A Koprovacsúcs a Menguszfalvi völgy felől szép sziklagúlaként mutatkozik, a Szmrecsini völgyből viszont nagykiterjedésű falakkal tör fel, míg a Hlinszkavölgy oldalán végig omladékos lejtőkből áll. Csúcsában háromfelől futnak össze a gerincek. Északkelet felé a Szmrecsini háló választja el a Gsubrinától, délkeletre tőle a Koprovahágó széles nyílása fekszik, míg északnyugati irányban igen hosszú oldalgerinc ágazik ki belőle, amely a Hlinszka- és Szmrecsini völgyeket választja el egymástól s folytonos eséssel végül a Koprovavölgybe ereszkedik alá. A Koprovacsúcs kilátása a legszebbek közé tartozik, amelyben különösen a Menguszfalvi völgy csúcskörnyezete és a Hlinszkavölgyet délről kísérő csúcsok összefüggő bástyafala köti le a figyelmet.

1. A Koprovahágóról (délkeleti gerinc).
Semmi nehézség.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Koprovahágó felső nyílásából északra fordulva, a csúcs felé végig enyhe hajlásban emelkedő, omladékkal borított széles gerincháton - folyton kissé a hlinszkavölgyi oldalon haladva - minden mászás nélkül fel a csúcsra (1/2 ó.).

2. Keleti fal (a Nagy Hincótó katlanából).

A falon át két különböző útvonal.

A) A Koprovacsúcs tömegéből a keleti falban egy hatalmas borda (pillér) ugrik elő. Ez az ÉK gerinccel egy szakadékszerű, mély horpadást fog közre, amelyben magasan nyúlik fel a Nagy Hincótó katlanából felhúzódó omladéklejtő. A Nagy Hincótavat (153. fej. 1) balról megkerülve, az említett pillér aljának tartunk. Ezt jobbra megkerüljük s a falhorpadásba felnyúló omladéknyelven még mintegy 25 métert megyünk mellette fel, azután balra rákapaszkodunk a bordára. Körülbelül 2-3 kötélhosszat mászva fel a borda magaslatán (füves-mohos, igen törékeny kőzet), kitraverzálunk a borda jobb falába. Azután ismét a borda éle felé tartunk s jobbról egy szűk, sekély vályúban, melyhez a beszállás nehéz, 6-8 métert megerőltetően felmászunk egy kis térségre, amelyről balra felfelé, egymáson heverő laza tömbökön át elériük a borda magaslatát. Ezt itt kisebb-nagyobb tornyok tarkítják. Az élen felmegyünk az utolsó toronyig s aztán alatta jobbra átkerülünk egy szakadék felett a csúcs fűborította keleti falába. Folyton szerpentinekben emelkedünk felfelé, majd egyenest a csúcs felé tartunk. A csúcs közelében kijutunk ennek a Koprovahágó felé lejtő széles DK gerinchátára s ezen mindjárt magára a csúcsra. (A Hincótótól 2 óra.).
Érdektelen út. Kissé nehéz s az igen laza kőzet miatt kellemetlen, óvatosságot igénylő mászás.
(Kerekes P., Laufer I. és Dr. Serényi J. 1911 VI. 4.)

B) A keleti falból előlépő, A) alatt említett pillér kezdete alatt jobbra elhaladva, a pillér és az ÉK gerinc által közrefogott, a keleti falba nyomuló mély szakadékba jutunk. E szakadékban - törékeny sziklákon és törmeléken - több alacsony lépcső legyőzésével fel. A szakadékot a DK gerinc közeléig követve, alkalmas helyen belőle jobbra kitérünk és a csúcs irányában menve tovább, ezt csakhamar el is érjük. (A beszállástól 1 ó.)
Az A) alattinál ajánlatosabb út. Kissé nehéz.
(J. Honowska, Cz. Bobrowski, J. Szczepański és R. Wasserberger 1924 VIII. 30.)

3. Északkeleti gerinc (a Szmrecsini hágóból).
Nehéz, kitett s a kőzet rendkívüli törékenysége folytán veszélyes túra.

A Szmrecsini hágó DNy nyílásából az első - igen meredek és éles - gerincfelszökést ideálisan kitett helyzetben szorosan az élen másszuk meg s csak ott térünk egy-két méternyire oldalt ki, ahol máskép már nem menne. Rövid vízszintes gerincszakasz visz a középső gerincfelszökés alá. Ezt a hincótavi oldalon egy füves térsédről indulva győzzük le, míg a legfelsőbb lépcsőnk a hincótavi oldalra kiugró, sarkantyúszerű tornyát balkézt hagyva, az északi oldalnak közvetlenül a gerinc alatt húzódó törmelékes párkányára és azon végül a csúcs tömege alá jutunk. A gerinc itt már nem meredek, kiszélesedik és könnyen farhatón visz fel a csúcsra. (A Szmrecsini hágótól 11/2 óra.)
(Lemenetben: F. Goetel, T. Halski és M. Świerz, 1908 VII. 13.)
(Felmenetben: Horn K. L. és Votisky Z. 1912 VIII. 21.)

A Koprovacsúcs északi fala.
a. Szmrecsini hágó. - b. Koprovacsúcs.
1. Sziklasarkantyú. - 2. Törmelékpad. - 3. Borda. -
4. Négyszögletű kőlap. - 5. és 6. Felső törmelékpadok.
(160. fej. 4)

4. Északi fal (a Szmrecsini völgyből).
Általában kissé nehéz, egy igen nehéz hellyel. A kőzet törékeny.

A Halastótól a Chałubińskikapun át (lásd 202. fej.; 2 ó.) a Szmrecsini völgybe s ennek omladéklejtőin fel a völgy zárlata felett emelkedő falak alá (11/4 ó.).
A Koprovacsúcs tulajdonképeni északi falát a csúcs északnyugati gerincnyúlványának tovább jobbra fekvő falletöréseitől egy jobbrahajló hatalmas hószakadék határolja el, amely nem messze nyugatra a csúcstól torkollik ki a gerincre. Beszállás a falba a hószakadéktól balra levő sziklasarkantyú végén. (Vigyázat ennek megközelítésénél a hószakadékbbl jövő kövek miatt!) Zeg-zugos vonalban fel, azután jobbról fel a sarkantyú toronyszerű tetejére, amely fent egy lapos térséget hord. (Ide úgy is juthatunk, hogy a sarkantyú mellett jobbra a havon felmegyünk althoz a törékeny kőzetű vályúhoz, amely balra felvisz az említett térségre.) Innen mintegy 5-6 métert kapaszkodva fel a szikla lépcsőkön, egy ferdén jobbra emelkedő, széles törmelékpadra jutunk. Ezt követjük jobbra fel. A padot egy kiugró borda szakítja meg. (A pad ennek túloldalán még folytatódik.) A bordán ellaposodó terepben egyenesen fel a felettünk levő táblás falgyűrűnek és egy - vöröses színezetéről kivehető - balra emelkedő kőzetsávon kissé balra tartva fel, míg meredek sziklák alá jutunk. Innen egy nagy, hajlat kőlapot közepén vízszintesen végigrepesztő hasadékban 30 méter hosszú oldalmenet jobbra egy kiugró kis sziklafejhez s erről egy lépcsőn fel egy fűtérségre amely a már a völgyből is feltűnő, szabályosan négyszög alakú, függélyes tábla alatt fekszik. (Kőgúla; a beszállástól 11/2-2 ó.) A térségről sima, táblás párkányos 20 méter hosszú, vízszintes oldalmenet balra. A párkány végül megszakad s innen még mintegy 4 métert ferdén balra felmászva a szabad falon (igen nehéz és kockázatos, biztosítás vasszeggel), a sarok mögött egy tágas törmeléktérségre jutunk. Az innen kissé balra húzódó vályúban 10 métert fel, azután ferdén jobbra egy kötélhosszat egy sziklabordára. Erről néhány lépést tovább jobbra, azután balra vissza, törmeléken s tömbökön fel a vályú folytatását képező szakadék felé. Innen - egy nagy táblás összeszögellés tövéből - igen hosszú vízszintes oldalmenet jobbra, ama jeges kémény irányában, amely még a fal aljában álazik ki a nagy hószakadékból. Még mintegy 25-30 méterrel a kémény előtt egy elfedett, barnás kőzetű s igen törékeny vályúban 20 métert balra fel, belőle feljutva a fal legfelsőbb, széles törmelékpadjára. Erről törmeléken, füvön egyenesen fel a közeli csúcspóznához (11/2 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és R. 1912 VII. 6.)

5. A Szmrecsini völgyből (az északnyugati gerinc északkeleti falletörésein át).

A Koprovacsúcs ÉNy oldalgerincének a Szmrecsini völgyet DNy-ról határoló, nagykiterjedésű falletörései több helyen is átmászhatók. Eddig két útvonal ismeretes:

A) Az Alsó Szmrecsini tótól (1674 m). Az Alsó Szmrecsini tó déli partja alatt a magasra húzódó törmeléken déli irányban emelkedünk a fal tövébe. Törékeny sziklalépcsőkön és fűpadokon fel egy keskeny szakadékhoz, amely - nem könnyű mászással - kevéssel nyugatra a 2162 m ponttól éri el a gerinc magaslatát. Balra fordulva követjük a gerincet s részben rajta, részben alatta a hlinszkavölgyi oldalon (csak közvetlenül a csúcs alatt a szmrecsinivölgyi oldalon) haladva elérjük a csúcsot (az Alsó Szmrecsini tótól 31/2 ó.).
Helyenkint kissé nehéz, hosszú és jelentőséggel nem bíró útvonal.
(J. Chmielowski és W. Paprocki, K. Bachleda és J. Bachleda Tajber vezetőkkel 1902 IX. 25.)

B) A Felső Szmrecsini tótól (1723 m). A tótól törmeléken fel a 4 alatt is említett nagy hószakadék bejáratához, amely a Koprovacsúcs északi falvonulatába vágódva, az ÉNy gerincre visz fel. A hószakadékot jobbkézt határoló sziklabordán (laza kőzet) kitett mászással fel az ÉNy gerincre s ezen balra a csúcsra (a Felső Szmrecsini tótól 3 ó.).
Kissé nehéz, érdektelen út.
(K. Bachleda 1890 körül.)

6. Északnyugati gerinc (lemenet).
Hosszú, helyeakint meglehetős nehéz, többnyire egyhangú túra.

A csúcsról 1 ó. hosszat teljesen érdektelen gerincen vándorolunk. Ahol az meredeken és mélyen leszakad, alacsony torony állja utunkat. Feléje keskeny fűszalagon könnyen le s átlépve a keskeny csorba felett, nehéz mászással jobbról fel a tetejére. A torony túloldalán igen mállékony kőzetű részlet következik s néhány apró tornyocskán átmászva egy bemetszés fölé jutunk, amelybe lefüggeszkedünk. Füves gerincszakasz után egy igen törékeny tornyocskára jobbról mászunk fel. Aztán egyhangú vándorlás a legutolsó önállóbb, négyágú toronyig. Innen a gerinc az 1926 m végpontig, amely már törpefenyővel van borítva, igen könnyen járható. A gerinc e végéről cserkészösvény nyomai vezetnek le a Hlinszkavölgybe. A gerinc végpontjáról a Szmrecsini völgy felé is kényelmes lejáró kínálkozik (3 ó.).
(Grósz A. 1913 VI. 5.)

7. Lemenet a Hlinszkavölgybe (délre).

A csúcsról a délre ereszkedő omladéklejtőn egyenest lebocsátkozhatunk a Hlinszkavölgyhe. Felmenetben - a fárasztó omladéktaposás miatt - ez az útirány nem jön tekintetbe.