A Menguszfalvi völgyből a Tengerszem katlanába, illetőleg a Halastóhoz vezető átjárók közül kétségtelenül a legkönnyebbek s ennek folytán a leggyakrabban használt a Vadorzóhágó. Széles nyílásként mutatkozik a Középső Menguszfalvi csúcs és a Keleti Menguszfalvi csúcs között, amelyek közül előbbi északnyugatról, utóbbi pedig délkeletről határolja. A hágó délkeleti szélén (a Keleti Menguszfalvi csúcs felőli oldalon) egy jellegzetes sziklatornyocska áll, amelyet a lengyelek "Chłopek"-nek (parasztocska) neveznek.

1. A Menguszfalvi völgyből (délről).
Igen könnyű.
Télen: Csak biztos hónál. Lavinaveszélyes.

A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben befelé vezető ösvényt követve, 20 p. mulva útelágazáshoz érünk. Innen a balra elágazó ösvényen tovább, amely - miután átkelt a Hincópatakon - az alulról nézve a völgy felé előugró dombnak látszó magas tófalon meredeken kapaszkodik felfelé. A meredek tófal legyőzése után - folyton balra a pataktól - tágas lapályokon haladva tovább, a Poprádi tótól számított 11/2 ó. alatt a felső völgyterrasz leghátsóbb katlanában fekvő Nagy Hincótóhoz (1965 m) jutunk, amelyet kifolyásánál érünk el.
Balkézt hagyva a tavat, törmeléken a Keleti Menguszfalvi csúcs falai alá tartunk, ama feltűnő, vad sziklaszakadéknak véve irányt, amely a Keleti Menguszfalvi csúcsnak a tó felé tekintő széles falát a közepén egyenes vonalban tetőtől talpig végighasítja. E szakadék bejáratához érve, ugyaninnen (már magasan a Hincótó színe felett) egy padot látunk kiindulni, amely a falak alatt jobbról rézsút balra erősen emelkedve - a Vadorzóhágó irányában húzódik felfelé. A hol szélesebb, hol keskenyebb, többnyire laza törmelékkel borított padot követve, legvégül füvel talajon elérjük a hágót. (A Nagy Hincótótól 11/4 ó.)

2. A Halastótól (északról).
Könnyű, tájilag igen szép és érdekes, de némi gyakorlottságot igénylő út.

A halastavi menedékháztól a balra a tó körül vezető ösvényen a tó déli végéhez, ahonnan a Tengerszem meredek tófalán - a patak bal partján - szerpentinösvény visz fel a Tengerszemhez (50 p.). Az ennek északi partján áltó vaskereszttől jobbra fordulunk és sűrű törpefenyőbe vágott ösvényen felkapaszkodunk a völgy felé előugró dombra (kb. 1730 m; 40 p.). Innen hegynek fordulva, a törmeléklejtőn (balra a nagy tömbökből álló omladéktól) felmegyünk a felettünk látható, a víz által simára csiszolt hatalmas sziklafal alá, Ennek tövében hosszú oldalmenet következik jobbra, miáltal folytonos emelkedéssel a Menguszfalvi csúcsok falai alatt fekvő hatalmas katlanhoz közeledünk. Ennek bejáratánál egy szurdokhoz érünk, amelyben a katlanból lejövő víz szép vízesés alakjában ömlik alá. Átkelve a vízfolyáson, rövid darabig ettől jobbra megyünk a szurdok feletti fűlejtőn a katlanban fel, melyet azonban közvetlenül a vízesés felett balra keresztezünk és baloldalán emelkedünk tovább mindaddig, míg a katlant balról kísérő hát meredek sziklákban tör fel (1 ó.). Innen a sziklák tövében közel vízszintes, hosszú oldalmenettel balra térünk, azután, mihelyt tehetséges, a füves-omladékos lejtőn - még mindig rézsút balra - egy magasan felettünk a falban látható áthajló sziklacsoportozat felé emelkedünk. Ennek tövébe érve, a falban balra emelkedő párkányt követjük, amely - miután egy kitett sarok körül vezetett (vaskapocs) - mögötte egy rövid vályúba megy át (vaskapocs), amely egy balról feljövő másik vályúba torkollik. Ez utóbbi, jobbra emelkedő, táblás kőzetű vályú (vaskapcsok) átmászása után egy borda hátára jutunk, amely a Vadorzóhágó falai alatt fekvő nagy hókatlant (a már alább érintett katlannak magasabban fekvő keleti oldalága) északról határolja. E keleti irányban (balra) emelkedő széles borda egy szószékszerűen a völgy felé előretolt púpra juttat (kb. 2160 m; 30 p,), amely a Keleti Menguszfalvi csúcs falából északra kiugró, az említett hókatlant keletről határoló, közel vízszintes gerinchátnak végpontját képezi. Innen - az eddigitől élesen jobbra elkanyarodó, déli irányban - ezen a gerincháton megyünk tovább, amely egyenesen nekivisz a Keleti Menguszfalvi csúcs faltömegének. Ott, ahol e gerinchát a falba vész, jobbra egy rézsút emelkedő, törmelékkel borított jellegzetes pad indul ki, amely a falletöréseket egyenletes emelkedéssel keresztezve, egyenesen a Vadorzóhágóra torkollik, amelyet keleti szélén, a "Chłopek" jellegzetes sziklatűje alatt ér el. A jól járható pad helyenként meglehetős keskeny s közvetlenül alatta rendkívül meredeken törnek le a falak, úgy hogy bejárása szédületmentességet igényel (30 p.; a Halastótól összesen 31/2 ó.).