A Bástyagerincnek a Hlinszkatorony és a Sátán közé eső hátsó szakaszának, hatalmas tömegénél és tömör felépítésénél fogva, a háromormú Hátsó Bástya a legtekintélyesebb hegyalakulata. Ezt a vele északra szomszédos Zergetavi tornyok csoportjától (a Kis Zergetavi toronytól) a Zergetavi csorba, a délre szomszédos Ördögtoronytól pedig a Pokolcsorba választja el. Egyes ormai közel egymagasságúak (legmagasabbik a déli orom) s csak keveset emelkednek ki az egymásukat összekötő tetőéltől.
Mindhárom ormának első megmászói: Z. Klemensiewicz és J. Maślanka 1905 augusztus 23-án.

1. Északi gerinc (a Zergetavi csorbából).
Kissé nehéz.

A fel menetet a Mlinicavölgyből a Kis Zergetavi torony és a Hátsó Bástya tömege között mélyen bemetszett Zergetavi csorbára - amelyből a Hátsó Bástya É gerince kiindul - lásd 166. fej. 3 alatt.
A Zergetavi csorbából eleinte szorosan a gerincet követjük, amely egyenesen felvisz a csúcstömbnek a Menguszfalvi völgy felé fordított sárga, sima letörése alá. Itt kénytelenek vagyunk erősen jobbra térni, de mihelyt lehetséges, néhány ferde táblán át balra kapaszkodunk egy keskeny szegélyhez, majd ettől rövid darabot egyenesen felmászunk egy kevéssé hajlott, sima nagy kőlap alá, amely felett odúszerűen zárulnak be a sziklák. A kőlapon átcsúszva, az odú bal sarkában felhúzódó kb. 4 méter magas, igen szűk és meredek repedésben fel egy kis térségre s innen még elég meredek, de jól lépcsőzött sziklán egyenesen elülről fel a Hátsó Bástya északi ormára (20 p. - Könnyebb, ha a csúcstömb letörése alatt kezdődő, jobbra vezető oldalmenetet még tovább folytatva a mlinicavölgyi oldalba, végül hátulról kapaszkodunk lel az oromra.) A gerincen tovább a szép alakú középső oromra (15 p.) s erről tovább a déli oromra (15 p.), amelynek egy alagútszerű nyílás által áttört csúcstömbjében a Mlinicavölgy oldalán nagy, fehér sziklakitörés mutatkozik. (A csúcs előtt az utolsó részen igen mállékony kőzet.)
(Z. Klemensiewicz és J. Maślanka 1905 VIII. 23.)

2. Keleti fal (a Menguszfalvi völgyből).
Nagyszerű, hatalmas faltúra. Igen nehéz.

A Hátsó Bástya hatalmas keleti falának északkeletre elhajló jobboldali térfelén egy feltűnőn fehér kőzetsávot látunk alulról egészen a csúcsfalak alá felhúzódni. Nagyjában ez a fehér kőzetsáv jelzi a falon át vezető útirányt.
Beszállás a Hátsó Bástya és a Zergetavi tornyok között a Zergetavi csorbáról - aláhúzódó folyosó torkollatát baloldalt határoló tábláknál. Ezeken 30 métert fel, mire egy meredek, füves fogásokkal bíró vályú következik. E vályű felső végén eleinte pár lépést jobbra tartunk felfelé, azután közvetlenül az áthajlás alatt mohos, laza fűpárkányon rövid oldalmenet balra, mire néhány méternyi további kapaszkodás után egy kis élre jutunk. Innen fel a baloldali közel függélyes falletörésbe vágódó kis csatornába. E csatornából - ahol áthajlik - igen nehéz kimászás balra, ahonnan rézsút balra halvány színű táblákra kanyarodunk. Innen egy sekély vályulatban fel a már a völgy aljából is szembetűnő kéményszerű hasadék alá, Alatta 45-50^o hajlású táblákon kb. 30 métert jobbra traverzálunk, míg egy, az említett kéménnyel párhuzamosan felfelé futó, fehéres kőzetű vályúba szállhatunk. Innen mindvégig e vályú irányában, helyenként igen nehéz és szellős mászásban tovább. Mintegy 150-180 méter mászás után, ahol felettünk feltűnik a Hátsó Bástya sötét északi orma, kissé enyhül a vályú lejtése. Itt egy darabig füves lépcsők következnek, majd ismét a vályú folytatásában szép mászással tovább fel a csúcstömb alá, egy vöröses, mállékony kőzetű padig. A balra gyengén emelkedő padon egy sarokig, amely után ismét meredekebb és teljes elővigyázatot igénylő terepen kapaszkodunk feljebb a tornyok végfalai alá. Innen laza homokos-törmelékes talajon, egy széles ferde padon balra a legközelebbi sarokig és a sarkot alkotó borda északi letörésein, bizonytalan, roskatag kőzeten fel a középső oromhoz illeszkedő borda tetőpontjára. Innen a főgerincen át az alagútszerűen átfúrt déli oromra. (A beszállástól 6 ó.)
(Grósz A. és Szász R., 1920 VII. 22.)

3. Déli gerinc (a Pokolcsorbából).
Könnyű.

A Hátsó Bástya és az Ördögtorony között fekvő Pokolcsorbát - amelyből az előbbinek D gerince kiindul - a Mlinicavölgyből egy sziklás-törmelékes folysosón át érjük el.
(Z. Klemensiewicz és J. Maślanka 1905 VIII. 23.)

4. Egyenest a Mlinicavölgyből (nyugatról).

Két útvonal.

A) A Hátsó Bástya déli és középső orma közötti alagútszerűn áttört csorbából a hegy Ny oldalában végig omladékkal kitöltött sekély szakadék visz le a Mlinicavölgyhe. A fárasztó omladéktaposás miatt inkább csak a lemenetre tekintetbe jövő út.
Télen: Megjegyzés nélkül.

B) Az A) alatt említett omladékszakadék a Hátsó Bástya nyugati oldalát két feltűnően elkülönült részre osztja. Az e szakadéktól balra (északra) fekvő, a Hátsó Bástya , középső és északi ormának tetőélét alátámasztó falletörések tömegében, az É oromból nyugatra kiugró bordával nagyjában párhuzamosan, közel a borda tarajához, egy végig összefüggő csatornarendszer vezet fel a törmeléktől egészen az É orom alá. Hol magában a mederben, hol az ezt jobbról kísérő szilárd kőzetű bordán haladva, fel az É oromra. (A beszállástól 1 ó.) Innen a középső ormon át a déli oromra; lásd 1 alatt (30 p.).
Könnyű.
(Grósz A. és Luczy J., 1920 IX. 5.)