A Szoliszkócsorba a Szoliszkógerincnek legjellegzetesebb bemetszése, amelyet északról az Elülső Szoliszkótorony, délről pedig a Kis Szoliszkó északi orma fog közre. Mint átjáró (a Mlinica- és Furkotavölgy között) gyakorlati jelentőséggel nem bír.

1. A Mlinicavölgyből (keletről).
A havonjárásban teljes biztosságot és elővigyázatot igénylő útvonal.
Télen: Erről az oldalról nem ajánlatos.

A Szkoktótól (176. fej. 1) rövid ideig még a.vöigyben befelé, azután balra fel a Szoliszkóvonulatnak tövében elterüló terjedelmes törmelékterraszra, amely magasan a völgy színe felett fekszik. Innen a Szoliszkócsorbára egy mély szakadék vezet fel, amelyet legalul egy szabadonáltó torony két ágra oszt. Beszállás a jobboldali ágban s végig magában a szakadékban (hó és torme!ék) - amely felső szakaszában helyenként 60^o hajlású - fel a csorbára.
(G. Dyhrenfurth és H. Rumpelt 1906 VI. 3).

2. A Furkotavölgyből (nyugatról).
Hómentes állapotban könnyű, ellenkező esetben elővigyázatosságot igénylő útvonal.
Télen: Sível az Alsó Wahlenbergtó tófaláig.

A Furkotavölgyben az Alsó Wahlenbergtó tófalának tövéig (188. fej. 1) s innen jobbra, a Szoliszkógerinc sziklái alá simuló omladéklejtőn fel, ahol két közvetlenül egymás mellett kiinduló, mélyen bevágott szakadékot látunk felhúzódni. A baloldali szakadék visz fel a Szoliszkócsorbába (a jobboldali a Kis Szoliszkó Ny falába vág bele). E szakadékban havotn (későbbi idényben törmeléken) fel; néhány alacsonyabb lépcső könnyen győzhető te. Legfelül kiszélesedik a szakadék és laza törmeléken jutunk a csorbára.
(G. Dyhrenfurth és H. Rumpelt 1906 VI. 10.)