E néven nevezik a Tátra főgerincének ama hosszú kiterjedésű, jellegzetesen vízszintes szakaszát, amelyet keletről az Ökörhátcsorba, nyugatról pedig a Menguszfalvi csorba határol el. Az Ökörhátból több torony is nő ki, amelyek azonban csak kevéssé emelkednek ki a gerincből. E tornyok keletről nyugatra: az Ökörhátvonulat keleti végpontját alkotó - a szomszédos Simontoronytól az Ökörhátcsorba által elválasztott - Békástavi torony. (2338 m), amelyet közvetlenül követ a szép kupolaalakú Ökörháttorony (kb. 2355 m), ahonnan hosszú vízszintes gerincszakasz vezet át a vonulat nyugati legvégén emelkedő Hincótavi toronyhoz (2377 m), amely utóbbit a Menguszfalvi csorba választja el a Keleti Menguszfalvi csúcstól. Közvetlenül keletre a Hincótavi toronytól az Ökörhátból délre egy oldalgerinc ágazik ki, amely az Olgacsúcsban végződik.
A Békástavi torony és Ökörháttorony első megmászói: S. Häberlein és K. Bröske 1905 szeptember 11-én.
A Hincótavi torony első megmászója: K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1903 július 30-án.

1. Nyugati gerinc.
Könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Menguszfalvi Békástavaktól (132. fej. 1) a Békástavi toronynak a völgy felé előugró déli falletörésétől balra törmeléken megyünk fel ama nyitott, sekély törmelékszakadékhoz, amely az Ökörháttorony és a Békástavi torony közötti csorbára torkollik és e szakadékban törmeléken fel erre a csorbára (50 p.).
Innen - jobbra - mérsékelten emelkedő, keskeny sziklás gerinc vezet át a toronyra (15 p.)..
(S. Häberlein és K. Bröske 1905 IX. 11.)

2. Déli gerinc (a Menguszfalvi Békástavaktól).
Könnyű.

A Békástavi toronynak déli oldalgerince, amely pillérszerűen ugrik ki a völgy felé s végül meredek fallal törik le a Békásfavakhoz, elérhető:

a) Nyugatról.
A Békástavaktól a Békástavi toronynak a völgy felé előugró déli falletörésétől balra törmeléken megyünk felfelé az Ökörháttorony és a Békástavi torony közötti gerinccsorha irányában. Még jóval a főgerinc magaslata alatt jobbra fordulunk, a Békástavi toronynak a törmeléklejtőt jobbról határoló déli oldalgerince felé, amelynek felső részében (már magasan a gerinc falletörése felett) egy jobbról egy feltűnő sziklafog által határolt bennetszést (csorbát) pillantunk meg, amelyhez továbbra is törmeléken - végül egy rövid törmelékfolyosóban - megyünk fel (50 p.).

b) Keletről.
A Békástavaktól - mint 147. fej. 1 alatt - a Simontorony csúcstömbjét alátámasztó meredek füves hegyoldalban a toronyfalig megyünk fel. Innen a fal mentén füves padokon rézsút balra emelkedünk közel az Ökörhátcsorba alá, hogy azután egy vízszintes gyeppadon tovább balra (nyugati irányban) kitraverzáljunk egy rövid, törékeny vályuhoz, amely a Békástavi torony déli gerincének balról egy feltűnő sziklafog által határolt kis csorbájához visz fel (1 ó.)
Az a) alattinál lényegesen nehezebb útvonal).

3. Az Ökörhátcsorbából.
Könnyű.

A Békástavi toronynak az Ökörhátcsorbából meredeken felszökő, falszerű keleti gerincét eddig még nem sikerült legyőzni. A torony megmászása az Ökörhátcsorbából a gerinc megkerülésével olykép történik, hogy a csorbából keveset lebocsátkozva a menguszfalvivölgyi oldalon, tovább a 2. b) úton megyünk fel a csúcsra.

4. Északi fal (a Tengerszem katlanából).
Igen nehéz, kitett és bonyolult útvonal.

A vad és táblás északi falvonulatot a Békástavi torony és az Ökörháttorony közötti csorbából aláhúzódó, ferde, nedves kémény hasítja végig, amely alul sima, részben áthajló falletörésben vész el.
A Tengerszemtől a Tengerszemcsúcsra vezető úton a felső völgykatlan törmelékmezőire, míg a Békástavi hágóról ide lehúzódó szakadék alatt állunk (133. fej. 4. - a Halastótól 23/4 ó.). Az innen az Öltörhátvonulat északi falletörései közé kiinduló, 149. fej. II.4 alatt említett párkányt addig követjük, míg ez - közvetlenül jobbra az említett kémény esésvonalától - füves párkánnyá alakul. Ezt még néhány lépésnyire jobbra követve, (a párkányon visz tovább a II. 4 út) egyenesen a falnak fordulunk és igen meredek sziklalépcsőkön - gyengén jobbra hajló irányban - egy jellegzetes, hajlott táblához kapaszkodunk fel, amely felett áthajlanak a falak. A táblán egy repedés segélyével rézsút balra egy repedezett tömbökből álló falacskához és ezen egy falkiugráson levő térségre. Innen egy balra - a kémény irányában - húzódó, alulról nem látható táblás-füves párkányrendszer indul ki. Ezt balra követjük, két ízben is kissé lebocsátkozva, majd ismét felfelé tartva, miáltal végül az említett kéménybe jutunk, amelyet közvetlenül alsó letörése felett érünk el. A kémény kezdetben igen meredek, sima vályút alkot, amelyben eleinte nehéz mászással, majd fentebb kevésbbé meredeken kapaszkodunk fel néhány méternyire a vályút elzáró áthajlás alá. Innen rézsút jobbra egy kevéssé kifejezett mellékvályún át a kéményt jobbról határoló, rendkívül meredek bordának tartunk, a belőle kiálló sziklatömbnék véve irányt. A borda mállékony szikláin nehéz és veszélyes mászással egy hajlott padra. Erről zsindelyszerű, gyengén áthajló sziklán néhány métert egyenesen fel, könnyű terephez. Ezután a kémény fólytatását képező vályút jobbról kísérő bordának füves-sziklás lépcsőin néhány kötélhossznyit tovább, majd - ahol a borda meredekebben felszökik - balra be a vályúba. Ebben rövid darabig fel, ama helyig, ahonnan balra, a Békástavi torony csúcsfalának irányában, lépcsők által elválasztott párkányok indulnak ki. Ezek felett a csúcsfalba két jellegzetes horpadás vágódik: egy majdnem egyenest felfelé húzódó függélyes hasadék és - ettől jobbra - egy rézsút balra hajló, kevésbbé kifejezett repedés. További utunk hosszabb darabig az említett függélyes hasadéktól jobbra levő falsávon, bonyolult és igen meredek terepben vezet tovább. Kezdetben - balra tartó irányban - zeg-zugban mászunk felfelé, míg lehetségessé válik, hogy vízszintesen balra áttraverzáljunk az említett hasadékhoz. Ez itt kissé áthajlik. Hosszú lépéssel át a hasadék baloldali falára s ezen - igen nehéz s kitett mászással - fel az áthajlás fölé. Innen igen meredek táblán egy repedés segélyével rézsút jobbra, függélyes sziklák alatt levő lépcsőfokra, amelyről balra tartunk, a fal sarkának támasztott tömbök felé. A tömbök alatti sziklalépcsőkön a fal sarkához, azután még tovább balra egy vályúhoz, amelynek túloldali falába kevéssel feljebb egy méla ferde repedés vágódik. Ebben fel a borda élére és - keveset lebocsátkozva - egy nagy, táblás térségre. Innen vízszintes, keskeny szegélyen néhány méter oldalmenet balra, azután függélyes falacskán egyenesen fel, majd rézsút jobbra s ismét balra fel egy nagy, füves térségre, amelynek jobb széléről - lépcsőkön és tömbökön '- egyenest a csúcshoz kapaszkodunk fel. (A beszállástól 31/2 ó.)
(J. Zembatowa, J. Humpola és Dr. M. Świerz 1922 VIII. 29.)

1. Keleti gerinc.
Kissé nehéz.

A Menguszfalvi Békástavaktól a 149. fej. I. 1 úton fel az Ökörháttorony és a Békástavi torony közötti csorbára (50 p.).
A csorbából (balra) rövid darabon magán a gerincen, azután közvetlenül alatta a menguszfalvi oldalon egy a gerinccel párhuzamosan futó vályúban; ennek vége alatt kimart táblákon jobbra fel a gerincre s törmelékes párkányokon kissé kikerülve az északi oldalba, sziklalépcsőkön fel a csúcsra (20 p.).
(S. Häberlein és K. Bröske 1905 IX. 11.)

2. A Békástavaktól a nyugati gerincen.
Igen könnyű.
Télen: Megjegyzés nélkül.

A Menguszfalvi Békástavaktól törmeléken fel ama szűk törmelékszakadékhoz, amely közvetlenül balra az Ökörháttorony hatalmas déli táblafalától egyenes vonalban húzódik fel ama gerinccsorbához, amely közvetlenül balra (nyugatra) fekszik az Ökörháttorony csúcspiramisától. A szakadékban fel az említett csorbára, azután az emelkedő Ny gerinc nagy sziklatömbjein fel a csúcsra. - A fenti egyenes útvonalnál előnyösebb, ha még az említett törmelékszakadék alatt a törmeléklejtőn egy darabig tovább balra e~uelkedünk és a magasabbik völgyteraszról füvön s törmeléken a Ny gerincnek tovább nyugatra (balra) fekvő valamelyik csorbájához megyünk fel. Innen a gerincen - végül ennek a fentebbi írt által is használt legfelsőbb szakaszán - a csúcsra (11/4 ó.).

3. Gerincátmenet a Hincótavi toronytól (nyugati gerinc).

Lásd III. 3 alatt.

4. Északi fal (a TengerszEm katlanából).
Meglehetős nehéz mászás, nagyszerű sziklakörnyezetben. Kőhullásos.

A Tengerszemtől a Tengerszemcsúcsra vezető úton a felső völgykatlan törmelékmezőire, míg a Békástavi hágóról ide lehúzódó szakadék alatt állunk (133. fej. 4.- a Halastótól 23/4 ó.). Innen egy jellegzetes párkány indul ki az Ökörhátvonulat kiterjedt északi falletörései közé, amelyekben rézsút jobbra emelkedve, az Ökörháttorony és a Hincótavi torony között éri el a gerinc magaslatát.
Havon fel a párkányhoz. Ez kezdetben (a Békástavi torony északi fala alatt) törmelékes padkákból áll, majd füves párkánnyá alakul, amely egy meredek törmelékvályúba megy át, amelyet balról az Ökörháttorony fala, jobbról pedig egy kulisszaszerű borda fog közre. A rendszerint hóval töltött vályút alsó részében egy sima lépcső szakítja meg, amelyet a baloldali, jól tagozott sziklákon megkerülünk. A vályúban laza törmeléken fárasztón tovább, majd a jobboldali kísérő bordán ama helyig, ahol a vályú megint vízszintes párkánnyá alakul át. Mindjárt e párkány kezdetén a falnak fordulunk, amilyen (jobbra az Ökörháttorony tulajdonképeni északi falától) most további utunk egyenesen felfelé visz. Kezdetben egy lépcsők által megszakított, sima szögellésben rézsút balra fel könnyebb terepre (jobbra tőlünk a főgerincben egy jól látható derékszögű bemetszés), azután füves, sziklás lépcsőkön egy erősen hajlott kis bordára (jobbra egy vályútól), amelyet kellemes, kitett mászásban követünk, végül fűpadolcon rézsút balra tartva, a főgerincet ama csorbájában érjük el, amely az Ökörháttorony karcsú csúcspiramisától közvetlenül nyugatra fekszik. Innen a meredik nyugati gerincen 5 p. alatt a csúcsra. (A beszállástól 21/4 ó.)
(W. Jeromin és Dr. M. Świerz 1921 VIII. 31.)

[A fenti út leírásának bevezetésében említett, az Ökörhátvonulat északi falletöréseiben rézsút jobbra emelkedő pad, amelynek a fenti 4 út csak alsó szakaszát követi, további folytatásában is végig járható. A pad onnantól - ahol a 4 út letér róla - hol szélesebb fűpadok, hol keskeny törmelékpárkányok alakjában, majd erősebb, majd gyengébb emelkedessel visz a falban tovább miközben a falból előlépő több bordát keresztez. A pad végül az Ökörháttorony és a Hincótavi torony közötti gerinc ama kis csorbájára futtat, amely a nevezett két torony közötti hosszú gerincszakasz közepetáján szorosan egymás mellett emelkedő két jellegzetes, szarvalakú tornyocskától közvetlenül nyugatra fekszik. A padot azonban kevéssel vége előtt is elhagyhatjuk s a falban egyenesen felhúzódó, kb. 15 m magas, kevéssé kifejezett, sekély vályúban egyenest felkapaszkodhatunk az említett két gerinctornyocska közötti csorbához (a beszállásról 11/2 ó.).
Ez a nagyszerű sziklakörnyezetben végigvezető, érdekes, helyenkint kitett és kissé nehéz útvonal az Ökörhátvonulat kiterjedt északi falletöréseinek legkönnyebb átmászását teszi lehetővé. Minthogy a gerinc ama pontjáról, ahol ez az út a gerincmagaslatot eléri, a túloldalon - füvön s törmeléken - minden nehézség nélkül bocsátkozhatunk le a Menguszfalvi völgybe (a Békástavak katlanába), ez az út - gyakorlottak részére - mint a Halastó és a Menguszfalvi völgy közötti rövid és célszerű átjáró jöhet tekintetbe.
(J. Chmielowski, Dr. Z. Klemensiewicz és Dr. M. Świerz 1926 VIII. 20.)]

1. A Menguszfalvi Békástavaktól (délkeletről).
Igen könnyű, csak legvégül egész rövid mászás.
Télen: Sível az Olgacsúcs és az Ökörhát közötti katlanig.
A Békástavaktól (132. fej. 1) törmeléken északnyugati irányban fel ama magasabban fekvő völgyterraszra, amelyet az Olgacsúcs és az Ökörhát gerincei vesznek félkörben körül s innen továbbra is törmeléken fel az említett két gerincvonulat csomópontjához. A csomópontot alkotó gerinctornyocskáról az Ökörhát gerincén ÉNy irányban - egy kis csorbán áthaladva - át a Hincótavi toronynak átellenben emelkedő csúcstömbjére, amelynek teteje nagy, lapos térséget alkot (1 ó.).
(K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1903 VII. 30.)

2. Déli gerinc.
Igen könnyű, csak legvégül egészen rövid mászás.

Az Olgacsúcs és a Hincótavi torony között fekvő nyerget (kb. 2180 m), ahonnan az utóbbinak déli gerince kiindul, elérhetjük:

a) A Békástavak katlanából (keletről).
A Békástavaktól mint a fentebbi 1 úton az Olgacsúcs és az Ökörhát gerincei által körülfogott felső völgyterraszra s erről enyhén emelkedő törmeléklejtőn a nyeregre (40 p.).

b) A Nagy Hintótó katlanából (nyugatról).
A Négy Hintótótól (153. fej. 1) keleti irányban törmeléken, majd a füves-sziklás-törmelékes hegyoldalban fel a nyeregre (1 ó.). A nyeregből az északi irányban enyhén emelkedti füves-törmelékes gerincháton (járóterep) fel a déli gerincnek és az Ökörhát főgerincének csomópontjára s a csomópontot alkotó gerinctornyocskáról az Ökörhái gerincén ÉNy irányban - egy kis csorbán áthaladva - át a Hincótavi toronynak átellenben emelkedő csúcstömbjére (20 p.).
(K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1903 VII. 30.)

3. Gerincátmenet az Ökörháttoronyról (keleti gerinc).

A Hincótavi torony és az Ökörháttorony között egyenletesen tovahúzódó, hosszú, vízszintes gerincszakasz a Békástavaktól törmeléken - amely helyenként egész a gerinc magaslatáig nyomul fel - tetszésszerinti helyen érhető el. A gerincből számos jelentéktelen tornyocska és sziklafok nő ki, amelyek azonban a déli oldalon, füvön s törmeléken mind könnyen megkerülhetők, minthogy ezen az oldalon majdnem mindenütt kényelmesen lehel a gerinc alatt menni. Ha szorosan a gerinc éléhez tartjuk magunkat, úgy ez helyenként egész csinos mászást nyújt. Az Ökörháttorony csúcsáról a nyugat felé ereszkedő gerinc nagy tömbjein le és a közel vízszintesen továbbhúzódó gerincen egy áthajló letörésig. Ezen kötéllel le a mögötte fekvő csorbába. (A letörés balról megkerülhető.) A csorba túloldalán emelkedő félszökés megkerülésére keveset kitérünk a déli oldalba és alkalmas helyen balról vissza a gerinc magaslatára. Ezen tovább a következő áthajló letörésig; itt szintén vagy egyenes kötéllebocsátkozás, vagy megkerülés balról. Rövid vízszintes gerincdarab után szorosan egymás mellett a gerincvonulat közepetáján emelkedő két jellegzetes szarvalakú gerinctorony következik. Az 1. tornyot a gerincen másszuk át. Az 1. és 2. torony közötti csorbából néhány lépést ki az észalei oldalba és oldalt fel a 2. toronyra. Ezután folyton a gerincen tovább, míg elérjük ama gerinctornyocskát, amely az Olgacsúcs felől jövő oldalgerinc csomópontját alkotja s innen - egy kis csorbán áthaladva - át a Hincótavi toronynak átellenben emelkedő csúcstömbjére. (Szoros gerincvándorlásnál 11/4 ó.; a gerinc alatt haladva 1/2 ó.)
(K. Bröske és S. Häberlein 1905 IX. 11.)

4. Északnyugati gerinc (a Menguszfalvi csorbából).
Meglehetős nehéz, kitett és érdekes mászás.

A Menguszfalvi csorbából a két lépcsőben felépülő meredek falon fel a tetején fekvő, északra kiugró lapos térségre. Erről az É-D irányban elhajló, meredek és kitett gerincélen (célszerűbb magán az élen, mint tőle balra a törékeny sziklákon) egyenesen fel a felszökés tetejét alkotó előtornyocskára, amelyet kis csorba választ el a Hincótavi torony csúcstömbjétől. A csorbából a csúcstömbnek 4 m magas áthajló sima zárófalát szabad húzódással legyőzve (igen érdekes hely), a tágas csúcsplatón még mintegy 20 métert kell menni a legmagasabb pontig (20 p.).
(K. Bröske és S. Häberlein 1905 IX. 11.)