A Triumetalból indul ki északnyugat felé a Hrubo soktornyú gerince, annely mintegy 2200 m hosszúságban alig észrevehetően lejtve, csak azután ereszkedik alá hirtelen eséssel a Koprovavölgy mélyébe. E hosszú gerinc a Hlinszka- és Nefcervölgy között alkot válaszfalat. Az előbbibe meredek s igen magas oldalfalakban törik le; a Nefcervölgy felé csak a felső (délkeleti) harmadnak oldala áll meredek, de aránylag nem nagyon magas falból, míg további folytatásában menedékesebben ereszkedik alá a völgybe, bár a legalsó részekben többnyire itt is letörésekbe mennek át a lejtők.
A Triumetaltól kezdve összesen 14 torony sorakozik a Hrubo gerincének élén. Ezek közül egyik sem foglal el uralkodó helyzetet, minthogy e hol többé, hol kevésbbé önálló tórnyok jórészt közel egymagasságúak. A tornyok közül a 2370 m ponttal azonos Terianszkotoronynak van neve (8. torony.).
Az egyes tornyokat elválasztó csorbák közül különösen kettőnek van nagyobb jelentősége:

1. Felső Terianszkocsorba (kb. 2338 m).
Ez a Triumetalnak röviden aláereszkedő, szűkebb értelemben vett északnyugati gerincét (a még hozzátartozó 1. toronnyal együtt) a szorosan hozzáilleszkedő, de tulajdonkép csak innen kezdődő Hrubonak nagyjában vízszintes vonulatától választja el.

2. Alsó Terianszkocsorba (kb. 2305. m),
amely a gerinc felső harmadának végén, a 9. és 10. torony között fekszik. Ez a gerincnek két teljesen különböző jellegű szakasza között alkot határt. A gerincnek a felső Terianszkocsorba és Alsó Terianszkocsorba közé eső s a 2-9 tornyokat magába foglaló felső harmada igen keskeny, tornyai éles, szaggatott sziklaszarvak. Az Alsó Terianszkocsorbától északnyugatra folytatódó s a 10-14 tornyokat viselő alsó kétharmadában a gerinc viszont nagyrészt széles, füves hátként vonul tova s ebből nőnek ki az egyes ormok, melyeket púpszerű, széles felépítés jellemez.
A gerincnek tulajdonképeni érdekes része a Triumetaltól kezdve az Alsó Terianszkocsorbáig terjed. Aki nem akarja a gerincet tovább bejárni, az e csorbából könnyen leereszkedhetik a Nefcervölgybe: Mindenképen ajánlatos a gerincet a Triumetalról kiindulva (nem pedig fordított irányban] átmászni.
A gerincet teljes hosszában először Komarnicki R., R. Kordys és J. Maślanka járták be 1910 július 29-én; egyenként a gerincnek összes tornyait már a korábbi időkben megmászták.

A Hrubogerinc a Kriván felől.

1. Gerincvándorlás a Triumetaltól a 2227 m toronyig (délkeletről északnyugatra).

I. A Triumetal ÉNy gerince (az 1. toronnyal) a Felső Terianszkocsorbáig.
(Azonos a 178. fej. 6 úttal.) A Triumetal csúcsát elhagyva, rövid vízszintes rész után alacsony lépcső következik, amelyen keskeny repedés visz le. Néhány sima lépcsőfok után a Nefcervölgy oldalán egy 15 m magas kémény nyílik (kötél), amely az alattunk fekvő széles fűpadra segít le. A gerincél alatt vezető padot jobbra követve, már a letörés alatt jutunk ismét a gerincre, majd végül egy jobbra hajló kőlapon leereszkedve, a kis csorbában állunk.
Éles gerinc visz fel az 1. toronyra. Róla keveset balra lefelé tartunk, azután a letörésen meglehetősen nehéz rézsútos mászással leereszkedve, tovább már könnyen jutunk le a Felső Terianszkocsorbába (kb. 2338 m).

II. A Felső és Alsó Terianszkocsorba között fekvő gerincrész (2-9 torony).

2. torony (kb. 2358 m).
A gerincélen szép mászással a toronyra, amelynek testét egy hasadék (fent beszorult kőtömb) teljesen kettérepeszti. Ebben a Nefcervölgy oldalán le egy párkányra, amely jobbra átvisz a csorbába.

3. torony.
Elején éles taraj. Fent egy alig hajló kőlap jobboldaláról felhúzódás egy kőkockára s fel a torony tágas tetejére (3. a; kb. 2360 m), amelyről egy kis csorbán át a toronycsoportozatnak hasadozott tarajú hátsó ormára jutunk (3. b). Túloldalt a gerincen fe egy kis térségig. Az ereszszerűen áthajló fa! alatt néhány lépest balra (Nefcervölgy) lemegyünk, azután a völgy felé kinyúló bordán átlépve, egy meredek falacskán le s jobbra be a csorbába.

4. torony.
Táblás falacskán balról fel, aztán egy alacsony, függélyes lépcső alatt jobbra körül (a Hlinszkavölgy oldalán) egy kis sziklapadra. A falacskán jó fogásokkal fel az élre s ezen az oromra. A túloldali előcsücsök letörését balról könnyen megkerülve, oldalt be a csorbába.

5. torony.
A csorba felé áthajlón letörő fala alatt kissé balra ki s a sarok mögött egy omladékos vályúban könnyen fel az élre. A toronynak hosszan elnyúlt vízszintes élén számos apró bütykön végig; az utolsóról meredek falacskán lebocsátkozva, néhány lépést balra térünk. Innen jobbra lemászunk a gerinchez, ennek áthajlása alatt áttolódunk a túloldalára (Hlinszkavölgy), ahol lépcsős sziklák levisznek a széles füves hágóba.

6. torony.
A hágó felett álló karcsú előtornyocskát jobb sarkán igen meredek mászással elfoglalva, túloldalán könnyen le (az előtorony könnyen megkerülhető) s füves sziklán tovább fel a torony főormára, Túloldalt könnyen le.

7. torony.
Füves sziklákon fel s a gombaalakú előcsücskön át a főtoronyra. Minthogy ez túloldalt letörik, a Nefcervölgy oldalán kb. 3 kötélhosszat egyenesen lemászunk a hegytömeg és az ennek oldalából kinövő buzogányalakú sziklatorony közötti nyergecskébe. Ebből egy kéményszerű vályú visz jobbra le, alább beletorkollva egy törmelékkel telt keskeny szakadékba, amelyben a 7. és 8. torony közötti gerinccsorbához megyünk ismét fel.

8. torony. Terianszkotorony (2370 m).
Könnyű, fűátnőtt sziklákkal emelkedik a gerinc, végül néhány bütykön át a csúcsra. A túloldalon néhány lépést lemenve, ott ahol a gerinc ketté van hasadva, a balra néző falon szűk hasadék segélyével lemászunk az előttünk levő sziklatű alá s ettől balra egy kis kéményben le arra a fűpadra, amely jobbra ismét kivisz a gerincre.
(Első megmászója : I. Król 1907 VII. 22.)

9. torony.
Az első két bütyköt jobbról megkerülve (törékeny kőzet), a második mögötti csorbából fűpárkányon balra ki s erősen fűátnőtt sziklákon balról fel a torony tetejére. Ennek kanyargós taraján tovább, amely végül meredeken letörik. A hágó felé néző oldalon 12 métert kötélen leereszkedve, alatta rövid, könnyű mászással leérünk az Atsd Terianszkocsorba széles nyergébe. (A kötélleereszkedést elkerülhetjük, ha a gerincet még korábban elhagyjuk s a Hlinszkavölgy oldalán meredek lépcsőkön meglehetős mélyen lemászva, végül oldalt áttraverzálunk hágóba.)
A Triumetaltól az Alsó Terianszkocsorbáig helyenkint meglehetős nehéz, érdekes és változatos gerinctúra.
(A Triumetaltól 6 ó.)

III. Az Alsó Treérianszkocsorbától északnyugatra folytatódó gerincrész (10-14 torony).

10. torony.
Az Alsó Terianszkocsorbát követő első nagy orom könnyű, füves. Mindjárt mögötte egy jellegzetes, de jelentéktelen, kétpúpú gerincdudorodás.

11. torony.
Hosszú, éles sziklataraj, melyet teljes hosszában végigmászunk.

12. torony (2362 m).
E hatalmas tömegú torony kissé ki van tolva a Nefcervölgy felé. Elülről letörik. Baloldaláról fűlejtőn könnyen a gerincre s ennek keskeny élén a csúcsra. Túloldalt egy darabig még követjük a gerinctarajt. Egy letörés előtt letérünk a nefcervölgyi oldalra s a gerinccel párhuzamosan futó, füves, majd törmelékes vályúban elég mélyen lebocsátkozunk. A vályú végül egy alacsony, hajlott falacskával letörik, amelyen kötélhasználattal (4 méter) jutunk le. Alig 30 méterrel felettünk a 12. és 13. torony között a gerincbe válódó csorba, hová törmelék húzódik fel.

13. torony.
Nem megyünk fel a csorbába, hanem oldalt (mélyen) a gerinc alatt törmeléken, majd mind óriásabbakká váló tömbökön rézsút felfelé traverzálunk. A gerincet végül egy tágas térségnél érjük el, amely felett fekte, nagy táblákkal szökik fel a csúcs előfoka. Ezt is balról megkerüljük, nagy tömbökön oldalt bejutunk a csúcs két orma között lévő bemetszésbe s innen jobbra a magasabbik (délkeleti) oromra. A toronyról ismét a Nefcervölgy oldalán letérünk és oldalt a gerinc alatt haladunk tovább. Ahol ezt megint elérjük, az széles, füves-törmelékes hátat alkot.

14. torony.
Emelkedő gerincének első felszökését balról megkerülve, füves sziklákon oldalt feljutunk az igen élessé váló garinctarajra s ezen érdekes mászással a csúcsra. A túloldalon egy darabig az élen le, maid egy átfüggés alatt balra lebocsátkozunk, amely alatt ismét visszatérünk a gerincre. Egy pár lépcső visz le, majd keskeny szegélyen néhány lépést betraverzálunk a gerinc élére homlokban álló kőlap közepébe, honnan a táblát kettéhasító keskeny repedésben lemászunk. Alatta füves tömbökre jutunk, amelyek végleg levisznek az itt már teljesen ellankásodó, a Nefcervölgy felől egész á gerinc magaslatig felnyúló füves hegyoldalba. (Az Alsó Terianszkocsorbától 2 ó.) Az ereszkedő gerinchátban még két füves púp emelkedik. A második - póznával jelzett - az 1:25000 katonai térkép 2227 m kiemelkedése.
A gerincnek e része sokkal kevésbé érdekes, mint a Triumetaltól az Alsó Terianszkocsorbáig terjedő szakasz. Ezzel együtt - a gerinc teljes bejárása - hosszú, érdekes, tájilag igen szép, de megerőltető túra.

2. Leereszkedések a Hrubogerincről a Nefcervölgybe (délnyugatra).

A Hrubogerincet több helyen el lehet hagyni s róla nehézség nélkül lehet a Nefcervölgybe leereszkedni. (Gyakorlati jelentőséggel ezek az útvonalak csakis a gerincvándorlás megszakítása esetén bírnak, miért is ezeket alább mind lemenetben ismertetjük.

a) A Felső Terianszkocsorbából egy rövid, könnyű szakadék egynesen levisz a völgybe (179. fej. 1).

b) Az Alsó Terianszkocsorbából. A hágóból - gyengén balra tartva - füvön s törmeléken a lejtőnek kb. felemagasságig lemegyünk, majd füves padokon erősebben balra térve egy szakadékba jutunk (a 8. és 9. torony közötti csorbából indul ki), amely meglehetes meredeken s részben hóval telve egyenesen levisz a törmelékig.

c) A 14. toronytól északnyugatra
bárhonnan kényelmesen lemehetünk a Nefcervölgybe azon az enyhén ereszkedő, széles fűlejtőn, amelynek közepét a 2227 m pontól közvetlenül DK-re fekvő csorbából kiinduló, felső részében vöröses színéről felismerhető sekély, agyagos vízmosás marta ki. A vízmosás alább egy kis darabon át szakadékszerűen keskenyedik; a lemászás benne igen kellemetlen a teljsen omlós kőzeten. Alatta a legjobb ismét kitérni a vízmosást balról kisérő fűlejtőre. A vízmosás alább leszakad, azért - de még jóval letörése felett - erősen balra tartva, a tisztás menetek felhasználásával átvágjuk magunkat az itt már mindent sűrűn ellepő törpefenyőn. A Nefcervölgy alját (188. fej 2) néhány percnyire a Nefcervízesés felett érjük el.

3. Felmenetek a Hrubogerinchez a Hlinszkavölgyből (északkeletről).

A Hrubogerinc teljes hosszában végig hatalmas falakkal törik le a Hlinszkavölgybe, amely falvonulat nemcsak nagy hosszkiterjedésével, hanem magasságával is igen imponál. A gerincet e falletöréseken át már több irányban is elérték. E felmenetek tájilag nagyszerűek.

A) A Terianszkotoronyra.
A Hlinszkavölgynek egy oldalkatlanát képező "Nagy kert"-ből (178 fej. 5) egy hószakadék vágódik a Terianszkotorony falletörései közé. E szakadék és ennek felső folytatása képezik az útirányt. Beszállás a falba a Nagy Kert jobb (nyugati) oldalán, ott ahol a hó a legmélyebben nyúlik alá a torony falába metsződő szakadékból. Egy függélyes hólépcsőn át jobbról befutunk a szikla és hó közé, majd könnyű mászással haladunk fölfelé, folyton a szakadék jobb oldalán tartva magunkat. Néhány kötélhossz után átkerülünk a szakadék baloldalára és egy alagutacskát alkotó hátalmas tömb alatt átbújva, hómentes törmeléköblöcskébe érünk. A szakadék következő részében egy függélyes légcső átmászása után odúszerű füllkébe jutunk. Az ez után következő, simára csiszolt, vizes falacska legyőzése a túra legnagyobb nehézsége. Följebb is több ilyen fülkére bukkanunk, amelyekből függélyes sziklalépcsőkre kell felkúszni, míg végül a jobboldali sziklái kényelmes továbbjutást engednek. A szakadék felső folytatásának végét egy rovátkaszerű kis bevágásban érjük el, amely a Terianszkotorony és a belőle északkeletnek előurgó borda között fekszik. (E borda teteje alulról nézve kis tornyocskát alkot.) A bevágásból néhány méteren át a bordó élét követjük, mígnem egy kényelmes pad balra kivezet a torony falába. E padot addig követjük, míg egy rövid, de függélyes, hasadékszerű lépcsőhöz érünk, amelynek legyőzése után már könnyen kapaszkodunk ki a Hrubogerinc magaslatára, amelyet a Terianszkotorony ormától néhány méterrel balra (délketetre) érünk el. (A beszállástól 21/4 ó.).
Egy nehéz hely kivételével kissé nehéz túra.
(Grósz A. és Schein M. 1922 VIII. 1.)

B) Az Also Terianszkocsorbához.
Utunk irányát nagyjában az a borda adja meg, amely jobbról kíséri a Nagy Kerttől jobbra a Hrubo falába vágódó első nagy szakadékot. Mindjárt e szakadék bejáratánál az említett bordára térünk, azután törpefenyős terepben vályúk által tagolt meredek, füves lejtőhhöz kapaszkodunk. Ezek után hosszabb ideig könnyű terepben mázás nélkül megyünk felfelé, majd (folyton jobbra az említett bordától) igen meredek, kellemetlen füves-sziklás lépcsőkön a borda első étes felszökése alá futunk. Ezt eleinte az élen, majd kissé balra, végül jobbra egy függélyes falacskán győzzük le, amely a bordának. egy tornyocskája alatt levő csorbára juttat. Ebből ívben jobbról fel a borda folytatására és ezen egy kőparipaszerű hatalmas táblán tovább. Ezután nehéz kéményben (három áthajlással), majd nehéz falacskán kissé jobbra fel egy nagy fűtérségre. Innen kellemetlen füves lépcsőkön rézsút jobbra fel egy kis odúhoz és egy további kötélhossz után végül két függélyes kéményben fel a bordának járhatatlan felszökése alatt levő törmeléktérségre. Innen vízszintes, keskeny párkányon kitett oldalmenet balra egy mély odahoz, amely az Alsó Terianszkocsorbától áthajló letörésekkel aláhúzódó szakadék felé tekint. Az odúból kézen lógázva 3 métért jobbra térünk, azután a sarok mögött egy kéményben mászunk egyenest fel, amelyben egy könnyű, majd egy nehéz áthalást kell legyőzni. Ezután megint meredek füves lejtőkön haladunk tovább, míg egy hatalmas, közel vízszintes táblához érünk, amelyet könnyen keresztezünk. Most rézsút balra fel, azután egy függőleges repedésben és egy keskeny párkányon át egy széles, lapos folyosóhoz. Ebben, majd a meghosszabbításában, végül azonban jobbra tőle füves lépcsőkön egy nagy, vizes sziklatömbig. Ennek nehéz megmászása után nedves, de könnyű sziklákon tovább egy nagy, hajlott fűlejtőhöz. Ezen fel egy jellegzetes horpadáshoz, amely jobbról balra a gerinchez visz fel. E horpadást egy szeles párkányig követjük, amely gyenge emelkedéssel jobbra végül a 10. torony közelében a Hrubogerinc magaslatára torkollik. A gerincen balra pár pere alatt le az Alsó Terianszkocsorba széles füves nyergére (7 ó.)
Helyenkint igen nehéz.
(A. Czermiński, A. és J. A. Szczepański 1926 VII. 3.)