Az Ökörhátvonulatból - közvetlenül keletre a Hincótavi toronytól - a Menguszfalvi völgy felé déli irányban egy mellékgerinc ágazik ki, amely a völgy felső részét a békástavi és hincótavi katlanra választja szét. E mellékgerinc legkiemelkedőbb orma az Olgacsúcs. Már Csorbatóról a Poprádi tóhoz jövet szemünkbe ötlik, mint a Menguszfalvi völgy közepén álló piramis. Kilátása a Menguszfalvi völgy csúcskörnyezetére igen szép.
Első megmászója: Stodola K., id. Franz J. vezetővel 1903 június 28-án.

1. Északi gerinc.
Könnyű.
Télen: Sível az Olgacsúcs és az Ökörhát közötti katlanig.

A Hincótavi torony és az Olgacsúcs közötti összekötő gerinc legmélyebb horpadását képező nyerget (kb. 2180 m), ahonnan az Olgacsúcs északi gerince kiindul, elérhetjük a Békástavak katlanából (keletről); vagy a Nagy Hincótó katlanából (nyugatról): lásd 149 fej. III. 2.
A nyeregről déli irányban könnyen járható gerinc visz az északi előormon át az Olgacsúcs főormára. (A nyeregtől 15 p.)
(Stodola K., id. Franz J. vezetővel 1903 VI. 28.)

2. Délről.
Kissé nehéz.

A Menguszfalvi völgyben a Nagy Hincótóhoz vezető ösvényről (153. fej. 1) a tófal legyőzése után jobbra lekanyarodva, az Olgacsúcs déli tövének tartunk. Törmeléken és füvön a fal alá, míg - a déli homlokzatnak már a jobb (keleti) térfelében táblás lapokból álló, törékeny kőzetű vályuhoz érünk, amely a csúcsra vezet.
(E. Dubke, id. Franz J. vezetővel 1903 IX. 16.)