott délnyugati oromra. Ennek déli gerince legfelül meredek sima élt alkot. Ezen 20 m kötéllebocsátlcozás egy kis tornyocskához, amelytől jobbra térve, hamar, könnyen lejutunk az 1 útnál említett fűfoltra. A gerincletörés felfelé meg nem mászható.
(W. Jeromin, J. Chmielowski, R. Kordys, I. Król, M. Zaruski és Komarnicki Gy., 1908 VIII. 16.)