Magasan fekvő gerincbemetszés az Egenhoffercsúcs és a Térycsúcs
között. Mint átjáró nem jön tekintetbe, hanem csupán a
szomszédos csúcsok megközelítése szempontjából bír jelentőséggel,
amely célra az öttavi oldal az alkalmasabbik.
1. Az Öttó katlanábói (délnyugatról).
Könnyű.
A Térymenedékházból omladékon a Térycsúcs és a Fecsketorony között fekvő
Pawlikowski-résből aláhúzódó mély szakadéknak tartunk. Ennek bejárata
alá
érve, balra térünk s a Térycsúcs oldalában füves párkányokon rézsút balra
emelkedve, meglehetős magasan elérjük azt a szakadékot, amely
az Egenhoffer-résből húzódik alá. A szakadékban fel, ahol kettéágazik, a jobboldali
főágban
tovább (a baloldali ág az Egenhoffercsúcs falába visz fel), amely
egy sima, de
nem meredek lépcső legyőzése után nehézség nélkül visz fel a csorbára
(21/2 ó.).
(Dőri Gy., 1902 VI. 13.)
2. A Nagy Papiruszvölgyből (északkeletről).
Magas és bonyolult sziklaterepben vezető útvonal; meglehetős nehéz.
A csorba pontos fekvése erről az oldalról nem vehető jól ki,
minthogy a
Térycsúcstól a Joláncsúcsig terjedő egész gerincvonulatot egy hatalmas
fal támasztja; amelynek pereme felett az egyes gerincormok csak kevéssé
lépnek elő.
Az említett falon - a Térycsúcs északi falán - át felvezető, 17. fej.
5 alatt
leírt útvonalat a falnak mintegy kétharmad magasságáig követjük, hogy
ezután
az ott említett, mind kifejezettebbé váló szakadékban, amely az
Egenhoffer-réshez
húzódik fel, az utóbbira menjünk fel.
(A fal tövétől 21/2 ó.)
(Dr. Z. Klemensiewicz, R. Kordys és J. Ma¶lanka 1911 VIII. 14.)