A Furkotacsúcs, amely a Furkotavölgyből oly szép, süvegalakú csúcsnak mutatkozik, a valóságban nem más, mint végpontja a Triumetaltól közel vízszintesen délre futó gerincnek, amely innen két ágra szakadva, DK felé a Lorenzhágóhoz, DNy felé pedig a Furkotahágóhoz lejt. Az előbbi hágó a Nagy Szoliszkótól, az utóbbi pedig az Osztrától választja el. A Triumetal felé (északra) húzódó összekötő gerinc nem mutat fel hágószerű horpadást. Dacára alárendelt voltának, kedvező helyzeténél fogva - mint a Mlinica-, Furkota- és Nefcervölgyek felett emelkedő csúcs - igen szép kilátással bír s minthogy emellztt egész könnyen elérhető, különösen kevésbbé gyakorlottak részére, magában is érdemes a meglátogatása. Gyakorlottak ne mulasszák el az összekötő gerincen a Triumetalra is átmenni, amelynek kilátása még szebb és kiterjedtebb.

1. Délnyugati gerinc (a Furkotahágóról).
Igen könnyű.
Télen: A 2. és 3. útnál kevésbé célszerű.

A hágóból követjük a széles, füves-sziklás gerincet. A felső részben, ahol meredekebbé válik, kissé a furkotavölgyi oldalba (délre) térve ki, megyünk fel a csúcsra (20 p.).

2. A Furkotavölgyből (délről).
Semmi nehézség.
Télen: Jó hóviszonyoknál végig sível.

A Furkotacsúcs a Furkotavölgyböl nem túlságosan meredek lejtővel emelkedik, amelyen minden nehézség nélkül egyenesen felmehetünk a csúcsra. A Felső Wahlenbergtó tófaláról (188. fej. 1) - a tavat jobbról megkerülve - az omladékhalmokon a csúcs déli lejtőjének tartunk. Ennek jobboldalán tartva magunkat (a baloldalon kisebb sziklás letörések) végig omladékon, füvön megyünk fel a csúcsra. (A Felső Wahlenbergtó tófaláról 1 ó.)

3. A Lorenzhágóból (délkeletről).
Semmi nehézség.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Lorenzhágóból a széles füves-törmelékes háton északnyugati irányban minden nehézség nélkül jutunk fel a csúcsra (15 p.).

4. A Mlinicavölgyből egyenest a csúcsra (keletről).
Könnyű.

A Szentiványitótól eleinte a Lorenzhágónak tartunk (182. fej. 1). A hágó lejtőjének felemagasságában jobbra kanyarodunk (északnyugatnak) a fehérsziklás szakadékhoz, amelyen átkelve, a túlsó oldalon mellette egyenest a csúcsnak tartunk, elég meredek, sziklás részeken. (A tótól 11/4 ó.)

5. Gerincátmenet a Triumetalról (északi gerinc).

Lásd: 178.fej.1,

6. A Nefcervőlgyből (nyugati fal).

A Furkotacsúcsról egyenesen a nyugati falon is lebocsátkoztak a Nefcervölgybe. A fal meredek és vöröses, törékeny kőzetű. Közelebbi adatok hiányoznak.
(Dr. M. Beynarowicz és társai 1908-ban.)