Az Ökörhát vonulatának végén emelkedő Simontorony (Ny)
és a Tengerszemcsúcs (K) között fekszik a Békástavi hágó,
amely úgy a Menguszfalvi Békástavak, mint a Tengerszem katlanából
nézve, mint az e völgyeket egymástól elválasztó gerincvonulatnak
legmélyebb bemetszése, azonnal szembetűnik. A
Menguszfalvi völgy és a Halastó között a legrövidebb s legalacsonyabb
átjáró, de csak teljesen gyakorlottak által használható,
annál is inkább, mert északi oldala - a kőzet rendkívüli törékenysége
s kőhullás miatt - veszélyes. E hátránytól eltekintve, igen
érdekes túra. Átmeneti pontul nem maga a legmélyebb keskeny
hágóbemetszés szolgál, hanem a keletre (a Tengerszemcsúcs
oldalán) közvetlenül felette, kb. 12 méterrel magasabban fekvő
gerinctérség.
A hágón elsőízben kelt át: Lorenz V., Ruman J. vezetővel
1875 augusztus 22-én.
1. A Menguszfalvi völgyből (délről).
Kissé nehéz.
Télen: Csak erősen tartó biztos hónál.
A Poprádi tótól a Békástavakhoz: lásd 132. fej. 1.-
(11/4 ó.).
A Békástavaktól a Békástavi hágó irányában széles omladéklejtő
húzódik fel, amely felfelé mindinkább keskenyedve, végül
kétoldalt falak által közrefogva, szakadékszerűen csúcsosodik
bele a keskeny hágóbemetszés alatti falba. A végső, szakadékszerű
részt jobbról kísérő fal - tompa sarkot alkotva - a
Békástavakkal szembe néző fallépcsőbe megy át, amely felett -
felemagasságban az alsó omladéklejtő és a gerinc magaslata
között - törmelékes pad fekszik.
A Békéstavak mögött elhagyva a Hunfalvyhágóra vezető
ösvényt, a Békástavi hágó irányában húzódó omladéklejtő jobboldalán
az említett, veleink szembe tekintő fallépcsőnek tartunk.
Alája érve jobbra fordulunk s a faltól rézsút jobbra emelkedő
rövid törmelékes sziklafolyosóba kapaszkodhatunk fel, amely felvisz
a felső törmelékpadra. Ezen kissé balra tartva, a gerincről
leszakadó falban egyenesen felhúzódó meredek sziklavályúhoz
jutunk. Ebben keveset fel, majd ahol boltozatszerűen bezáródik,
jobbra áttolódunk a vályút határoló bordán és a vályú jobboldali
meredek ágát követjük. Ebből legfelül balra kimászva, egy
kevéssé hajlott óriási kőtáblára jutunk. Ezt a gerinc fala mentén
vízszintesen balra keresztezzük s a tábla túlsó szélén átkanyarodva
a fal sarkán, mögötte a gerinc magaslatán levő ama
fűtérségre jutunk, amely a gerinc átmeneti pontjául szolgál és
közvetlenül a legmélyebb bemetszés felett (ettől keletre) fekszik.
(A Poprádi tótól 21/2 óra.)
Egyenest délről.
A déli oldalról egyenest a legmélyebb bemetszésbe is feljuthatunk. A Békéstavak mögött végig követjük az omladéklejtőt, amely legfelül keskenyedve, a hágóbemetszés alatti falba csúcsosodik bele. A szakadék felső végéből, annak mintegy folytatása gyanánt, a meredek falban keskeny, kéményszerű hasadék húzódik egyenesen fel a hágó bemetszéséhez. A kéményben igen nehéz mászással fel a csorbára. A hágó felett a keleti oldalon függőlegesen szökik fel a gerinc, a körülbelül 12 méterrel feljebb az átmeneti pontul szolgáló térséghez. Hogy ezt elérjük, a csorbából néhány, lépést kitérünk az északi oldalba, melyben meredek, ferde, törékeny kőzetű hasadék visz fel (nehéz) az említett térségre.
Igen nehéz gyakorlati jelentőséggel nem bíró út.
(M. Mondet, Virág Á. és Kiss J. 1910 VI. 19).]
2. A Halastótól (északról).
Kissé nehéz és a rendkívül törékeny kőzet,
valamint a kőhullás miatt veszélyes út.
A Halastótól a Tengerszemhez 50 perc. - A Tengerszemtől
követjük a Tengerszemcsúcsra vezető utat (133. fej. 4) a felső
völgykatlan törmelékmezőire, a Tengerszemcsúcs útjának felső
részét képező sziklaborda kezdetének közvetlen közeléig.
Itt egyenesen a Békástavi hágó alatt állunk
(a Halastótól 23/4 ó.).
A hágó bemetszéséből igen vad, szűk szakadék húzódik le.
A felmenet a hágóra az e szakadékot balról határoló pillér
szikláin történik.
Kb. 50 méterrel a Tengerszemcsúcs említett sziklabordájának
kezdete alatt keresztezzük a hólejtőt a beszálláshoz, amely a
hágó esésvonalától meglehetősen balra fekszik. Az egyébként
meredeken letörő pillér bal oldalfelülete a balról függélyesen
ráereszkedő fallal (a Tengerszemcsúcs nyugati gerincének oldalfala)
egy rézsút jobbra erősen emelkedő, helyenként sekély
vályúvá alakuló szögellést alkot. Ennek rendkívül törékeny,
lépcsőzetes szikláin (folyton szorosan a baloldali függélyes fal
mentén) mászva felfelé, a pillérnek kb. felemagasságában levő
erkélyszerű térségre jutunk, honnan túloldalt lepillantunk a
csorbából leereszkedő vad szakadékba.
A térség felett sima meredek fallépcső emelkedik, melyet
egy rézsút balra húzódó sekély repedés segélyével győzünk le.
A repedés felett rendkívül törékeny lépcsőkön mászunk tovább
egy párkányig, amely felett áthajolnak a sziklák. A párkányon
kissé jobbra térve, végül egy rövid, meredek kéményben jobbról
feljutunk a gerinc magaslatán fekvő ama térségre, amely a gerinc
átmeneti pontjául szolgál (a beszállástól 1 ó.).