Az Osztra déli gerincének alsó részében, a tulajdonképeni Osztra tömegétől a keskeny Osztracsorba által elválasztva, elég önálló orom gyanánt emelkedik a merészalkatú, de egyébként alárendelt jelentőségű Osztratorony, amelyet viszont délről a széles Szedilkóhágó választ el a Szedilkótól. Két orma van, amelyek közül az északi a valamivel magasabbik. Magában nem érdemel látogatást; átmászását az Osztra déli gerincének teljes bejárásával szokás egybekötni.
Első megmászója: Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel 1907 szeptember 19-én.

1. Déli gerinc (a Szedilkóhágóból).
Alsó részében könnyű, felső részében meglehetős nehéz és szép mászás.

Alsó részében könnyű a gerinc: fűátnőtt tömbök és lépcsők; feljebb szép táblák következnek. (Az eddig terjedő részben mindenütt egész könnyen járható füves terep kíséri baloldait a gerincet.) Végül meredek élen fel a torony előtti gerincfogra, amelyről túloldalt (kissé balra) kb. 3 méternyi teljesen szabad kötélleereszkedés juttat le a mögötte levő csorbába. Ebből a meredek, táblás falon 5 m-t egyenesen fel, azután vízszintes repedés segélyével oldalmenet balra a sarok mögé, ahonnan egy könnyű vályú rézsút jobbra felvisz az Osztratoronynak kettérepesztett déli csúcstömbjére (11/4 ó.). Erről szorosan a - végül igen meredeken letörő - élen a két ormot egymástól elválasztó, élesen bemetszett csorbába és ebből füves lépcsőkön fel az északi csúcstömbre (10 p.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel 1907 IX. 19.)

2. Az Osztracsorbából (északról).
Kissé nehéz.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A csorbából füves padokon kissé kitérve a szárazvízvölgyi oldalba, jobbra a gerinctől füves lépcsőkön fel. Fentebb egy balra emelkedő kéményben fel a gerinc magaslatára. Ezen mindjárt egy meredek falacskát kell legyőzni, amely felett néhány lépést balra tartva, az Osztratorony északi csúcstömbjére jutunk (1/4 ó.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel 1907 IX. 19.)