A Keleti Menguszfalvi csúcs könnyű megmászhatósága mellett
gyönyörű kilátása miatt érdemel látogatást.
Különösen azoknak, akik a Menguszfalvi völgyből a Vadorzóhágón
a Halastóhoz kelnek át, igen ajánlható ez alkalommal a Keleti
Menguszfalvi csúcsot is útbaejteni, ami - a hágóból oda és
vissza - csak jelentéktelen időtöbbletet vesz igénybe. A Keleti
Menguszfalvi csúcs szomszédai: délkelet felé a Hincótavi torony,
északnyugat felé a Középső Menguszfalvi csúcs. Előbbitől a
Menguszfalvi csorba, utóbbitól a Vadorzóhágó választja el.
Első megmászói: A. és K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1903 augusztus 9-én.
1. A Vadorzóhágóról a gerinc megkerülésével (nyugatról).
Könnyű.
A Vadorzóhágóról füves, törmelékes terepben néhány métert leereszkedve a hincótavi oldalon, vízszintes irányban kitérünk a csúcs délnyugati oldalába. Több borda és vályú keresztezése után a sziklák felettünk járhatóbbakká válnak s itt egy - balra egy kifejezettebb bordától - a hegyoldalban egyenesen felhúzódó törmelékes folyosóban kezdünk felfelé kapaszkodni. A felső részében homokossá váló folyosó végül egy keskeny bemetszésben eléri az itt már alig emelkedő ÉNy gérinc magaslatát. Ezen jobbra fordulva, a nagy tömbökkel borított gerincháton két perc alatt feljutunk a csúcsra (20 p.).
2. Északnyugati gerinc (a Vadorzóhágóról).
Kissé nehéz, érdekes mászás.
A Vadorzóhágóból mindenekelőtt a hágó felett álló "Chłopek"
sziklatűje és a mögötte meredeken felszökő gerinc közötti
csorbába megyünk fel. A csorbából egy alacsony falacskán,
majd utána egy táblás szögellésben fel a gerinc magaslatára.
Közvetlenül jobbra a gerinctől egy sekély, meredek vályúban
tovább, amely fentebb ismét a gerincre juttat. A felettünk feltörő
falacska alatt 2 m oldalmenet jobbra, azután meredek, de tagozott
sziklán egyenesen fel a felszökés tetejére. Innen a gyengén
emelkedő gerincen, néhány kisebb sziklafog átmászása után egy
újabb felszökéshez érünk, amelyet a meredek, de jó támpontokat
nyújtó falon egyenesen előlről mászunk meg. Ezután a gerinc
alig észrevehető emelkedéssel, nagy tömbökkel borítva visz tovább
a csúcsra (1/2 ó.).
(K. Bröske és S. Häberlein 1905 IX. 11.)
3. Északi fal (a Halastótól).
Könnyű, de meredek út;
a Halastó felől jövőknek célsezerű rövidítés az 1 út helyett.
A Halastótól a Vadorzóhágóra vezető úton (153. fej. 2) az ennek végső
részét
képező, a Keleti Menguszfalvi csúcs északi falán haránt jobbra
felvezető sziklapad kezdetéig megyünk fel. Miután a padot egész keveset követtük, ezt
elhagyva,
a csúcs falának fordulunk. A fal meredek, de lépcsőzetes szikláin
eleinte egyenesen felfelé, majd rézsút jobbra húzódó irányban mászunk fel, végül
kijutva a
csúcs ÉNy gerincére, amelyet már alig emelkedő legfelső részében érünk
el. A
gerincen balra néhány perc alatt a csúcsra jutunk. (A padtól 30 p.)
(M. Karłowicz, A. Staniszewski és M. Zaruski 1908 VII. 14.)
4. Északkeleti fal (a Tengerszem katlanából).
Meglehetős nehéz. A füves sziklák miatt kellemetlen
és kevéssé érdekes túra.
A Tengerszemtől a Menguszfalvi csorbára vezető utat (151. fej. 2)
az ott említett,
a Keleti Menguszfalvi csúcs északkeleti falába vágódó kifejezett kis
szakadékig
követjük. E szakadékban fel (a belőle csakhamar balra elágazó meredek
és
törékeny vályuban vezet tovább a 151. fej. 2 út) a nagy kiterjedésű,
fűvel áttört,
meredek táblának kb. felemagasságáig. Innen a táblán át jobbra egy
előlépő
bordához, majd ismét balra rossza az imént elhagyott szakadékhoz.
Ebben még
további 40 métert fel, azután a szakadék baloldali szikláin, fentebb
már könnyebb
és füvesebb terepben fel a délkeleti gerinc magaslatára, amelyet
közvetlenül a
csúcs alatt érünk el (4 ó.).
(J. Czerwiński, W. Tylka vezetővel 1912 VIII. 31.)
5. Délkeleti gerinc (a Menguszfalvi csorbából).
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.
A csorbából kiinduló gerinc hátából kezdetben apró, repedezett
tornyocskák nőnek ki, melyeket közvetlenül magaslatuk
alatt, a déli oldalban célszerűbben megkerülünk. Mögöttük a
füves gerincen tovább, ennek egy meredekebb, sziklás részletéig,
ahol az egyenesen a hátba vágódó táblás vályúban mászunk fel.
Ezután megint széles füves - omladékos hátként emelkedik a gerinc
a Keleti Menguszfalvi csúcs keleti mellékormáig, amelyről egy kis
sziklafog átmászásával, végül egy hajlott, de durva felületű kőlapon
át elérjük az alig 2 méterrel magasabb (nyugati) főormot (20 p.).
(A. és K. Englisch, id. Franz J. vezetővel 1903 VIII. 9.)