172. Szkokhágó (2199 m).


Az Elülső Bástya és a Kis Bástya között fekvő széles Szkokhágó a Bástyagerincnek legtágabb és legmélyebb nyílása. Bár igen könnyen járható hágó, mint átjáró a Menguszfalvi- és Mlinicavölgy között, magas fektésénél fogva nem igen jön tekintetbe.


1. A Menguszfalvi völgyből (keletről).
Semmi nehézség, de fárasztó.

A Poprádi tótól kb. 1/4 óráig követjük a Menruszfalvi völgyben befelé vezető ösvényt. Ezután balra letérve róla, átkelünk a Hincópatakon s a törpefenyővel benőtt magas lejtőn ama kisebbszerű völgynek is beillő, tágas és mély teknőhöz emelkedünk, amely - felső részében szakadékká keskenyedve - meglehetős erős hajlásban húzódik fel a Szkokhfigóhoz. (A teknő alatti, törpefenyőborította lejtőn legcélszerűbb az ennek bal szélén aláhúzódó vízmosás mentén felmenni, amelynek partjai törpefenyőmentes sávot alkotnak.) E teknőben, majd a folytatását képező szakadékban omladékon s fűsávokon fáradságosan fel a hágóra (21/2 ó.).


2. A Mlinicavölgyből (nyugatról).
Semmi nehézség, de fárasztó.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Szkoktótól (176. fej. 1. - Csorbatóról 2 ó.) keletre fordulva, egy végig törmelékkel borított tágas horpadásban fel a hágóra (11/4 ó.).