A Téryhorhostól a Lomnici csúcshoz húzódó soktornyú, hoszszú gerincnek legmagasabb és leghatalmasabb kiemelkedése a Fecsketorony. Északnyugatra tőle a Térycsúcs emelkedik; kettejöket a Pawlikowski-rés választja el. A Fecsketorony délkeleti gerince a Bachleda-résbe esik alá, amelyen túl - az egészen jelentéktelen Tomassontorony és Jordántorony után - a Jordáncsúcs következik, A Fecsketorony úgy délnyugatra az Öttó katlana felé, mint északkeletre a Zöldtó felé, meredeken aláeső pillérszerű nyúlványokat bocsát ki magából. Különösen az utóbbi, északkelet felé kiugró s a Nagy Papiruszvölgyet a Rézpadkatlantól elválasztó sziklahát igen tekintélyes, amely a Fecsketoronynak és a Térycsúcsnak közös alapzatául szolgál. Megmászása többnyire szakadék és gerincmászások kombinációjára ad alkalmat.
Első megmászója : Dr. Téry Ö., Spitzkopf M. vezetővel 1877 augusztus 6-án (a 2 úton).

1. Északnyugati gerinc (a Pawlikowski-résből).
Kissé nehéz.
Télen: Minthogy a Hüvely Matyi télen meg nem kerülhető, egyenesen a Pawlikowski-rés DK nyílásához kell felmászni. Nagyszerű túra.

A Pawlikowski-rés DK nyílásából néhány lépést a gerincen, aztán rövid darabon a jobbra vezető, emelkedő törmelékszalagon, amelyről egy padkán balra visszakapaszkodunk a gerinc magaslatára. Ennek baloldalán kevéssel az él alatt, lépcsőzött tömbökön mászunk tovább. Egy kis bemetszésnél felkapaszkodunk a gerinc magaslatára, de mindjárt utána ismét balra térünk és alatta mászunk tovább, míg nagy tömbökhöz nem jutunk, amelyeken át egyenesen a szélesedő gerincen elérjük a csúcsot (20 p.). [A gerincéttől távolabb tartva magunkat, folyton a zöldtavi oldalban haladva is feljuthatunk a csúcsra.]

(J. Pawlikowski, M. és J. Sieczka vezetőkkel 1881 VIII. 8.)
[A Fecsketorony legkönnyebb útja. Az ÉNy gerinc kiindulópontjául szolgáló Pawlikowski-rés elérésére mindegyik oldaláról sok nehézséggel jár. E csorba közvetlen megközelítésével szemben a hóviszonyoktól független s a kerülő dacára alig hosszabb útvonal a Fecsketorony megmászása az Öttótól a Térycsúcson át.
Az Öttótól az Egenhoffer-résre: 16. fej. 1 - (21/2 ó.).
Az Egenhoffer-résről az ÉNy gerincen a Térycsúcsra: 17. fej. 1 - (20 p.).
A Térycsúcs DK gerincén le a Pawlikowski-résbe: 17. fej. 3 - (10 p.).
Innen a Fecsketorony ÉNy gerincén tovább ez utóbbira: mint fent 1 alatt (20 p.).]

2. Az Öttótól egyenest a csúcsra (nyugatról).

A Ténymenedékháztól mint 18. fej. 1 alatt, a Pawlikowski-réshez felhúzódó szakadékba, egészen addig, ahol annak tulajdonképeni összeszűkülése kezdődik. Innen - jobbra elágazva - a Fecsketorony falában egy meredek sziklafolyosó indul ki. E - felső részében kitáguló és ellaposdó - folyosóban egyenest a csúcsra (3 ó.). .
A csúcs első megmászója által követett fentebbi útvonatról közelebbi részletek ismeretlenek, minthogy ez az újabb útvonalak felfedezése óta teljesen kiment a használattól, ámbár mint a csúcs legrövidebb, legegyenesebb s egyúttal hómentes útiránya kétségkívül gyakorlati jelentőséggel bírhat.

3. Délnyugati gerinc (az Öttótól).
Igen hosszú, helyenként nehéz mászás.

A csúcsról az Öttóhoz lehúzódó délnyugati gerinc alsó részében három ágra szakad. Beszállás a középső ágnál. Fűsávokkal váltakozó kőlapokon kapaszkodunk felfelé az első letörésig. E letörés jobboldalán kis kéményben rézsút felmászunk a letörés tetejére. Az innét követlsező igen hosszú gerincrészleten kiemelkedőbben nehéz részlet nincs. Folyton a gerincen tartva magunkat, követjük a néhol lovaglógerinccé keskenyült szirttarajt, mindeddig, míg három kőtű nem állja utunkat, amelyek azonban kikerüllhetők. Ezután nagy és csúszós kőlapokon keresztül hosszú kéménybe jutunk, amelyet két részre oszt egy függőleges kőfal. A kémény második része éppen a gerinc tetején ér véget. Ezután lovaglógerinc következik, majd egy hatalmas, a gerinc jobboldalán levő nehéz kőlap. Az ezután következő nagy gerinctornyot (amely csak alulról torony, felülről vízszintes gerinc) megkerüljük. Az innen folytatódó gerinc igen hosszú darabon át ismét nem sok nehézséget nyújt. Utána törmelékes, vízszintes (kb. 45-50 m²) térre jutunk. E térség kb. a Habelhorhos magasságában fekszik. Ezután a gerincnek kőlapokkal megrakott jobboldalán traverzálunk egy függőleges, kb. 1 m széles kéményig. A kéménybe való bejutás a legutolsó függőleges kőlap fogásszegénysége miatt a túra legnehezebb része. A kéményen át egyenesen a gerincre kapaszkodunk fel, amely egy idei lovaglás után végre beletorkollik a csúcsnak DK főgerincébe. Innét kezdve a gerinc mind kevesebb nehézséget nyújt s végre egy kis csorbába jutunk a főgerincen, amelyen csakhamar felérünk a Fecsketorony csúcsára. (Az Öttótól 6 ó.)
(Barcza I., Jordán 0. és Szaffka T., 1909 VIII. 3.)

4. Délkeleti gerinc (a Bachleda-résből).
Meglehetős nehéz, szép és kitett mászás; a Fecsketorony legérdekesebb útvonala.

A csorbából füveslépcsőkkel kezdődik a gerinc, majd ahol meredekebben kezd emelkedni, füves-sziklás lépcsőkön rézsút jobbra fel a gerincnek jobboldali falában meredeken felhúzódó keskeny, táblás vályúhoz. Ebben csak néhány métert fel, azután az elválasztó bordán mindjárt áttolódunk a vályúnak jobboldali agába, amelyet közvetlenül letörése felett érünk el. Ebben fel; azután ismét átlépünk a kezdetben használt bal ágba (letörése felett), amely felvisz a gerinc magaslatára. Átlépve a gerincnek öttavi oldalára, egy kis nyergecskébe jutunk, amelyet gerincünk az itt beléje torkolló DNy oldalgerinc utolsó tornyával alkot. A nvergecskéből sekély vályú húzódik fel a gerincnek egy kis bemetszéséhez. Ebből a kitett sarkon jobbra áttolódunk a zöldtavi oldalra, honnan ívben visszamászunk a gerinc magaslatára baloldalt a gerinc mentén haladva a csúcsra jutunk (30-40 perc).
(J. Fischer és M. Siedlecki, K. Bachleda és J. Gąsienica Gładczan vezetőkkel, 1893 VIII. 24.)

[Lemenetben meglehetősen nehéz a helyes irány megtalálása a komplikált tagozódású gerincen.]