Míg a Bástya vonulatának a Szkokhágótól északra fekvő kiemelkedései meglehetős szorosan sorakoznak egymás mellé, az említett hágó széles nyílása a tőle délre fekvő Kis Bástyát igen határozottan választja el a vele északról szomszédos Elülső Bástyától. Délre a Bástyagerinc utolsó kiemelkedését képező Pátria csatlakozik hozzá. A Menguszfalvi- vagy Mlinicavölgyből nézve a Kis Bástya szabályos körvonalakkal bíró tompa gúla alakját mutatja.

1. Gerincátmenet a Pátriáról (déli gerinc).
Igen könnyű, egyóttal a legkényelmesebb útirány.
Télen: Megjegyzés nélkül.

Csorbatóról, vagy a Poprádi tótól a Pátriára: lásd 174. fej. 1 (21/2 ó.). A Pátria rövid, de meredek északi gerincletörésének a Mlinicavölgy felé tekintő sziklalépcsőin könnyen le a csorbába, amelynek túloldalán mérsékelten emelkedő, széles, füves gerinc visz fel a Kis Bástya csúcsára (15 p.).

2. Északnyugati gerinc a (Szkokhágóból).
Igen könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Szkokhágóból kiinduló északnyugati gerincnek mlinicavölgyi oldalába térje ki, a gerinc magaslata alatt füves padokon megyünk fel. Fentebb átkerülve a gerincnek menguszfalvivölgyi oldalára, végül meredek sziklalépcsőkön balról jutunk fel a csúcsra (a hágóból 1/2 ó.).

[Ha szorosan követjük a gerinc élét, akkor a felső részben egy kb. 5 méter magas függélyes felszökést kell legyőzni, amelyet szorosan balra az éltől nehezen mászunk meg.]