A Csorbai csúcs és a Triumetal közötti gerincben látható
több gerincbemetszés közül a közvetlenül a Csorbai csúcs mellett
fekvő - s egyúttal legmélyebb - gerincnyílás a Csorbai hágó.
Mint átjáró - a Mlinicavölgy és a Hlinszkavölgy között
- gyakorlati jelentőséggel nem bír.
1. A Mlinicavőlgyből (délről).
Nem könnyű.
Csorbatóról a Mlinicavölgyben végig, a Csorbai csúcsnak a völgy felé
előugró déli gerincnyúlványa tövéig: 176. fej. 1. - (21/2 ó.).
Ennek aljában balra térve, felmegyünk a Csorbai csúcs és a
Triumetal által
közrefogott, magasabb völgyterraszon fekvő Szentiványitóhoz
(2069 m),
majd - még egy meredek völgylépcső legyőzése után - a legfelsőbb
völgykatlanban, már közvetlenül a völgyzáró gerinc falainak tövében fekvő
kis Döllertóhoz (2105 m; 3/4 ó.).
Az egyenesen felettünk, még kb. 120 méterrel magasabban fekvő
Csorbai
hágó meredek oldallal esik ala a Döllertóhoz. A hágó oldala fűpadok
által
tagolt sima fallépcsőkből áll. Az ezeken at a hágóra vezető útirány nem
határozható meg pontosabban. A kínálkozó legalkalmasabb helyek
felhasználásával,
zeg-zugos irányban kapaszkodva lépcsőről lépcsőre, meredek, kitett és
nem könnyű mászással jutunk fel a hágóra (1/2 ó ).
2. A Hlinszkavölgyből (északról).
Meglehetős nehéz.
Mint 178. fej. 4 A) alatt, a Hlinszkavölgynek egy oldalkatlanát
alkotó "Kis kert"-be, amelyhez magas és meredek fallal szakad le a
Csorbai hágó. A Kis
kert törmelékén fel a Csorbai hágó bemetszéséből aláhúzódó, felső részében
áthajló hasadéktól jobbra levő fal alá. E falon zeg-zugos irányban fel
a gerinc
magaslatáig, amelyet a Csorbai hágó bemetszésétől kevéssel jobbra
(nyugatra) érünk el.
(St. Osiecki, K. Drewnowski és K. Wernik 1922-ben.)