A Csubrinától északnyugati irányban folytatódó főgerincben, e csúcsnak tőszomszédságában emelkedő, megdöbbentően karcsú sziklatű a Hátsó Barát. Délkelet felé, a Csubrinától a mélyen bemetszett keskeny Hátsó Barátcsorba, északnyugat felé, a jellegtelen Szmrecsini toronytól egy névtelen gerinccsorba választja el. A Halastótól nem látható, minthogy az előtte emelkedő Barát éppen elfedi.
Első megmászója: J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel, 1904 szeptember 13-án.

1. Északnyugati gerinc.
Kissé nehéz és kitett mászás; a szokásos útirány.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Halastótól a Barátvölgybe és ennek a Hátsó Barát tövében fekvő legfelsőbb terraszára: 157. fej. 2. - (2 ó.)
Innen a torony tövében jobbra, egy törmelékes folyosóban s néhány törékeny lépcsőn fel a toronytól északnyugatra (jobbra) fekvő gerinccsorbára (kb. 2115 m; 15 p.).
Szorosan jobbra az innen kiinduló északnyugati gerinc élétől, alacsony menedék lépcsőn fel s miután még egy keveset felkapaszkodtunk, a gerinc felszökése alatt keskeny fűpárkányon kb. 15 métert jobbra kitérünk a Ny falba. A fűpárkányról érdes, hajlott kőlapon fel, amely után rézsút balra emelkedő fűpad ismét visszavisz a gerinc magaslatára. Tovább a gerincen - részben az élén, részben balra tőle - alacsony lépcsőkön s mohos párkányokon fel a meglepően tágas oromra (20 p.).
(J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel, 1904 IX. 13.)

2. Északi fal (a Barátvölgyből).
Igen nehéz s rendkívül kitett mászás.

A Hátsó Barát északi falletörésének tövében egy kifejezett, zöldes pad húzódik balról jobbra. Pár lépést követve a padot, balra kanyarodunk s a nagy, sima fal alatti meredek vályúhoz érünk. A vályúban fel; kevéssel ama hely alatt, ahol a baloldalon, hatalmas sima táblán feltűnő, fehér folt látszik, a vályú rendkívül meredekké válik. Itt jobbra fordulva, egy nehéz, kihasasodó táblára akadunk, amelyet át kell mászni. Az odúból (vaskampó) sima táblán át jobbra kimászunk a sziklaélre. Ezen néhány lépést fel, majd balra hagyva, nagy sziklahasadékhoz jutunk. A jobbkézt eső élnek tartunk s egy kiálló sziklafogat megkerülve, egy nagy tömbhöz jutónk, amely az élen fekszik. Előttünk rövid, meredek kémény, amelyben két hasadék látszik. A kéményt a jobboldali hasadékban győzzük le (legnehezebb hely, abszolut kitettség). Fölötte már könnyen érjük el az ÉNy gerincet s tovább ezen - mint 1 alatt - a csúcsra. (A beszállástól 11/2 ó.)
(W. Jodkowski és St. Porębski 1909 VIII. 20.)

3. Leereszkedős a Hátsó Barátcsorbába (délkeletre).
Egyedül sportszempontból érdekes, a kötéllebocsátkozásban feltétlen biztosságot igénylő lemenet. Felfelé a letörés meg nem mászható.

Az orom tetejét képező tömbről (nagy kötélgyűrű) a délkeleti falletörésen 30 méter hosszú - alsó részében szabad - kötélfüggeszkedéssel egyenest le a letöréshez alul hozzátámaszkodó kis sziklaelőépítményre. Erről ívben balról lemászunk a még kb. 10 méterrel mélyebben fekvő Hátsó Barátcsorbába.
(J. Chmielowski, Dr. A. Kroebl, Dr. J. Nowicki, R. Jarra és A. Staniszewski - J. Marusarz és J. Gąsienica Tomkowy vezetőkkel, 1907 VIII. 16.)

4. A Hátsó Barátcsorbából.
Kissé nehéz és kitett.

A csorbából kissé lebocsátkozva a Szmrecsini völgy felé, a torony nyugati falába kivezető fűpadokra térünk, amelyek (északi irányban) rézsút emelkedve az érdes, hajlott, nagy kőtáblánál beletorkollnak az 1 útba; tovább mint ezen - az északnyugati gerincen - a toronyra.