178. Triumetal (2431 m).


A Mlinica-, Nefcer- és Hlinszkavölgy által körülvett Triumetal a Kriváncsoport legtekintélyesebb ormai közé tartozik. Csúcsában három gerinc találkozik. Kelet felé a Csorbai csúcstól a Csorbai hágó választja el, déli gerince a vele összefüggő tömeget alkotó Furkotacsúccsal köti össze, míg északnyugati irányban egy igen hosszú, szaggatott oldalgerinc - a Hrubo - indul ki belőle. Ebben a gerincben közvetlenül a Triumetal alatt fekszik a Felső Terianszkocsorba, amely e gerinc legfelsőbb részét - a Triumetal tulajdonképeni rövid északnyugati gerincét az egész vonulatnak további folytatásától, a tulajdonképeni Hrubotól elválasztja.
A Triumetal kilátása igen szép; útvonalai közül néhány igen érdekes mászótúra.


1. Gerincátmenet a Furkotacsúcsról (déli gerinc).
Könnyű, a szokásos útvonal.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Furkotacsúcsról északi irányban gyenge emelkedéssel a Triumetalra átvezető gerinc nem túlságosan szaggatott s az átmenet rajta a gyakorlottabb és szédülésmentes hegymászóknak nem jár nagyobb nehézséggel. Részben a gerinc magaslatán, részben kissé a jobb-, vagy baloldalába térve, megyünk rajta végig a Triumetalra. (A Furkotacsúcsról 1/2 óra.) A Triumetalt ezen az útón tehát a Furkotacsúcs előzetes útbaejtésével másszuk meg, amely utóbbit legcélszerűbben a 181. fej. 1, 2, 3 útvonalak egyikén érjük el.


2. A Mlinicavölgyből egyenest a csúcsra (délkeletről).
Könnyű, de nem ajánlatos, érdektelen útirány.

A Mlinicavölgvben fel a Szentiványitó katlanába (177. fej. 1; Csorbatóról 3 ó.), ahonnan az omladéklejtőkön a csúcs irányában (északnyugatra) haladva, ennek sziklái alá tartunk. Az alul sziklás, fentebb füves lépcsőkből álló elég meredek hegyoldalon át egyenesen elérhetjük a csúcsot, de könnyebb, ha az egyenes út helyett vagy kissé jobbra a csúcstól a keleti gerincre, vagy pedig balra tőle a Furkotacsúcs felől jövő déli gerincre kapaszkodunk fel s végül az ilykép elért gerincen megyünk fel a csúcsra. (A Szentiványitótól 11/2 ó.)


3. Keleti gerinc (a Csorbai hágóból).
Részben kissé nehéz.

A hágóból szorosan a gerincen a 2246 m magas toronyra (Csorbai torony) s tovább is a gerincen a 2323 m-es toronyra (20 p., könnyű). Az ennél csak kevéssel magasabb s egy keskeny bemetszes után következő, meredeken felszökő toronyra a hlinszkavölgyi oldalról fel s tovább szorosan a gerincen a csúcsra (1 ó.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel 1907 VIII. 13.)


4. A Hlinszkavölgyből (északról a keleti gerincre).

A Triumetal keleti gerincének 2323 m tornyából a Hlinszkavölgybe egy hatalmas pillér ugrik elő. E pillér két - magasan a Hlinszkavölgy színe felett fekvő - katlant választ el egymástól. A pillér kéleti oldalán (a pillér és a Csorbai csúcs között) fekszik a "Kis kert", a nyugati oldalán (a pillér és a Hrubo között) a "Nagy kert". E katlanok mindegyikéből feljuthatunk a 2323 m toronyra, melyen át a Hlinszkavölgyből felvezető legkönnyebb útirányok visznek fel a csúcsra.

A) A Kis kertből.
A Hlinszkavölgy aljából (161. fej. 21 törmeléken fel a Kis kertbe (a Koprovahágó felől jövők nagyobb magasságvesztés nélkül áttraverzálhatnak ide). Innen a Triumetal keleti gerince és a pillér között egy széles, hóval telt szakadék húzódik fel a keleti gerincnek a 2323 m toronytól keletre levő csorbájához. A szakadékban (vagy inkább annak jobboldali szikláin) fel a gerincre. Az említett csorbából nyugatra fordulva, csakhamar a 2323 m tornyon állunk. (A beszállástól 1 1/2 ó.) Innen a keleti gerincen tovább a csúcsra: lásd 3 alatt (1 ó.).
Könnyű, egyszerű út; a Hlinszkavölgyből felvezető útirányok legcélszerűbbike.

B) A Nagy kertből.
A Nagy kertbe: lásd 5 alatt. Ebből egy kis folyosó vezet fel a fentebb említett pillérre, amelyet egy széles füves térségnél érünk el. Innen eleinte a borda keleti oldalán, majd fentebb magán a borda hátán fel a 2303 m toronyra (a beszállástól 1 1/2 ó.) s tovább a keleti gerincen mint 3 alatt a csúcsra (16.).
Könnyű, de gyakorlati jelentűséggel nem bíró útirány.
(I. Król, J. Bajer és E. Panek 1906 VIII. 25.)


5. Északi fal (a Hlinszkavölgyből).
Nehéz, nagyszerű és érdekes faltúra. Alsó részében nehéz eligazodás.

A Triumetal északi fala a Hlinszkavölgy déli oldalán magasan fekvő katlannak (az ú. n. "Nagy kert") hátterében emelkedik, amelyet balról egy hatalmas, a Triumetal keleti gerincéről aláereszkedő pillér, jobbról pedig a Hrubogerinc letöresei határolnak. Ez a katlan a Hlinszkavölgy aljából (161. fej. 2) - hová sziklás letörésekből álló meredek lépcsővel esik alá - egyenest is elérhető, de a Koprovahágóról jövőknek - nagyobb magasságvesztés megkímélése végett - a legjobb, ha a hágóból csak keveset mennek le a völgy aljába, azután kitérve a völgy déli oldallejtőjére, ezt keresztezik az említett pillér tövéhez, amely körül aztán be lehet jutni a "Nagy kert" katlanába. (A Koprovahágóról 1 ó.)
A katlanban lejtős törmelékmezőkön, majd havon a beszálláshoz, amely a falból legmélyebben alányúló sziklasarkantyúnál és pedig a sarkantyú homlokfalának jobbkézt eső felében fekszik (1/2 ó.). A hóról átlépve a sziklákra, ezeknek legalján egy vízszintes, táblás párkányra jutunk, amelyet néhány méternynre jobbra követve, közel a sarkantyú nyugati széléhez, egy 2 m magas táblás összeszögellés segélyévet egy sziklalépcsőre kapaszkodunk, ahol egy magasabban fekvő, jobbra felvezető rövid párkány veszi kezdetét. (E párkány kivisz a sarkantyú sarkáig, mélynek túloldalán óriási, sima táblafelület ereszkedik alá.) Anélkül, hogy e párkányt követnők, az elért sziklalépcsőről mindjárt balra fordulva, keskeny szegélyen, alig emelkedő, 20 m hosszú oldalmenettel tagozottabb sziklákra jutunk. Még 30 m-t tovább ferdén balra fel egy rövid (4-5 méteres) vályúig. Ettől élesen jobbra; 25 m oldalmenet táblás párkányokon egy egyenesen felhúzódó, sekély, sajátságos vályúhoz, mely fentebb áthajló falakban vész el. (A vályút jobbról egy alig 2 m magasan kiemelkedő borda határolja; balról egy óriási, sima és kevéssé hajlott táblafelület.) A táblafelület tövében gyengén emelkedő párkányokon élesen balra térünk, majd zeg-zugban (általánosságban balra) fűátnőtt táblás lépcsőkön egy hajlott nágy táblához, amely az imént említett táblafelületnek már égészen a bal szélén fekszik. A táblát két párhuzamos, sekély repedés szeli végig. A baloldali, rövidebb repedésben fel a tábla bal élére, amely egy bordát alkot. (Balra ettől egy nyitott folyosó, melyben víz folyik.) Balra a sarok körül s oldatról fel a bordán valamivel magasabban fekvő törmeléktérségre. Erről a vályú jobboldali szikláin kb. 2 kötélhosszat egyenesen fel, ahol a vályú egy kis térséget alkot. Itt a vályút balra keresztezzük és a túloldali sziklákon egy balra kivezető, gyengén emelkedő párkányt követünk. Ily módon még egy, tovább balra fekvő (két ágat alábocsátó) vályút keresztezve, annak túlsó (baloldali) fűátnőtt szikláin zeg-zugban a felettünk katlanszerűen visszanyomuló falrészletnek tartunk s a terepnek alábbhagyó meredeksége mellett egy nagy, lejtős törmélékterraszra jutunk. (Felette simán feltörő fal; a csúcs nem ennek, hanem a jobbra látható, kulisszaszerűen visszalépő falrészletnek tetején van.) E terraszról füves, mállékony kőzeten ferdén jobbra fel a jóbbkézt markánsan előugró bordára, amelyet legjobban az áthajló lépcsőfok feletti térségnél érünk el, azután magán a bordán annak még 4-5 méterrel magasabban fekvő legfelsőbb lépcsőjére, ahol az a falba olvad. Innen egy széles, kb. 40 m hosszú törmelékpad jobbra emelkedve egy sarokhoz vezet. A további irányt egyenesen felettünk a kétoldalt legmagasabban kiemelkedő pontok közt bemetszett kis gerinccsorba mutatja, amelyhez egy (itt alul még nemeléggé kifejezett) vályú húzódik fel. Eleinte a jobboldali meredek füves sziklákon zeg-zugban fel, azután balra a vályúba, amelyet innen további folytatásában (kb. 50 m) az említett - már a csúcsgerincben fekvő - csorbáit követünk. E csorba közvetlenül a Furkotacsúcs felől jövő gerinc találkozási pontjában fekszik. A csúcs mintegy 20 méterrel tovább nyugatra fekszik e helytől. (A beszállástól 4 ó.)
(Dr. Komarnicki Gy. és R., 1911 VI. 30.)


6. Északnyugati gerinc (a Felső Terianszkocsorbából).
Szép, meglehetős nehéz mászás.

A csorbából a Triumetalnak fordulva, a gerincen eleinte könnyen mászunk fel egy gerinctorony felszökéséig, amely alatt ferdén jobbra mászva (elég nehéz), végül oldalt jutunk fel a torony tetejére. Túloldalt az élen le egy kis csorbába s az emelkedő gerincen fel, míg az ismét felszökik. Alatta egyjobbra emelkedő táblán átmászva, egv fűpárkányra jutunk, amely a nefcervölgyi oldalon egy széles fűtérségre vezet fel. Ennek túlsó végéről a a gerinc jobboldali falában egy 15 m magas, sima kéményben fel a gerinc maáaslatára. Ezen néhány sima lépcsőfok és egy keskeny repedés legyőzése után a csúcsra érünk (3/4 ó.)
(I. Król és E. Panek, 1906 IX. 1.)


7. Nyugati fal (a Nefcervölgyből).
Könnyű.

A Felső Terianszkotótól (188. fej. 2) a Nefcervölgy legfelsőbb omladéklejtőin a Triumetal nyugati fala alá, amelyen át egy mély törmelékszakadék visz egyenesen fel, kevéssel jobbra (délre) a csúcstól érve ei a (Furkotacsúcs felé húzódó) gerincet. A szakadék törmelékes aljában fel, de mielőtt a szakadékot egy szűkebb lépcső (beékelt tömbökkel) szakítja meg, jobbra térünk s a jobboldali törékeny sziklákon felmászva, közvetlen ül a letörés felett ismét visszatérünk a szakadékba. Ennek törmelékes alját követjük tovább, míg nemsokára balra egy szilárd kőzetű szakadékág nyílik, amely egyenesén felvisz a csúcsra. [A törmelékes főág egyenesen továbbvisz a déli gerincre.] (A beszállástól 30 p.)
(Kienast F. és W. Wanjura 1905 VIII. 10.)