A Békásgerincnek a Nagy Békáscsúcs és a Kis Békáscsúcs közötti részében emelkedik a Békás Barát. Előbbitől - délkelet felé - a Felső Békáscsorba, utóbbitól - észak felé - az Alsó Békáscsorba választja el. Két megközelítőleg egy magasságú orma van. A főorom (északkeleti orom, kb. 2120 m) a főgerincben fekszik, míg a kisebbik orom (délnyugati orom, kb. 2105 m) a főoromból délnyugatra, a Tengerszem katlana felé kiágazó rövid mellékgerincben emelkedik. A két süvegalakú torony különösen élben nézve rendkívül karcsú. A DNy orom DNy felé igen meredeken törik le. Itt egy jellegzetes, emberfejhez hasonló alakkal bíró előtornyocska, a "Żabia Lalka" támaszkodik hozzá, amely DNy felé szintén függélyes éllel szakad le a Békásgerinc felől a Tengerszem katlanába aláereszkedő lejtő fűpadjaira. A Békás Barát egyes útvonalai igen élvezetes mászásokra adnak alkalmat.
A Békés Barát mindkét ormának első megmászói: J. Chmielowski, Dr. A. Kroebl és A. Staniszewski - J. Gąsienica Tomkowy vezetővel 1907 augusztus 18-án.

1. Délkeleti gerinc (a Felső Békáscsorbából).
Kissé nehéz, meglehetősen kitett mászás meredek füves sziklákon. A Felső Békáscsorba 1 útjával - kapcsolatban a csúcs legkönnyebbik útvonala.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A csorbából a füves-sziklás gerincen, majd kissé jobbra tőle mászva felfelé, kb. 30 méterrel a csorba felett egy kis gerincbemetszéshez érünk, amelyből egy kb. 3 météres függélyes falacskát kell legyőzni (legnehezebb hely; nagy ívben jobbra könnyebben megkerülhető). Felette néhány méter hosszú, jobbra húzódó fűpárkány. Közvetlenül ennek jobboldali vége előtt ferdén balra felmászva, egy rézsút balrá erősen emelkedő fűpárkányra jutunk, a melyet végéig követünk. Innen néhány métert sziklán felmászva, pár lépéssel jobbra betraverzálunk a csúcstömb és a gerincnek egy kis bütyke közötti bemetszésbe. Innen vagy egy rézsút jobbra emelkedő fűvályúban, vagy egy tovább jobbra kivezető párkányon fel a csúcs északi gerincére, amelyet mintegy 8-10 méterrel a csúcs alatt érünk el és a gerincen balra a főoromra (15 p.).
(J. Chmielowski dr. A. Kroebl és A. Staniszewski, J. Gąsienica Tomkowy vezetővel, 1907. VIII. 18.)

2. A déli kéményen át.
Meglehetős nehéz és szép mászás.

A Tengerszem katlanából a felső Békáscsorbához felriúzódó szakadékból (142. fej. 1) - kevéssel a Felső Békáscsorba alatt - rézsút balra kimászunk ama feltűnő kémény kezdetéhez, amely a Békás Barát déli falletöréseibe mélyen bevágódva, a két orom közötti csorbához húzódik fel.
A kémény tövében fekvő fűtérségről (kb. 2040 m) eleinte néhány métert a kémény baloldali jóllépcsőzött szikláin fel; azután rövid darabra kitágul a kémény s füvön megyünk a következő szakasz alá, amely igen meredek, szűk, de jó támpontokat nyújtó támaszkéményt alkot. Ennek legyőzése után (szép mászás) - végül egy kis áthajláson át - egy füves foltra futunk a kéményben, amely után a közvetlenül a csorba alatt előlépő sziklalépcső és a baloldali fal közötti repedés sekélyével elérjük a DNy mellékorom és az ÉK főorom között fekvő csorbát (kb. 2085 m; a beszállástól 15 p.). Innen:

a) A DNy mellékoromra.
A csorbából 3 métert egyenesen fel egy kiugró csőr alá, azután emelkedő rövid oldalmenet balra, majd egy laza nagy kőtömböt megkerülve, felette lépcsőzött sziklán rézsút jobbra fel az élhez, ennek jobboldalán egy párkányon a csúcs legmagasabb tömbje alá, amelyet - balról megkerülve - végül hátulról mászunk meg (10 p.).

b) A főoromra.
A csorbából 2-3 métert leereszkedünk az északi oldalon s azután a főorom előfokának meredek, de jó támpontokat nyujtó szikláin reá oldalt felkapaszkodunk. Feljutva az élre, ezen egy nagy tömb állja utunkat, amelyet lógázva balról megkerülünk. Mögötte ismét a gerincen vagyunk. Itt kitérünk a gerinc jobboldalába, egy kéményszerű vályúhoz. A kémény (amelynek alsó lépcsőjét balról, a gerincéten könnyebben megkerülhetjük) keresztezi a gerincélt és tőle közvetleniil balra éri el a csúcsot (15 p.).
(Dr. Komarnicki Gy., 1921 IX. 17.)

3. Délnyugati gerinc (a Békás Barát DNy orma és a Żabia Lalka közötti csorbából).
Igen nehéz és kitett, szép mászás.

A Békás Barát DNy orma és a Żabia Lalka között bemetszett gerinccsorbát, amelyből hatalmasan szökik fel az előbbihez a gerinc, elérhetjük:

a) A délkeleti kéményben.
A Tengerszemtől a Felső Békáscsorbára vezető úton (142. fej. 1) a Żabia Lalka nyugati étletörésének tövéhez támaszkodó szószékszerű kis kiugrásig. Erről a túlsó (a Felső Békáscsorbából aláhúzódó nagy szakádék felé tekintő) oldalon lejtős, keskeny párkány vezet ki balra, amelyen csakhamar elértük ama kéményszerű, meredek, füves-sziklás folyosó bejáratát, amely a falban a Żabia Lalka és a Békás Barát DNy orma közötti csorbához húzódik fel. A keményben, néhány áthajláson át, egyenesen fel a csorbára.
(J. Chmielowski, dr A. Kroebl és A. Staniszewski - J. Gąsienica Tomkowy vezetővel, 1907 VIII. 17.)

b) Az északnyugati kéményben.
A Tengerszemtől a Felső Békáscsorbára vezető úton (142. fej. 1) a Békás Barát csoportozatának északi falletörései alá. A rendkívül meredek falon át egy kb. 40 méter hosszú kémény visz egyenest fel a Békás Barát DNy orma és a Żabia Lalka közötti csorbához. A kémény igen meredek és nedves. Két áthajló rész, amelyeket egyenesen átmászunk ; a felső igen nehéz. Ez utóbbi felett a kémény kevésbbé meredek vályúba menve át, a csorbára torkollik.
(J. Chmielowski, dr. A. Kroebl és Komarnicki Gy. - J. Gąsienica Tomkowy vezetővel, 1908 VIII. 5.)

4. Északnyugati fal.
Meglehetős nehéz, igen érdekes útvonal, amely a Tátra legszebb kéménymászásai közé tartozik.

A Békás Barát fő- és DNy orma közötti csorbából a közel függélyes és sima ÉNy falon át egy mély kémény húzódik le. Ez a kémény teszi lehetővé a fal átmászását.
A Halastótól a 142. fej. 1 alatt leírt úton a Békás Barát csoportozat északi falletöréseinek tövébe, ahol azután ama mély, sziklás folyosónak tartunk, amely a Békás Barát ÉNy falá alól rézsút balra e hegy É gerincének egy kifejezett csorbájához húzódik fel. E vályúban egy darabig fel, majd - a vályúnak első meredek táblás lépcsője felett - egy kevéssé hajlott, sima, óriási táblán át jobbra ki egy fűpárkányra, amely a falba kivisz és néhány lépcsőfokon át a fentemlített kémény kezdetéhez vezet.
A kémény 15 méter magas szűk és függélyes repedéssel kezdődik; ezt a jobboldali igen meredek és kitett falon szép mászással megkerülve (a repedés, amely fent áthajlik, egyenesen is átmászható), egy jó álláshoz jutunk a repedésben, amely csak innen alakul át kifejezett kéménnyé. Eleinte meredek lépcsőkön balra a kémény mélyétől, majd magában a kéményben néhány beszorult tömbön át fel az első, kb. 3 m magas áthajlásig (beszorult tömb); amelyet támaszmunkával egyenesen győzünk le. A kémény ezután repedéssé szűkül, de csakhamar ismét kiszélesedik és néhány lépcsőfokon. át egy függélyes oldalfalakkal bíró, hatalmas odúba torkollik, amelynek alja meredeken hajló törmelék foltból áll. Az odút fent egy, függélyes fallépcső zárja el, amelyet szélein két repedés hasít át. A jobboldali függélyes repedésben kb. 5 métert felmászunk egy lépcsőfokra, ahonnan egy 4 m magas áthajlást terpeszmunkával győzünk le (legnehezebb hely). Még néhány beszorult tömbön és lépcsőn át tovább, míg a kémény végül egy kevésbbé meredek és mohos vályúba megy át, amely a két orom közötti csorbára torkollik. Innen jobbra a DNy mellékoromra: lásd 2 a) alatt; balra a főoromra :lásd 2 b) alatt. (A beszállástól 1 ó. 20 p.).
(J. Humpola és M. Świerz, 1921 IX. 23.)

5. Északnyugatról.
Kissé nehéz, érdekes útvonal.

A Halastótól a 142. fej. 1 úton a Békás Barát csoportozatának északi falletörései alá, ahol azután ama mély sziklás folyosónak tartunk, amely a Békás Barát ÉNy fala alól rézsút balra e hegy északi gerincének egy kifejezett csorbájához húzódik fel. E folyosóban tább kisebb-nagyobb lépcsőn fel, kb. 20 méterrel az említett csorba alatt jobbra elhagyjuk a folyosót és repedezett, kitett sziklákon jobbra kitraverzálunk a folyosó oldalfalának peremére. Táblás, meredek sziklákon néhány métert lebocsátkozva, egy jellegzetes, az északi gerinc oldalfala alatt balról rézsút jobbra emelkedő füves-sziklás párkány kezdetéhez jutunk. E párkányon meredeken fel. A párkányt fentebb néhány méter magas lépcső szakítja meg. Ezen lebocsátkozunk a parkány folytatására, amely végül erősen keskenyedve, egyenest a főcsúcsra juttat. (A beszállástól 1 ó.)
(W. Kulczyński, M. Świerz és J. Żulawski, 1909 VIII. 19.)

6. Északi gerinc (az Alsó Békáscsorbából).
Igen nehéz és kitett, érdekes és szép mászótúra.

A hágó felett a gerinc néhány toronnyal kezdődik, amelyek nem állanak szoros összefüggésben a Békás Barát tömegével. A hágóból az eleinte elég széles háton, majd az első tornyokon nehézség nélkül jutunk tovább; nemsokára egy érdekes helyhez jutunk: egy hatalmas, áthajló sziklaoszlopnál sima táblán kell felmászni. Még néhány további gerinctorony után egy mély csorbába jutunk. (Ide torkollik fel jobbról az 5 alatt említett, - a hegy ÉNy falának tövéből feljövő - folyosó.) Ebből a csorbából kezdődik a Békás Barát tulajdonképeni északi gerince. Az első torony kb. 20 m magas, függélyes felszökéssel kezdődik. Eleinte az élen egy nagy, háromszögletű táblára. A tábla bal sarkán át egy sima hasadékban kb. 2 métert le egy kis lépcsőfokra az oldalfalban. Innen apró támpontokon (igen nehéz és kitett) 5 m hosszú vízszintes oldalmenet balra, majd kissé könnyebben 5 métert egyenesen fel a falnak támasztott tömbhöz. Alatta balra át egy jó lépcsőfokra, amelyről egy füves párkányra mászunk fel s innen kissé jobbra tartva egy nagy táblán át a gerinc magaslatára mászunk ki, amelyet egy térségnél érünk el, már a letörése felett. A térségről egy sziklapárkányon a gerinc I. és II. csücsökje közötti bemetszéshez, azután az élen tovább, majd egy hosszú, ereszkedő kőparipán le. Ezután számos karcsú gerinctű következik. Valamennyiöket - meglehetős nehezen - megmásszuk. Az utolsóelőtti toronyról, kissé jobbra az éltől egy hasadék segélyével lemászunk a mögötte levő résbe, amely felett a gerinc magas, függélyes éllel szökik fel. Eleinte az élen, majd balra tőle igen kis támpontokon, azután ismét az élen, végül már könnyen fel a Békás Barát főormára.
(H. Bednarski, J. Lesiecki, K. Piotrowski és M. Świerz 1910 IX. 15.)

Jelentéktelen, de bizarr alakú sziklatornyocska, amely a Békás Barát csoportozatának DNy gerincletöréséből nő ki. (Első megmászói: J. Chmielowski, dr. A. Kroebl és Komarnicki Gy. - J. Gąsienica Tomkowy vezetővel, 1908 augusztus 5-én, az 1. úton.)

1. A Békás Barát DNy orma és a Żabia Lalka közötti csorbából (északkeleti gerinc).
A felmenetet az említett csorbára lásd a Békás Barát 3 útjánál a) és b) alatt. - A csorbából három lépcsőfokon (kissé balra az éltől) meglehetős, nehéz mászással a hegyes oromra (a csorbából 5 p.).

2. Leereszkedés délnyugatra.
A csúcsról a Tengerszem felé néző függőleges falon 10 m kötélleereszkedés egy kiugró erkélyre. Innen rövid hasadékban balra le egy néhány méterrel alacsonyabban fekvő párkányra. Erről 23 m kötélfüggeszkedés - az alsó 12 m teljesen szabadon - a torony letörésének aljáig egy nagy füves térsége. Néhány alacsony, meredek falacskán le a torony alatti fűpadokra.
(W. Jeromin, J. Chmielowski, Komarnicki Gy., R. Kordys, I. Król, St. Porębski, W. Rybiński, J. Wiśniewski és M. Zaruski, 1908 VIII. 15.)