Keskeny gerincbemetszés a Simontorony és a Békástavi torony között. A két torony felől jövő gerincek nem találkoznak a csorbában, hanem kulisszaszerűen el vannak tolódva, amennyiben a Simontorony Ny gerince a Menguszfalvi völgy felé, a Békástavi torony K gerince pedig a Tengerszem felé hajlik kissé el. E csorbát főleg a Simontorony megmászásánál érintik.

1. A Menguszfalvi völgyből (délről).

A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben befelé vezető ösvényen a Békástavakhoz: lásd 132. fej. 1.- (11/4 ó.). Innen egy könnyebb és egy nehezebb út is kínálkozik a csorbára.

a) Könnyebbik út.
A Békástavaktól a 149. fej. I.2. a) alatt leírt úton a Békástavi torony déli oldalgerincének felső részében fekvő ama bemetszéshez (csorbához) megyünk fel, amelyet jobbról egy feltűnő sziklafog határol (3/4 ó.). E csorbából túloldalt egy rövid, törékeny vályúban le egy vízszintes gyeppadra, amely jobbra (keleti irányban) a közeli Ökörhátcsorba alá visz ki; a gyeppadról füves lépcsőkön és törmeléken fel a közeli csorbára (10 p.).
Könnyű.

b) Nehezebbik út.
A Békástavaktól - mint 147. fej. 1 alatt - a Simontorony csúcstömbjét alátámasztó meredek füves hegyoldalban fel egészen a toronyfalig. Innen a fal mentén a füves padokon rézsut balra emelkedve; végül törmeléken fel az Ökörhátcsorbára (1 ó.).
Kissé nehéz és a meredek füves terep miatt meglehetős bizonytalan út.

2. A Tengerszem katlanából (északról).
Nehéz és a rendkívül törékeny kőzet miatt veszélyes.

A Tengerszemtől a Tengerszemcsúcsra vezető úton a felső völgykatlan törmelékmezőire (133. fej. 4; - a Halastótól 23/4 ó.), amelyekre a Békástavi hágóról igen vad, meredek és keskeny szakadék ereszkedik alá. Az e szakadékot balról határoló borda alul egy sziklasarkantyút alkot. Törmeléken a sarkantyú tövébe, amelynek alsó részét jobbról, a szakadékban megkerüljük. A szakadékban néhány métert menve csupán fel, balra felkapaszkodunk a bordára. Ennek szikláin jó darabig nehézség nélkül mászunk fel, míg a bordának növekvő meredeksége ismét arra kényszerít, hogy a szakadék aljába bocsátkozzunk. Itt a szakadék néhány méter magas sziklás lépcsőt alkot, amely azonban nehézség nélkül győzhető le. Felette kis törmeléktérség fekszik, honnan a szakadék kettéágazik. A bal ág a Békástavi hágóra, a jobboldali pedig az Ökörhátcsorbára visz fel. Az utóbbi ág kezdetben egy többnyire hóval telt folyosót alkot, amely fent jobbra elkanyarodik, Törmeléken az utóbbi folyosóhoz s ebben - meredek havon - fel. Felső részében a folyosó mind meredekebbé válik és igen meredek kettős kéménybe megy át, melyeket egy kis borda választ et egymástól. Kezdetben a bal kéményben fel, részben terpeszkedve (rendkívül törékeny kőzet), csakhamar azonban a jobboldali kéménybe térünk át s ezt addig követjük, míg egy átfüggés ismét arra kényszerít, hogy balra térjünk ki. A kémények fent ismét egy törmelékfolyosóba mennek át, amely szűk sötét odúban végződik. Az odút egy beszorult hatalmas lapos sziklatömb tetőzi be. A sziklatömb és a folyosó hátfala között egy ablakszerű nyílás. A folyosó sima oldalfalai között terpeszkedve (arccal kifelé), a lyukon át a sziklatömbre s erről apró támpontokon a folyosó végfalába vágódó sekély, táblás hasadékhoz jutunk. A kissé jobbra dűlő, nehéz és megerőltető hasadékban, végül a felette levő kb. 3-4 m magas fallépcsőn (legnehezebb részlet) fel a csorbára, amelyet a legmélyebb bemetszéstől kissé jobbra érünk el.
(H. Bednarski és St. Mierczyński 1912 VIII. 17.)