A Szmrecsini hágó a Csubrina és a Koprovacsúcs
közötti gerincben fekszik s rajta a Menguszfalvi völgyből (a Nagy
Hincótó katlanából) a Szmrecsini völgybe lehet átkelni. Az
említett két csúcsot összekötő gerincben igen tágas horpadást képező
hágó két - közel egymagasságú - nyílással bír. Közvetlenül a
Koprovacsúcs ÉK gerincének legalsóbb nagy letörése alatt fekszik
a Délnyugati hágónyílás, amelyet a tőle mintegy 100 métterrel
tovább északkeletre (a Csubrina felé) fekvő, kevésbbé kifejezett
Északkeleti hágónyílástól egy közel vízszintes, apró tornyocskákkal
csipkézett gerincdarab választ el. Nem könnyen járható
hágók. A Menguszfalvi völgyből a Szmrecsini völgybe való
átkelésnél az ÉK hágónyílás, fordított irányban viszont a DNy
hágónyílás használata ajánlatosabb.
Első ízben keltek át:
az ÉK hágónyíláson Dr. T. Chałubiński és társai több vezetővel az 1880-as években;
a DNy hágónyíláson Dr. W. Kleczyński, K. Bachleda vezetővel 1894 körül.
1. A Menguszfalvi völgyből (délkeletről).
Kissé nehéz és meglehetősen kitett.
A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben a Nagy Hincótó
lásd 153. fej. 1.- ( 11/2 ó.).
A Nagy Hintótavat balról megkerülve, omladékon fel a hágó
alatti, nem magas sziklás hegyoldal aljába. A délnyugati
hágónyílás esésvonalába érve, rézsót jobbra ama fűpadnak tart
amely a falak tövében, az északkeleti hágónyílás esésvonalától
kissé balra fekszik. Innen egy igen meredek, füves-sziklás vályú
vezet eleinte egyenesen, majd jobbra elhajló irányban fel. E
vályú egy füves párkányra juttat, amelyen - jobbra - rövidesen
elérjük a hágót (11/2 ó.).
2. A Szmrecsini völgyből (északnyugatról).
Kissé nehéz és elég érdekes; törékeny kőzet.
A Felső Szmrecsini tótól (202. fej. 1 ) omladékon fel a völgy zárlatába, a Csubrina-Koprovacsúcs összekötő gerinc sziklás oldalának aljáig, amelyből két jellegzetes sziklasarkantyú nyúlik alá a törmelékbe. A baloldali sarkantyúnak fordulunk sarkantyú baloldalán törmeléken fel a falig, ahol a sarkantyú végződik. Innen rézsút jobbra fordulva törmelékkel fedett törékeny lépcsőkön ama meredek, laza omladékkal telt vályúnak tartunk, amely a függélyes falak alatt rézsút jobbra húzódik. E vályúban egy kis lépcsőfokhoz megyünk fel, azután füves-törmelékes padkán néhány métert jobbra térünk, mire egy eddig rejtett eredeti szögellés lesz láthatóvá, amely a felső falakon át ferdén balra egyenest az ÉK hágónyílás irányában húzódik fel. A szögellés alsó részben keskeny hasadékot alkot; fentebb a szögellés alja meredek táblából áll, amelynek külső pereme közelében tartjuk magunkat; végül fűvel áttört könnyű lépcsőkön elérjük a hágót (2 ó.).
1. A Menguszfalvi völgyből (délkeletről).
Igen könnyű.
A Nagy Hincótavat balról megkerülve, omladékon fel a hágó alatti, nem magas sziklás hegyoldal aljába. Ezen át egy meglehetős meredek - alsó részében egy borda által kettéosztott - füves-törmelékes vályú visz fel a hágóra (11/4 ó.).
2. A Szmrecsini völgyből (északnyugatról).
Kissé nehéz, törékeny kőzet.
A hágó alatti sziklákból a törmelékbe előugró két sziklasarkantyú közül (lásd I. 2 alatt) a jobboldali - mélyebben alányúló - sziklasarkantyúnak fordulunk. A sarkantyú jobboldalán törmeléken fel addig a helyig, ahol a sarkantyú beleolvad a falba. Innen egy gyengén jobbra hajló, kitett vályút követve, egy rézsút balra húzódó, rozsdásszínű kőzetéről felismerhető padra jutunk. E rendkívül törékeny kőzetű padon néhány métert rézsút balra tartva, a hágóba jutunk (2 ó.).
A Szmrecsini hágó DNy és ÉK nyílása közöti fekvő, csipkézett gerincdarab
bejárása kitett s részben nehéz mászással jár s a törékeny sziklák
miatt meglehetősen veszélyes.
A DNy hágónyílásból kezdetben könnyen fel az 1. toronyra, amely
túloldalt
függőlegesen letörik. A toronyról - kissé jobbra az éltől - kitett és
törékeny
kéményben le, azután balra vissza az élhez, amelyen mindjárt
lejutunk a torony
mögötti csorbába. Ebből közel függélyesen szökik fel a 2. torony. Kissé
balra az
éltől ferde, sima repedés segélyével fel a toronyra. Erről a
függélyes, törékeny
élen le a következő gerincbemetszésbe. Innen kisebb bütykök sorozatából
álló,
részben fűvel benőtt, könnyű gerincszakasz következik, amely végül
magas és
igen meredek letöréssel végződik. Ezt olykép győzzük le, hogy eleinte
az éltől
balra egy repedésben lemászunk, majd - ahol ez letörik - a
gerincélhez traverzálunk és ennek törékeny lépcsőin bocsátkozunk le a csorbába. Innen már
könnyen, végül egy 2 méteres letörésen leereszkedve, a Szmrecsini
hágó ÉK nyílásába (11/4 ó.).
(A. Pawłowski, Dr. M. ¦wierz és W. Ziętkiewicz 1921 VII. 19.)