15. Joláncsúcs (kb. 2490 m),
Öttavi csúcs (kb. 2515 m),
Chmielowskicsúcs (kb. 2540 m),
Egenhoffercsúcs (kb. 2562 m).


A Téryhorhostól DK irányban a Lomnici csúcshoz átvezető gerincnek a Dérycsúcs és a Térycsúcs közé eső szakaszában ÉNy-DK irányban emelkednek : az északra meredeken letörő Joláncsúcs, a széles tetejű Öttavi csúcs, a hegyes Chmielowskicsúcs és a háromágú Egenhoffercsúcs alárendelt ormocskái. Külön-külön nem önálló túracélok, hanem rendszerint a Dérycsúcsból kiinduló rövidebb-hosszabb (pl. a Fecsketoronyig, sőt a Lomnici csúcsig is terjedő) gerincvándorlások alkalmával szokás e tornyokat útbaejteni.
Első megmászóik:
Joláncsúcs: Adriányi Jolán és Glatz J., 1902 IX. 6.
Öttavi csúcs: Dőry Gy. és Dr. Jordán K. 1901 VII. 18.
Chmielowskicsúcs: Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel, 1907 VII. 17.
Egenhoffercsúcs: J. Chmielowski és T. Radliński, K. és J. Bachleda vezetőkkel 1904 VII. 14.


1. Gerincátmenet a Dérycsúcstól az Egenhofferesúcsra (északnyugatról délkeletre).
Egészében érdekes, változatos és meglehetősen nehéz gerincvándorlás.

A Dérycsúcs és Joláncsúcs közötti csorbába a Dérycsúcsról, vagy egyenesen az Öttó katlanából: 14. fej. 1.
A csorbából a gerinc lépesőin a Joláncsúcs sima csúcstömbjéig. Ez alatt balra emelkedő párkányon egy szűk, sima kéményhez, amely (nehéz) egyenesen felvisz a Joláncsúcsra (a Dérycsúcstól 1/2 ó.).

[A nehéz kéményt könnyebben megkerülhetjük, ha a csúcstömb alatt pár lépést jobbra térve, egy lépcsőzött kéményben felkapaszkodunk a csúcstömeghez jobbról hozzátámaszkodó sziklafej alkotta beváláshoz. Erről a túloldalon kissé le, azután a torony falában lépcsőzetes sziklákon oldalt fel a csúcsra.]
A Joláncsúcsról a rövid gerincen le a mögötte fekvő csorbába. Innen eleinte az emelkedő gerincen tovább, míg ez járhatatlanná válik. Itt keskeny párkányon jobbra ki s aztán a faion egyenest fel egy fehér törésfolthoz a gerinc magaslatán. Az éles, törékeny gerincen az Öttavi csúcs közeli ormára (20 p.).
A csúcsról túloldalt egy vályúban le, majd egy gerincfogat könnyen megkerülve, a csúcs mögötti csorbába jutunk, honnan az emelkedő, éles gerincen szép mászással érjük el a Chmielowskicsúcsot (15 p.)
Erről meredek vályúban le egy kis gerincbemetszésbe, majd négy gerincbütyköt az öttavi oldalon megkerülve, meredek táblákon le a Chmielowski- és Egenhoffercsúcs közötti csorbába. A csorbából a zöldtavi oldalon, füves lépcsőkön fel a csúcstömbig. Itt sima táblán nehezen fel egy kiugró tömbre s azután könnyen fet az Egenhoffercsúcsra (30 p.).
[Az egyes ormok közötti csorbákból lebocsátkozhatunk az Öttó katlanába.

I. A Joláncsúcs és Öttavi csúcs közötti csorbából eleinte egy törmelékes folyosóban le, majd ahol ez megnyílik, a Joláncsúcs meredek szikláinak tövében jobbra át ahhoz a folyosóhoz, amely a Déry- és Jolán- csúcs közötti csorbából húzódik le az Öttó katlana felé. Tovább, mint 14. fej. 1 alatt le a völgybe.

II. Az Öttavi csúcs és Chmielowskicsúcs közötti csorbából egy rövid vályúban le, majd jobbra tartunk s tovább nehézség nélkül le a völgybe.

III. A Chmielowski- és Egenhoffercsúcs közötti csorbából lehúzódó sziklás, törmelékes szakadékot követjük, amely végül beletorkollik az Egenhoffer-résből jövő szakadékba. Ezen átkelünk s a szakadékot baloldalt kísérő hát füves lépcsőin rézsút balra tartva ereszkedünk le a völgy törmelékéig.]


2. Egenhoffercsúcs a délkeleti gerincen (az Egenhoffer-résből).
Csinos, kissé nehéz mászás.

A csorbából néhány lépést ki a zöldtavi oldalba, aztán jobbra a gerinctől 6 m magas, tőrékeny kéményben fel. Felette jobbra egy kis sziklafejre s ezen áttépve, mögötte balra fel a gerincre, amelyet egy kis bevágásban érünk el. 25 m hosszú, táblás gerincéten egyenesen fel a csúcsra (15 p.).


3. Egenhoffercsúcs a délnyugati falon (az Öttótól).
Kissé nehéz.

Az Öttótól a 16. fej. 1 alatt leírt úton követjük az Egeohoffer-réshez felhúzódó szakadékot. A szakadéknak felső részéből egy vályú ágazik ki balra, az Egenhoffercsúcs délnyugati falába. Az eleinte törmelékes fenekű vályú fentebb terpeszkéménnyé szűkül, majd ismét szétnyílik. Ahol kitágul, ott kitérünk a jobboldali falra, amelyen elérjük az ÉNy gerincet, közvetlenül a csúcs alatt.
(Grósz A. 1910 VIII. 2.)


4. Egenhoffercsúcs a Nagy Papiruszvölgyből (északkeletről).

Az Eggenhoffercsúcsnak a Nagy Papiruszvölgy felé aláeső falában északkeleti irányban csenevész gerincborda ugrik elő, amelyen állítólag szintén megmászták a csúcsot
(Mahler O. 1910 IX. 8.). Közelebbi adatok hiányoznak.