Az Elülső (Mellső) Bástya a tőle északnyugatra emelkedő Sátántól egy meglehetősen magasan fekvő gerinccsorba által van elválasztva (lengyelül: Przełęcz nad Czerwonym Żlebem), míg délre elnyúlt gerinccel ereszkedik alá a széles, nyitott Szkokhágóhoz, amely a Kis Bástyától választja el. Kilátása nagyjában megegyezik a Sátánéval, megmászása azonban amazénál könnyebb.

1. A Szkokhágóbúl a gerinc megkerülésével (délről).
Könnyű; csak kevés helyen mászás.

A Szkokhágóból kiinduló, eleinte széles, füves déli gerincet csak keveset követjük, míg az meredek sziklákkal szökik fel. A felszökés alatt kitérünk a milinicavölgyi oldalba s mélyen a gerinc alatt, füves padokon folyton rézsút balra tartunk, míg a gerincről lehúzódó első nagy - szakadékhoz érünk. Meredek sziklákon lebocsátkozunk a szakadékba s ebben (fű és törmelék; fent a bal ágban) vagy felmegyünk egészen a gerincre, amelyet északi irányban végig követve, könnyű mászással jutunk fel a csúcsra, vagy pedig rézsút keresztezve a szakadékot, folytatjuk a hegyoldalban az oldalmenetet (észak felé), míg egy sziklaborda mögött bejutunk a következő nagy szakadékba, amely egyenesen felvisz a csúcsra (3/4 ó.).

2. A déli gerincen (a Szkokhágóból).
Kissé nehéz és eléggé kitett.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Szkokhágóból a füves gerincen ennek sziklás felszökéséhez s sziklalépcsőkön balra fet a felszökésnek a Mlinicavölgy felé tekintő fala alá. Ezen balról egy szűk, alacsony repedésben s néhány lépcsőn fel az itt jobbra elhajló gerinc magaslatára. Egy kevéssé hajlott nagy táblán tovább fel a felszökés tetejére. Az ismét észak felé továbbfutó gerincéi meglehetős hosszúságban közel egymagasságú bütykök sorozatából áll, amelyek északfelé többnyire meredek (2-4 méteres) falacskákban törnek le. Az utolsó bütyökről le abba a csorbába, ahová balról az 1 útnál említett első szakadék jön fel s az innen már könnyű gerincen tovább a csúcsra. (A Szkokhágóból 3/4 ó.)
(Hefty Gy. A., Dr. Komarnicki Gy., Teschler I. és L., 1913 III. 21.)

3. A Menguszfalvi völgyből egyenest a csúcsra (keletről).

A Menguszfalvi völgyből a Kis Bástya és Elülső Bástya közötti Szkokhágóhoz felhúzódó széles teknőben (172. fej. 1) körülbelül felemagasságáig megyünk fel, ahol az egy tágas katlant alkot, azután jobbra kitérünk arra a terraszszerű, hajlott, nagy omladéklejtőre, amely jobbra emelkedve, a csúcstömb keleti fala alá visz fel. A falon át meredek s nehézségekkel járó mászásban fel a csúcsra. (Valószínűleg abban a feltűnő sziklaszakadékban, amely az omladékterrasz felső végétől egyenesen felvisz a falban s közvetlenül balra a csúcstól torkollik ki a déli gerincre. Közelebbi adatok hiányoznak.)
(K. Jurzyca 1906 IX. 6.)

4. Északnyugati gerinc.
Könnyű.

A Sátán és az Elülső Bástya között fekvő gerinccsorbát, amelybő1 az utóbbinak északnyugati gerince kiindul, elérhetjük
a Menguszfalvivölgyből: 170. fej. 1,
a Sátánról, ennek délkeleti gerincén: 170. fej. 1;
a Mlinicavölgyből: 170. fej. 5 B).
A csorbából meglehetős meredeken emelkedik a gerinc, de sziklalépcsőin (részben a gerincen, részben a Mlinicavölgy oldalán) különösebb nehézségek nélkül jutunk fel a csúcsra (a csorbából 15 p.).

5. A Mlinicavölgyből egyenest a csúcsra (délnyugatról).
Igen könnyű, de fárasztó.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Szkoktótól (176. fej. 1. - Csorbatóról 2 ó.) az Elülső Bástya délnyugati oldalában több nagy szakadékot látunk, melyek közül legcélszerűbben az egyenest a csúcshoz felhúzódót köveve, törmeléken s füvön végig nehézség nélkül jutunk fel az Elülső Bástyára (13/4 óra).

6. Gerincvándorlás a Pátriáról.
Hosszú, de könnyű és tájilag szép útvonal.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Csorbatótól vagy a Poprádi tótól a Pátriára: lásd 174. fej. 1. Innen a Kis Bástyán át (173. fej. 1 és 2) végül a Szkokhágóból a fentebb leírt 1 vagy 2 úton az Elülső Bástyára (Csorbatótól 33/4 ó.).