A Csubrinától északnyugati irányban folytatódó főgerincben,
e csúcsnak tőszomszédságában emelkedő, megdöbbentően karcsú
sziklatű a Hátsó Barát. Délkelet felé, a Csubrinától a mélyen
bemetszett keskeny Hátsó Barátcsorba, északnyugat felé, a jellegtelen
Szmrecsini toronytól egy névtelen gerinccsorba választja el.
A Halastótól nem látható, minthogy az előtte emelkedő Barát
éppen elfedi.
Első megmászója: J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel,
1904 szeptember 13-án.
1. Északnyugati gerinc.
Kissé nehéz és kitett mászás; a szokásos útirány.
Télen: Megjegyzés nélkül.
A Halastótól a Barátvölgybe és ennek a Hátsó Barát tövében
fekvő legfelsőbb terraszára: 157. fej. 2. - (2 ó.)
Innen a torony tövében jobbra, egy törmelékes folyosóban s
néhány törékeny lépcsőn fel a toronytól északnyugatra (jobbra)
fekvő gerinccsorbára (kb. 2115 m; 15 p.).
Szorosan jobbra az innen kiinduló északnyugati gerinc élétől,
alacsony menedék lépcsőn fel s miután még egy keveset felkapaszkodtunk,
a gerinc felszökése alatt keskeny fűpárkányon kb.
15 métert jobbra kitérünk a Ny falba. A fűpárkányról érdes, hajlott
kőlapon fel, amely után rézsút balra emelkedő fűpad ismét
visszavisz a gerinc magaslatára. Tovább a gerincen - részben
az élén, részben balra tőle - alacsony lépcsőkön s mohos
párkányokon fel a meglepően tágas oromra (20 p.).
(J. Chmielowski, K. Bachleda vezetővel, 1904 IX. 13.)
2. Északi fal (a Barátvölgyből).
Igen nehéz s rendkívül kitett mászás.
A Hátsó Barát északi falletörésének tövében egy kifejezett, zöldes pad
húzódik
balról jobbra. Pár lépést követve a padot, balra kanyarodunk s a
nagy, sima fal
alatti meredek vályúhoz érünk. A vályúban fel; kevéssel ama hely
alatt, ahol a
baloldalon, hatalmas sima táblán feltűnő, fehér folt látszik, a vályú
rendkívül
meredekké válik. Itt jobbra fordulva, egy nehéz, kihasasodó táblára
akadunk,
amelyet át kell mászni. Az odúból (vaskampó) sima táblán át jobbra
kimászunk
a sziklaélre. Ezen néhány lépést fel, majd balra hagyva, nagy
sziklahasadékhoz
jutunk. A jobbkézt eső élnek tartunk s egy kiálló sziklafogat
megkerülve, egy
nagy tömbhöz jutónk, amely az élen fekszik. Előttünk rövid, meredek
kémény,
amelyben két hasadék látszik. A kéményt a jobboldali hasadékban győzzük
le
(legnehezebb hely, abszolut kitettség). Fölötte már könnyen érjük el
az ÉNy
gerincet s tovább ezen - mint 1 alatt - a csúcsra. (A beszállástól
11/2 ó.)
(W. Jodkowski és St. Porębski 1909 VIII. 20.)
3. Leereszkedős a Hátsó Barátcsorbába (délkeletre).
Egyedül sportszempontból érdekes, a kötéllebocsátkozásban feltétlen biztosságot
igénylő lemenet. Felfelé a letörés meg nem mászható.
Az orom tetejét képező tömbről (nagy kötélgyűrű) a délkeleti falletörésen
30 méter hosszú - alsó részében szabad - kötélfüggeszkedéssel egyenest
le a
letöréshez alul hozzátámaszkodó kis sziklaelőépítményre. Erről ívben balról
lemászunk a még kb. 10 méterrel mélyebben fekvő Hátsó Barátcsorbába.
(J. Chmielowski, Dr. A. Kroebl, Dr. J. Nowicki, R. Jarra és A.
Staniszewski -
J. Marusarz és J. G±sienica Tomkowy vezetőkkel, 1907 VIII. 16.)
4. A Hátsó Barátcsorbából.
Kissé nehéz és kitett.
A csorbából kissé lebocsátkozva a Szmrecsini völgy felé, a torony nyugati falába kivezető fűpadokra térünk, amelyek (északi irányban) rézsút emelkedve az érdes, hajlott, nagy kőtáblánál beletorkollnak az 1 útba; tovább mint ezen - az északnyugati gerincen - a toronyra.