A Fehértavi csúcs a Tátra főgerincének kelet felől első orma. A tőle északkeletre fekvő Kopahágó a már a Bélai mészhegyekhez tartozó Bolond Gerőtől választja el. Csúcsában négy gerinc kereszteződik: a Kopahágóhoz ereszkedő ÉK gerinc; a DK gerinc, amely a Zergecsúccsal köti össze; DNy gerincében a Karótavi hágó választja el a Vöröstavi csúcs tömegéhez tartozó Kéktavi toronytól; az ÉNy-ra lejtő oldalgerince pedig a Hátsó Rézaknák és a Karótó völgye közt alkot válaszfalat. Szép, karcsú gúla alakjával bír, mindazonáltal legtöbb oldaláról nehézség nélkül érhető el. A Zöldtótól egészen a csúcsig készített ösvény visz fel, ami a szép kilátásáról híres csúcs elérését gyakorlatlanok részére is lehetővé teszi.
Első megmászója : R. Townson, a "grosser Hans" nevű zergevadásszal, 1793 augusztus 9-én (a DNy gerincen).

1. A Zöldtótól a délnyugati gerinc mentén.
Végig készített ösvényen.
Télen: Lavinaveszélyessége miatt nem ajánlatos.

A zöldtavi Frigyes-menedékház mögött kiinduló gyalogösvény számos kanyarodóval visz fel a meredek tófalon a Vöröstó völgykatlanába. 3/4 ó. alatt a Vöröstóhoz, jutunk: Az ösvény a tavat balról megkerülve, a Kéktó felett a völgy déli oldallejtőjén visz a völgyben befelé, majd a völgy zárlatába érve, jobbra kányarodik és a völgy hátterét képező - a Karótavi hágótól a Fehértavi csúcshoz húzódó - gerinc oldallejtőjére tér rá, amelyen hosszabb darabig gyenge emelkedéssel húzódik tova, hogy aztán az elég meredek lejtőn kis szerpentinekben egyenesen felkapaszkodjék a gerinc magaslatára, amelyet mintegy fele úton a hágó és a csúcs között, egy keskeny kis bemetszésben ér el. (A Vöröstótól 11/4 ó.). Az ösvény itt mindjárt átlép a gerinc északi oldalára és annak szaggatott letörései között kanyarog felfelé, miközben folytonos emelkedéssel a Karótó katlana felé előugró három bordát keresztez. Átlépve a harmadik bordán, túloldalán az ösvény meglehetősen ereszkedve, levisz egy széles, törmelékes vízmosásba, amely a csúcs felől a Karótó irányában húzódik lefelé s miután átkelt a vízmosáson, annak túloldali füves lejtőjén szerpentinekben felvisz a csúcsra. (A Zöldtótól összesen 21/2 ó.).

[Onnan, ahol az ösvény eléri a DNy gerinc magaslatát, magát a gerincet is követhetjük a csúcsig, a szükséghez képest helyenkint az oldalban kerülve meg a gerinc egyes tornyait. A gerinc azonban nem érdekes és bejárása - tekintettel arra, hogy az ösvény kevéssel alatta visz - gyakorlati jelentőséggel sem bír.]

2. Déli fal (a Vöröstó katlanából).
Igen nehéz.

A Fehértavi csúcs épített ösvényét (lásd 1 alatt) a Vöröstó katlanában követjük mindaddig, míg a déli fal aljával egy magasságba nem érünk. Itt letérünk.az ösvényről a fal alá. A fal útvonalát a fal közepén, a csúcs esésvonalában aláhúzódó széles fehér vízmosás határozza meg. Beszállás legömbölyített, simakőzetű, vízmosta falacskán, majd a szakadékban hasonló kőzeten fel egy fekete, áthajló részig. gyeppel tarkított falon balra nehéz mászásban fel a letöréssel egy magasságig, azután elhajló falon nehezen át balra a mellékszakadékba. Lépcsőkön fel a mellékszakadék kéményszerű végéhez, majd ki a főszakadékot határoló borda magaslatára s ennek mentén füvön fel a csúcsra. (A beszállástól 11/2 ó.).
(Hefty Gy. A. és Rokfalusy L. 1911 XI. 12.)

3. Délkeleti gerinc.
Igen könnyű; a Fehér tavak katlanából jövők részére a legegyszerűbb út.
Télen: Sível a DK gerinc tövéig.

A Fehértavak legnagyobbikától (1. fej. 1. b. 1.) törpefenyővel, fűvel benőtt hepehupás terepben a Zergecsúcsot a Fehértavi csúccsal összekötő gerinc tövében elterülő magasabbik völgyterraszra megyünk fel, amelyen a Fehértavi csúcs irányában haladva, csakhamar a kis Sárgatóhoz (kb. 1950 m) jutunk. Ennek katlanából egészen a gerinc magaslatáig felnyúló, lankás füves törmelékes lejtő visz fel a gerinc ama pontjához, ahol annak a Zergecsúcs felől jövő hosszú, vízszintes, éles sziklataraja belefut a Fehértavi csúcs feltörő csúcspiramisának széles tömegébe (11/2 ó.).

[A gerinc eme pontjáról nem kőnnyű leereszkedés lehetséges a Vöröstó völgyébe, amerre a gerinc meredek oldalfalakkal törik le, Az éles, vízszintes sziklataraj kezdetén bemetszett, első - alig 1 m keskeny - csorbán átlépve a gerinc DNy oldalára, az innen lehúzódó füves-sziklás folyosóban bocsátkozunk le. Ez kevéssel a törmelék felett kb. 15 m magas, elég meredek és tárékeny kőzetű falban végződik, Ezen le (elég nehéz) s a tövében balra húzódó, gyengén ereszkedő gyepszalagot követve, le a törmelékre
(Komarnicki Gy. és R. 1907 VIII. 4.).]

4. Gerincátmenet a Zergecsúcsról (délkeleti gerinc).
Középső részében meglehetős nehéz gerinctúra; a nehéz részletek azonban a Fehértavak oldalán megkerülhetők.

A Zergecsúcsról ennek északnyugati gerincét követjük; eleinte magán a gerincen, majd ahol ez meredekebben letörik, jobbra az éltől. végül ismét a gerincen le egy nagyobb csorbába. (15 p. - Ide torkollik a Vöröstó katlanából feljövő 3. fej. 1 út.) Innen egy széles púpon át, azután kissé jobbra fel egy toronyra, erről túloldalt jobbra az éltől le, majd fel a következő toronyra, amelynek túloldali letörését jobbról kerüljük meg. A következő púp kissé balra ki van tolva. Ezután a gerinc hirtelen keskenyedik és közel vízszintes éles tarajként húzódik tovább. Ahol ez egy kis bemetszéshez hirtelen letörik, közvetlenül jobbra az éltől néhány métert leereszkedünk egy elvált kőlaphoz, innen keskeny szegélyen visszatraverzálunk az élre, amelynek alsó letörésén egyenesen lemászunk a keskeny bemetszésbe. Ebből egy fűpadon néhány lépést jobbra ki és az áthajló falon rézsút balra vissza az élre és ennek felszökésén - végül kissé jobbra az éltől - fel a toronyra. Ennek taraján tovább és közvetlenül jobbra a letörésétől le egy keskeny bemetszéshez, honnan a Fehértavak oldalán egy kényelmes fűpad vezet ki a gerinc oldalába. A padon 3 métert kitraverzálunk a torony falába egy repedésig és ebben meredeken fel a torony tetejére. Az élen tovább egy alacsony letörésig, ezen - dacára annak hogy áthajlik - jó leereszkedés. Azután az élen le a közeli csorbába, ahol a Fehértavi csúcsnak széles, emelkedő gerincháta kezdődik 11/2 ó.). Ennek füves-sziklás lépcsőin, kissé a gerinc jobb oldalán tartva magunkat, nehézség nélkül fel a Fehértavi csúcs ormára (1/2 ó.).
(Barcza I. és Szaffka T. 1910 VII. 10.)

5. A Fehértavaktól egyenest a csúcsra (keletről).
Igen könnyű.

A Fehértavi csúcsnak a Fehértavak felé fordított keleti oldalának a közepén kevéssé előlépő gerincborda ugrik ki. Az egykori jelzett szokásos útirány erre vezetett fel a csúcsra. Jelenleg alig használatos, jelentőséggel nem bíró útirány. (A Fehértavaktól 11/2 óra).

6. Északkeleti gerinc (a Kopahágóról).
Kissé nehéz, ajánlható útvonal.
Télen: Hosszú és nagyszerű.

A Kopahágóról (vagy a Zöldtó felől jövőknek közelebbi, a Kopahegytől nyugatra fekvő 1778 m hágóból) füves talajon az északkeleti gerinc felé. A füves hát egy kis gerincbemetszésnél ér véget. Ebbé egy rövid, könnyű kéményben lebocsátkozva, rátérünk az itt kezdődő, hatalmas kőtömbökkel borított gerincre. Végig magán a gerincélen (vagy pedig néhány méterrel alatta az északi oldalon) a jelentéktelen előcsúcsra s ezen át a főoromra. (A Kopahágótól 11/2 óra.)

7. Északnyugati gerinc.
Igen kőnnyű.
Ahol a Hátsó Rézaknák völgyében felvezető kocsiút véget ér (1. fej. 2), - egy pásztorkalibánál - gyalogösvény indul ki jobbra, amely a Fehértavi csúcs ÉNy gerincének végnyúlványa körül bevezet a Karótó völgyébe. Mintegy negyed órával azután, hogy az ösvény kilépett az erdőből, egy erősen kijárt marhacsapás ágazik ki élesen balra, amely folytonos emelkedéssel felvisz a Fehértavi csúcs ÉNy gerincének nyúlványát képező Jagnence (1707 m) tágas fensíkjára. Innen széles, füves hátként indul ki a gerinc, fentebb azonban mind több sziklás részlet lép, belőle elő. Ahol szükséges, kitérhetünk a gerinc oldalába, úgy hogy a gerinc bejárása seholsem ütközik nehézségbe.

8. A Karótó katlanából (nyugatról).
Jelentőséggel nem bíró útvonal.
A Karótótól (4. fej. 2.) elsősorban abba a felső völgykatlanba megyünk fel, amelyik a Fehértavi csúcs és a tó mögött a völgy felé előtolódó, tornyokkal megrakott hatalmas pillér (Karótavi torony) között fekszik. - A vízmosások által barázdált, füves-törmelékes meredek völgylépcsőn fárasztóan fel a felső katlanba. Innen nézve a Féhértavi csúcs tömegének alsó részletei elfedik magát a csúcsot, amely nem látható. A hegy testéből vad tornyok és bordák tömkelegé lép elő. Az ezektől balra fekvő, szelídebb füves lejtőn megyünk fel, egy felette magányosan ágaskodó nagy toronynak véve irányt, amely már a hegy ÉNy gerincében emelkedik. Még mélyen e toronynak sziklái alatt jobbra kanyarodunk és betérünk abba a teknőszerű vízmosásba, amely a Fehértavi csúcsnak a Karótó felé tekintő nyugati oldalában egyenesen a csúcs felé visz fel. (Alattunk a vízmosás a hegyoldal alsó letöréseiben vész el.) A tágas vízmosásban füvön, törmeléken egyenesen fel a csúcshoz.
(Róth M. egy társsal, 1858 VII.)