A Kis Békáscsúcs a Tengerszemcsúcsból északra kiágazó oldalgerincnek utolsó önálló kiemelkedése, amelyről gyönyörű kilátás nyílik a Halastó katlanára. Utána a gerinc szaggatott toronycsoportozatokkál megrakott hátba megy át (Hét Gránátos), amely folytonos eséssel ereszkedik alá a Bialkavölgybe. Két orma van: a déli főorom (2101 m) és az alacsonyabb északi mellékorom (2035 m).

1. A Tengerszem katlanából (nyugatról).
Igen könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Halastótól a Tengerszemhez 50 p. - A Tengerszem északi partján álló vaskereszttől nehány percig követjük a tavat balról megkerülő ösvényt, azután balra letérve róla, utunkat egy kiszáradt patakmederben folytatjuk, amely a Kis Békáscsúcs irányában húzódik a hegyoldalban felfelé. A patakmederben egy jól kitaposott csapásra akadunk és ennek felhásználásával, majd - miután elvész - füves terepben egyenesen felmegyünk a Kis Békáscsúcstól közvetlenül jobbra (délre) fekvő gerinccsorbáhóz (11/4 ó.; e gerincbemetszés nem tévesztendő össze az Alsó Békáscsorbával, amelynek nyílásától hosszú, fűrészelt élű gerincszakasz választja el). A csorbából a csúcstömb meredek gerincfelszökése alatt füves padokon kitérünk a keleti oldalba, ahol egy füves horpadásban kapaszkodunk fel a csúcsra (1/4 ó.),

2. Déli gerinc (az Alsó Békáscsorbából).
A csúcstömb geríncfelszökése kissé nehéz.

Az Alsó Békáscsorbától a gerinc apró tornyocskákkal megrakott hosszú vízszintes hátként húzódik a közvetlenül a Kis Békáscsúcs csúcstömbjének tövében fekvő csorbáig (ahová a Tengerszem felől feljövő 1 út torkollik). E gerincszakasz tornyocskái - amelyeknek átmászása nem könnyű és időtrabló - kevéssel a gerinc magaslata alatt a keleti oldalon füves terepben nehézség nélkül megkerülhetők (20 p.-3/4 ó.). A csúcsgömb alatti csorbából meredeken felszökő gerinc legalsó lépcsőjét jobbról megkerülve, fel az első gerinctorony függélyes felszökése alatti bemetszésbe. Innen kissé balra egy függélyes kéményhez, amelyben 5 métert felmászunk, azután sziklás lépcsőkön néhány lépést balra térve, egy igen meredek hasadékban ismét egyenest felfelé mászunk; az imént említett gerinctoronyra. Erről meredek gerincen le a mögötte levő csorbába, ahonnan helyenként meredek, tömbös gerincen érjük el a csúcsot (1/2 ó.).

3. Egyenest a Halastótól (északnyugatról).
Könnyű, de jelentőség nélküli és megerőltető út. Legfeljebb lemenetre való.

A halastavi menedékháztól rövid ideig követjük a Poduplaszki völgybe (a Békásréthez) vezető ösvényt, azután a Békásgerinc lejtőjének fordulva, a hegyoldalt borító törpefenyősűrűségen át ama vízmosásszerű szakadékhoz törünk magunknak utat, amely a Kis Békáscsúcstól közvetlenül északra (balra) - a főorom és az északi mellékorom között - fekvő csorbától húzódik a Halastó irányában alá. A szakadékban, majd - ahol kettéágazik - a baI (északi) ágban fel az említett csorbára. Innen jobbra fordulva, a csorbától délre emelkedő gerinctornyocskát balról fűpadokon könnyen megkeriiljük, azután meredek füves terepben felkapaszkodunk a csúcsra (21/2 ó.).

4. Nyugati fal (a Halastótól).
Nehéz mászás.

A Kis Békáscsúcsnak a Halastó felé tekintő oldala csak a legfelsőbb részében alkot egy összefüggő sziklás falat. E kb. 150 m magas, rendkívül meredek és tömör csúcsfalat balról (északról) a Békáscsúcstól északra fekvő csorbából a Halastó felé aláhúzódó szakadék, jobbról (délről) pedig egy szaggatott élű borda határolja, amely a Tengerszem irányában ereszkedik alá. A csúcs esésvonalában a fal egy kevésbbé kifejezett, domború bordába megy át, amely a fal alatti fűlejtőkbe lenyúlik.
A Halastótól - eleinte mint 3 alatt - a Kis Békáscsúcstól északra fekvő csorbából lehúzódó vízmosásszerű szakadékban megyünk egy darabig fel, azután jobbra kiszállva a szakadékból; rézsút jobbra ama széles, füves horpadásnak tartunk, amely a falból lenyúló utóbb említett borda irányában húzódik. A horpadásban felfelé, majd lépcsőkön, hasadékokban és padkákon meredek táblák közt tovább, amelyek végül (ahol kezdenek mind meredekebbekké válni) rézsút jobbra egy széles térségre szorítanak ki, egy nagy és mély hasadék tövében, amely a falat a csúcs irányában átszeli. A hasadékban közel függélyesen, két áthajláson, kb. 20 métert fel egy jó fűfoltra. Innen táblás lépcsőkön a hasadék kevésbbé meredek és könnyebb részén odáig, ahol a hasadék újból függőlegessé és simává válik. Innen egy néhány méteres falacskán rézsút balra egy éles bordára, amely a hasadékot balról határolja. A borda élén néhány métert igen meredeken és kitetten fel a fal hatalmas letörése alatt balra húzódó fűpadra. Ezen néhány métert balra, azután rézsút jobbra fel s egy rövid vályúban vissza a borda élére, a nagy hasadék felszökése felett. Innen a hasadék folytatását képező könnyű vályúban egy balra futó fűpadra, amelyet 30 méternyire követünk. Egy nehéz falacska legyőzése után tömbökön rézsút jobbra fel a gerincre, amelyet néhány méternyire északra a csúcstól érünk el. (A beszállástól 11/2 ó.)
(Dr. M. Świerz és St. Piasecki 1919 IX. 13.)

5. A Poduplaszki Békéstavak völgyéből (keletről).
Igen könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Felső Békéstó (139. fej. 1) északi partjáról a völgykatlan nyugati oldalán meredek fűlejtőn fel a Kis Békascsúcstól közvetlenül balra (délre) fekvő gerinccsorbához (ide torkollik fel a túlsó oldalról a Tengerszemtől feljövő 1 út) s - tovább mint 1 alatt - északra fordulva, a csúcstömb keleti oldalában fel a csúcsra (11/4 ó.).

[A Békéstavak völgyéből nehézség nélkül érhető el a csúcstól közvetlenül északra - a főorom és az északi mellékorom között - fekvő gerinccsorba is, ahonnan tovább mint 3 alatt jutunk fel a csúcsra.]