A Triumetalból indul ki északnyugat felé a Hrubo
soktornyú gerince, annely mintegy 2200 m hosszúságban alig
észrevehetően lejtve, csak azután ereszkedik alá hirtelen eséssel a
Koprovavölgy mélyébe. E hosszú gerinc a Hlinszka- és Nefcervölgy
között alkot válaszfalat. Az előbbibe meredek s igen magas
oldalfalakban törik le; a Nefcervölgy felé csak a felső (délkeleti)
harmadnak oldala áll meredek, de aránylag nem nagyon magas
falból, míg további folytatásában menedékesebben ereszkedik alá a
völgybe, bár a legalsó részekben többnyire itt is letörésekbe
mennek át a lejtők.
A Triumetaltól kezdve összesen 14 torony sorakozik a Hrubo
gerincének élén. Ezek közül egyik sem foglal el uralkodó helyzetet,
minthogy e hol többé, hol kevésbbé önálló tórnyok jórészt
közel egymagasságúak. A tornyok közül a 2370 m ponttal azonos
Terianszkotoronynak van neve (8. torony.).
Az egyes tornyokat elválasztó csorbák közül különösen
kettőnek van nagyobb jelentősége:
1. Felső Terianszkocsorba (kb. 2338 m).
Ez a
Triumetalnak röviden aláereszkedő, szűkebb értelemben vett
északnyugati gerincét (a még hozzátartozó 1. toronnyal együtt)
a szorosan hozzáilleszkedő, de tulajdonkép csak innen kezdődő
Hrubonak nagyjában vízszintes vonulatától választja el.
2. Alsó Terianszkocsorba (kb. 2305. m),
amely a
gerinc felső harmadának végén, a 9. és 10. torony között fekszik.
Ez a gerincnek két teljesen különböző jellegű szakasza
között alkot határt. A gerincnek a felső Terianszkocsorba
és Alsó Terianszkocsorba közé eső s a 2-9 tornyokat
magába foglaló felső harmada igen keskeny, tornyai éles, szaggatott
sziklaszarvak. Az Alsó Terianszkocsorbától északnyugatra
folytatódó s a 10-14 tornyokat viselő alsó kétharmadában a gerinc
viszont nagyrészt széles, füves hátként vonul tova s ebből nőnek
ki az egyes ormok, melyeket púpszerű, széles felépítés jellemez.
A gerincnek tulajdonképeni érdekes része a Triumetaltól
kezdve az Alsó Terianszkocsorbáig terjed. Aki nem akarja a
gerincet tovább bejárni, az e csorbából könnyen leereszkedhetik
a Nefcervölgybe: Mindenképen ajánlatos a gerincet a Triumetalról
kiindulva (nem pedig fordított irányban] átmászni.
A gerincet teljes hosszában először Komarnicki R., R. Kordys
és J. Ma¶lanka járták be 1910 július 29-én; egyenként
a gerincnek összes tornyait már a korábbi időkben megmászták.
A Hrubogerinc a Kriván felől.
1. Gerincvándorlás a Triumetaltól a 2227 m toronyig (délkeletről északnyugatra).
I. A Triumetal ÉNy gerince (az 1. toronnyal) a Felső Terianszkocsorbáig.
(Azonos a 178. fej. 6 úttal.) A Triumetal csúcsát
elhagyva, rövid vízszintes rész után alacsony lépcső következik,
amelyen keskeny repedés visz le. Néhány sima lépcsőfok után a
Nefcervölgy oldalán egy 15 m magas kémény nyílik (kötél), amely
az alattunk fekvő széles fűpadra segít le. A gerincél alatt vezető
padot jobbra követve, már a letörés alatt jutunk ismét a gerincre,
majd végül egy jobbra hajló kőlapon leereszkedve, a kis csorbában állunk.
Éles gerinc visz fel az 1. toronyra. Róla keveset balra lefelé
tartunk, azután a letörésen meglehetősen nehéz rézsútos mászással
leereszkedve, tovább már könnyen jutunk le a Felső Terianszkocsorbába (kb. 2338 m).
II. A Felső és Alsó Terianszkocsorba között fekvő gerincrész (2-9 torony).
2. torony (kb. 2358 m).
A gerincélen szép mászással a
toronyra, amelynek testét egy hasadék (fent beszorult kőtömb)
teljesen kettérepeszti. Ebben a Nefcervölgy oldalán le egy párkányra,
amely jobbra átvisz a csorbába.
3. torony.
Elején éles taraj. Fent egy alig hajló kőlap
jobboldaláról felhúzódás egy kőkockára s fel a torony tágas
tetejére (3. a; kb. 2360 m), amelyről egy kis csorbán át a
toronycsoportozatnak hasadozott tarajú hátsó ormára jutunk (3. b).
Túloldalt a gerincen fe egy kis térségig. Az ereszszerűen áthajló
fa! alatt néhány lépest balra (Nefcervölgy) lemegyünk, azután a
völgy felé kinyúló bordán átlépve, egy meredek falacskán le s
jobbra be a csorbába.
4. torony.
Táblás falacskán balról fel, aztán egy alacsony,
függélyes lépcső alatt jobbra körül (a Hlinszkavölgy oldalán) egy
kis sziklapadra. A falacskán jó fogásokkal fel az élre s ezen az
oromra. A túloldali előcsücsök letörését balról könnyen megkerülve,
oldalt be a csorbába.
5. torony.
A csorba felé áthajlón letörő fala alatt kissé
balra ki s a sarok mögött egy omladékos vályúban könnyen fel
az élre. A toronynak hosszan elnyúlt vízszintes élén számos apró
bütykön végig; az utolsóról meredek falacskán lebocsátkozva,
néhány lépést balra térünk. Innen jobbra lemászunk a gerinchez,
ennek áthajlása alatt áttolódunk a túloldalára (Hlinszkavölgy),
ahol lépcsős sziklák levisznek a széles füves hágóba.
6. torony.
A hágó felett álló karcsú előtornyocskát jobb
sarkán igen meredek mászással elfoglalva, túloldalán könnyen le
(az előtorony könnyen megkerülhető) s füves sziklán tovább fel
a torony főormára, Túloldalt könnyen le.
7. torony.
Füves sziklákon fel s a gombaalakú előcsücskön
át a főtoronyra. Minthogy ez túloldalt letörik, a Nefcervölgy
oldalán kb. 3 kötélhosszat egyenesen lemászunk a hegytömeg és
az ennek oldalából kinövő buzogányalakú sziklatorony közötti
nyergecskébe. Ebből egy kéményszerű vályú visz jobbra le,
alább beletorkollva egy törmelékkel telt keskeny szakadékba,
amelyben a 7. és 8. torony közötti gerinccsorbához megyünk
ismét fel.
8. torony. Terianszkotorony (2370 m).
Könnyű, fűátnőtt
sziklákkal emelkedik a gerinc, végül néhány bütykön át a csúcsra.
A túloldalon néhány lépést lemenve, ott ahol a gerinc ketté van
hasadva, a balra néző falon szűk hasadék segélyével lemászunk
az előttünk levő sziklatű alá s ettől balra egy kis kéményben le
arra a fűpadra, amely jobbra ismét kivisz a gerincre.
(Első megmászója : I. Król 1907 VII. 22.)
9. torony.
Az első két bütyköt jobbról megkerülve (törékeny kőzet),
a második mögötti csorbából fűpárkányon balra ki
s erősen fűátnőtt sziklákon balról fel a torony tetejére. Ennek
kanyargós taraján tovább, amely végül meredeken letörik. A hágó
felé néző oldalon 12 métert kötélen leereszkedve, alatta rövid,
könnyű mászással leérünk az Atsd Terianszkocsorba széles
nyergébe. (A kötélleereszkedést elkerülhetjük, ha a gerincet még
korábban elhagyjuk s a Hlinszkavölgy oldalán meredek lépcsőkön
meglehetős mélyen lemászva, végül oldalt áttraverzálunk hágóba.)
A Triumetaltól az Alsó Terianszkocsorbáig
helyenkint meglehetős nehéz, érdekes és változatos gerinctúra.
(A Triumetaltól 6 ó.)
III. Az Alsó Treérianszkocsorbától északnyugatra folytatódó gerincrész (10-14 torony).
10. torony.
Az Alsó Terianszkocsorbát követő első nagy
orom könnyű, füves. Mindjárt mögötte egy jellegzetes, de jelentéktelen,
kétpúpú gerincdudorodás.
11. torony.
Hosszú, éles sziklataraj, melyet teljes hosszában végigmászunk.
12. torony (2362 m).
E hatalmas tömegú torony kissé ki
van tolva a Nefcervölgy felé. Elülről letörik. Baloldaláról fűlejtőn
könnyen a gerincre s ennek keskeny élén a csúcsra. Túloldalt
egy darabig még követjük a gerinctarajt. Egy letörés előtt letérünk
a nefcervölgyi oldalra s a gerinccel párhuzamosan futó,
füves, majd törmelékes vályúban elég mélyen lebocsátkozunk.
A vályú végül egy alacsony, hajlott falacskával letörik, amelyen
kötélhasználattal (4 méter) jutunk le. Alig 30 méterrel felettünk
a 12. és 13. torony között a gerincbe válódó csorba, hová törmelék
húzódik fel.
13. torony.
Nem megyünk fel a csorbába, hanem oldalt
(mélyen) a gerinc alatt törmeléken, majd mind óriásabbakká váló
tömbökön rézsút felfelé traverzálunk. A gerincet végül egy tágas
térségnél érjük el, amely felett fekte, nagy táblákkal szökik fel
a csúcs előfoka. Ezt is balról megkerüljük, nagy tömbökön oldalt
bejutunk a csúcs két orma között lévő bemetszésbe s innen
jobbra a magasabbik (délkeleti) oromra. A toronyról ismét a
Nefcervölgy oldalán letérünk és oldalt a gerinc alatt haladunk
tovább. Ahol ezt megint elérjük, az széles, füves-törmelékes
hátat alkot.
14. torony.
Emelkedő gerincének első felszökését balról
megkerülve, füves sziklákon oldalt feljutunk az igen élessé váló
garinctarajra s ezen érdekes mászással a csúcsra. A túloldalon
egy darabig az élen le, maid egy átfüggés alatt balra lebocsátkozunk,
amely alatt ismét visszatérünk a gerincre. Egy pár lépcső
visz le, majd keskeny szegélyen néhány lépést betraverzálunk a
gerinc élére homlokban álló kőlap közepébe, honnan a táblát
kettéhasító keskeny repedésben lemászunk. Alatta füves tömbökre
jutunk, amelyek végleg levisznek az itt már teljesen ellankásodó,
a Nefcervölgy felől egész á gerinc magaslatig felnyúló füves
hegyoldalba. (Az Alsó Terianszkocsorbától 2 ó.) Az ereszkedő
gerinchátban még két füves púp emelkedik. A második - póznával
jelzett - az 1:25000 katonai térkép 2227 m kiemelkedése.
A gerincnek e része sokkal kevésbé érdekes,
mint a Triumetaltól az Alsó Terianszkocsorbáig terjedő szakasz.
Ezzel együtt - a gerinc
teljes bejárása - hosszú, érdekes, tájilag igen
szép, de megerőltető túra.
2. Leereszkedések a Hrubogerincről a Nefcervölgybe (délnyugatra).
A Hrubogerincet több helyen el lehet hagyni s róla nehézség nélkül lehet a Nefcervölgybe leereszkedni. (Gyakorlati jelentőséggel ezek az útvonalak csakis a gerincvándorlás megszakítása esetén bírnak, miért is ezeket alább mind lemenetben ismertetjük.
a) A Felső Terianszkocsorbából egy rövid, könnyű szakadék egynesen levisz a völgybe (179. fej. 1).
b) Az Alsó Terianszkocsorbából. A hágóból - gyengén balra tartva - füvön s törmeléken a lejtőnek kb. felemagasságig lemegyünk, majd füves padokon erősebben balra térve egy szakadékba jutunk (a 8. és 9. torony közötti csorbából indul ki), amely meglehetes meredeken s részben hóval telve egyenesen levisz a törmelékig.
c) A 14. toronytól északnyugatra
bárhonnan kényelmesen lemehetünk a Nefcervölgybe azon az enyhén
ereszkedő, széles fűlejtőn,
amelynek közepét a 2227 m pontól közvetlenül DK-re fekvő csorbából kiinduló,
felső részében
vöröses színéről felismerhető sekély, agyagos vízmosás marta ki. A
vízmosás
alább egy kis darabon át szakadékszerűen keskenyedik; a lemászás
benne igen
kellemetlen a teljsen omlós kőzeten. Alatta a legjobb ismét
kitérni a vízmosást
balról kisérő fűlejtőre. A vízmosás alább leszakad, azért - de még jóval
letörése
felett - erősen balra tartva, a tisztás menetek felhasználásával
átvágjuk magunkat
az itt már mindent sűrűn ellepő törpefenyőn. A Nefcervölgy alját
(188. fej 2)
néhány percnyire a Nefcervízesés felett érjük el.
3. Felmenetek a Hrubogerinchez a Hlinszkavölgyből (északkeletről).
A Hrubogerinc teljes hosszában végig hatalmas falakkal törik le a Hlinszkavölgybe, amely falvonulat nemcsak nagy hosszkiterjedésével, hanem magasságával is igen imponál. A gerincet e falletöréseken át már több irányban is elérték. E felmenetek tájilag nagyszerűek.
A) A Terianszkotoronyra.
A Hlinszkavölgynek egy oldalkatlanát
képező "Nagy
kert"-ből (178 fej. 5) egy hószakadék vágódik a Terianszkotorony
falletörései
közé. E szakadék és ennek felső folytatása képezik az útirányt. Beszállás a
falba a Nagy Kert jobb (nyugati) oldalán, ott ahol a hó a
legmélyebben nyúlik
alá a torony falába metsződő szakadékból. Egy függélyes hólépcsőn át jobbról
befutunk a szikla és hó közé, majd könnyű mászással haladunk fölfelé,
folyton
a szakadék jobb oldalán tartva magunkat. Néhány kötélhossz után átkerülünk
a szakadék baloldalára és egy alagutacskát alkotó hátalmas tömb alatt
átbújva,
hómentes törmeléköblöcskébe érünk. A szakadék következő részében
egy függélyes légcső átmászása után odúszerű füllkébe jutunk. Az ez után
következő,
simára csiszolt, vizes falacska legyőzése a túra legnagyobb
nehézsége. Följebb
is több ilyen fülkére bukkanunk, amelyekből függélyes sziklalépcsőkre
kell felkúszni, míg végül a jobboldali sziklái kényelmes továbbjutást
engednek. A
szakadék felső folytatásának végét egy rovátkaszerű kis bevágásban érjük
el,
amely a Terianszkotorony és a belőle északkeletnek előurgó borda között
fekszik. (E borda teteje alulról nézve kis tornyocskát alkot.) A
bevágásból néhány
méteren át a bordó élét követjük, mígnem egy kényelmes pad balra
kivezet a
torony falába. E padot addig követjük, míg egy rövid, de függélyes,
hasadékszerű lépcsőhöz érünk, amelynek legyőzése után már könnyen kapaszkodunk
ki a Hrubogerinc magaslatára, amelyet a Terianszkotorony ormától
néhány
méterrel balra (délketetre) érünk el. (A beszállástól 21/4 ó.).
Egy nehéz hely kivételével kissé nehéz túra.
(Grósz A. és Schein M. 1922 VIII. 1.)
B) Az Also Terianszkocsorbához.
Utunk irányát nagyjában az a borda adja
meg, amely jobbról kíséri a Nagy Kerttől jobbra a Hrubo falába
vágódó első
nagy szakadékot. Mindjárt e szakadék bejáratánál az említett bordára
térünk,
azután törpefenyős terepben vályúk által tagolt meredek, füves
lejtőhhöz kapaszkodunk. Ezek után hosszabb ideig könnyű terepben mázás nélkül
megyünk
felfelé, majd (folyton jobbra az említett bordától) igen meredek, kellemetlen
füves-sziklás lépcsőkön a borda első étes felszökése alá futunk. Ezt
eleinte az
élen, majd kissé balra, végül jobbra egy függélyes falacskán győzzük le,
amely
a bordának. egy tornyocskája alatt levő csorbára juttat. Ebből ívben
jobbról fel
a borda folytatására és ezen egy kőparipaszerű hatalmas táblán tovább.
Ezután nehéz
kéményben (három áthajlással), majd nehéz falacskán kissé jobbra fel
egy nagy fűtérségre. Innen kellemetlen füves lépcsőkön rézsút jobbra fel egy kis
odúhoz és egy
további kötélhossz után végül két függélyes kéményben fel a bordának
járhatatlan
felszökése alatt levő törmeléktérségre. Innen vízszintes, keskeny
párkányon kitett
oldalmenet balra egy mély odahoz, amely az Alsó Terianszkocsorbától
áthajló letörésekkel aláhúzódó szakadék felé tekint. Az odúból kézen lógázva 3 métért
jobbra
térünk, azután a sarok mögött egy kéményben mászunk egyenest fel,
amelyben
egy könnyű, majd egy nehéz áthalást kell legyőzni. Ezután megint
meredek
füves lejtőkön haladunk tovább, míg egy hatalmas, közel vízszintes
táblához
érünk, amelyet könnyen keresztezünk. Most rézsút balra fel, azután
egy függőleges repedésben és egy keskeny párkányon át egy széles, lapos
folyosóhoz.
Ebben, majd a meghosszabbításában, végül azonban jobbra tőle füves
lépcsőkön
egy nagy, vizes sziklatömbig. Ennek nehéz megmászása után nedves, de
könnyű
sziklákon tovább egy nagy, hajlott fűlejtőhöz. Ezen fel egy
jellegzetes horpadáshoz, amely jobbról balra a gerinchez visz fel. E horpadást egy
szeles párkányig követjük, amely gyenge emelkedéssel jobbra végül a 10. torony
közelében
a Hrubogerinc magaslatára torkollik. A gerincen balra pár pere
alatt le az Alsó
Terianszkocsorba széles füves nyergére (7 ó.)
Helyenkint igen nehéz.
(A. Czermiński, A. és J. A. Szczepański 1926 VII. 3.)