A Tengerszemcsúcsból északra kiágazó mellékgerinc a Dénescsúcstól északra fekvő s tőle a Csehtavi csorba által elválasztott Nagy Békáscsúcsban két ágra szakad. Az ÉNy-ra futó főágban a Felső Békáscsorba által elválasztott Békás Barát, a keletre futó mellékágban pedig a Molnárhágó által elválasztott Molnár szomszédos vele. A Nagy Békáscsúcstól a Békás Baráton át a Kis Békáscsúcshoz húzódó gerincrészt Békásgerincnek (Żabie) nevezik.
Kilátása igen szép és a Tengerszem katlanának csúcskörnyezetére szinte monumentális hatású.

1. A Felső Békáscsorbából (északnyugatról).
Könnyű; a Felső Békáscsorba 1 útjával kapcsolatban a csúcs leghasználatosabb útja.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Nagy Békáscsúcsnak a Felső Békáscsorbából kiinduló északnyugati gerince nem visz fel egyenesen a csúcshoz; amennyiben a csúcs balra fekszik a gerinc eredeti irányától, amely csak fentebb kanyarodik el balra, a csúcs felé. A gerinc látszólag jobboldali peremét alkotja a Poduplaszki Békástavak katlana felé ereszkedő széles hegylejtőnek, amelynek tetejét koronázza a csúcs. A Felső Békáscsorbából nézve két csücsköt látunk a hegy legmagasabb kiemelkedésének, amelyek közül a baloldali a csúcs. A két csücsök között egy kis bemetszés; ezt kell mindenekelőtt elérni.
A Felső Békáscsorba déli nyílásából kitérünk a gerinctől balra levő lejtőre, amely a gerinccel egy sekély homorodást alkot. Zeg-zugban nagy táblák közt füvön és törmeléken emelkedve, fentebb rátérünk a mellettünk jobbra húzódó gerincre, ahol annak meredeksége már alábbhagy és balra kanyarodik a csúcs irányában. Innen a füves, tömbös gerinchátat követjük, amely a fentebb említett, a csúcs és a jobboldali csücsök közötti bemetszésbe juttat fel (25 p.). E csorba már délnyugatra a csúcstól, ennek a Dénescsúcs felé húzódó (déli) gerincében fekszik. A csorbából a túloldalon (keletre) mintegy 10 métert leereszkedve, egy balra a csúcs falába nyíló folyosóhoz jutunk. Ebben fel. A folyosó a csúcs keleti tetőélére visz fel, amelyet kb. 10 méterrel a csúcs alatt érünk el. Innen balra fordulva, a gerinc utolsó könnyű lépcsőin elérjük a csúcsot (5 p.).

2. Déli gerinc (a Csehtavi csorbából).
Kissé nehéz.

A gerinc a keskeny csorbából 15 m-es meredek, törékeny felszökéssel kezdődik, amely után hosszabb vízszintes gerincszakasz következik. Az ennek végén emelkedő két gerincfogat célszerűbben balról megkerülve, mögöttük bejutunk a déli gerincnek közvetlenül a csúcstömb tövében fekvő jellegzetes csorbájába (ide torkollik fel balról, a Felső Békáscsorbától feljövő 1 út). Innen a meredeken felszökő gerincen (vagy pedig - mint 1 alatt - a gerinc jobboldali megkerülésével) fel a közvetlenül felettünk emelkedő csúcsra (20 p.).

3. A Csehtavi völgyből (délkeletről).
Könnyű.

A 137. fej. 2 úton fel a Csehtavi völgynek ENy felső oldalágába. Ennek zárlatából a Nagy Békáscsúcs csúcstömbjétől közvetlenül balra (délnyugatra) fekvő jellegzetes gerinccsorbának tartunk, amelyhez a völgy törmeléklejtőiről végül egy tájas füves horpadás húzódik fel. (A Csehtótól 2 ó.) Mintegy 10 méterrel a csorba alatt a csúcs falába - jobbra - egy folyosó nyílik, amely a csúcs keleti tetőétére visz fel: Ezen balra fordulva, a gerinc utolsó könnyű lépcsőin a közeli csúcsra (5 p.).
(J. Chmielowski, Dr. Jordán K., Dr. A. Kroebl, Dr. St. Krygowski és T. Łopuszański, K. Bachleda, J. Bachleda, J. Marusarz, J. Stopka Ceberniak és J. Karpel vezetőkkel 1905 VII. 6.)

4. Keleti gerinc (a Molnárhágóból).
Kissé nehéz.

A Molnárhágónak átkelési pontul szolgáló nyílásából (amelyben egy kis sziklatű áll) eleinte könnyű gerincen az első nagy toronyra, amelyet azonban - minthogy túloldalt letörik - célszerűbb balról füvön megkerülni. Mögötte helyenként lovaglóélté keskenyedő gerincen a következő toronyra s erről közvetlenül balra az éltől egy meredek vályúban le. A következő tornyot - amely menedékes nagy, durvafelületű táblával kezdődik - célszerűbb kissé jobbra az éltől megmászni. A következő torony egy elvált hatalmas táblának falát fordítja felénk. A csorbából felhúzódás a táblának balra emelkedő tetőétére és ezen fel, végül már könnyen a toronyra. Innen hosszabb darabon át a gerinc nem okoz nehézséget s rajta tornyocskát tornyocska után mászunk át (közben megint egy torony, felénk fordított elvált táblával, amely egyenesen megmászható: Egy karcsú gerinctű-part jobbról kerülünk meg. Azután megint hosszabb darabig könnyebb gerincen közeledünk a gerinc nagy felszökéséhez. Közvetlen előtte érdekes átlépés egy éles gerincbemetszés felett. A felszökés alsó (5 m) lépcsőjén fel a járhatatlan táblából alló felszökés alá. Itt füves párkányon 5 métert jobbra és egy kéményben fel. A kémény felett nem mászunk ki a gerincre, hanem annak jobboldalában - kevéssel az él alatt - haladunk párkányokon tovább. A felszökés után a gerinc egy fennsíkszerű omladékhátba megy át (ez kétoldalt csak alább törik le meredek. oldalfalakkal a kísérő völgyekbe), amely a bástyaszerű csúcstömbnek a gerincet elzáró harántfala alá visz. Ennek bal sarka körül füvön fel a csúcshoz délről (a Dénescsúcs felől) feljövő gerincnek utolsó tornya és a csúcstömb között fekvő kis csorba felé. Kevéssel ezelőtt a csúcs falában (jobbra) nyíló vályúban fel a csúcs keleti tetőétére és ennek utolsó lépcsőin a közeli csúcsra (2 ó.).
(Dobrowolski W., Orzelski, Dr. T. Ostrowski és A. Staniszewski 1909 VII. 27.)

5. Északi fal (a Poduplaszki Békástavak völgyéből).
Nehéz és kitett mászás, kedvezőtlen rétegeződésű sziklán. Bonyolult útvonal.

A Felső Békástó (139. fej. 1) mögött a völgy zárlatában feltörő impozáns falnak - alulról számított - egyharmad magasságában, a fal jobb térfelében egy közel vízszintes, hosszú párkány van beágyalva, amely a Felső Békáscsorbához felhúzódó szakadékból indul ki. E párkány teszi lehetővé a fal alsó áthajló letöréseinek megkerülését.
A Felső Békáscsorbához vezető úton (jobbra az e csorbához felhúzódó mély főszakadéktól; 142. fej. 2) közel az említett párkány magasságáig, azután balra át a szakadék túlsó oldalára és a szakadék közelében meredek, füves-törmelékes terepben fel a párkányhoz. Ezen balra ki a falba. Kevéssel a parkány túlsó vége előtt a falnak fordulva, néhány függélyes lépcsőn felkapaszkodunk a jól látható, rézsút balra emelkedő vályúhoz; amelyet végéig követünk s utána még kb. 20 métert igen meredeken egyenesen felmászunk az áthajló falakig. Innen szorosan a fal mentén oldalmenet jobbra, azután néhány métert lefelé egy füves lépcsőre. Innen még egy kötélhossznyit traverzálunk jobbra igen meredek, sima és kitett táblákon a baloldali füves lépcsőkhöz és ezeken fel a függőleges fal alá, amelyen egy szögellés húzódik fel. Ebben (apró fogásokon) fel, elrepesztett tömbökhöz, amelyek felett a szökellés áthajló repedésbe megy át. Innen egy sima tábla felső peremén, az áthajlás alatt néhány métert jobbra tartunk, jobb tagozódású lépcsőkhöz, amelyeken egy kis csorbához kapaszkodunk fel, ahonnan egy jobbra nyíló kéménybe pillantunk be. A csorbából igen merédek, sima táblán rézsútos oldalmenet jobbra a kéménybe és ebben fel. Ahol a kémény áthajlik, a jobboldali függélyes falon fel (nehéz) a kémény felső folytatását képező, kevésbbé meredekvályúhoz. Fentebb alábbhagy a fal meredeksége és erősen tagozottá válik. Innen a terep több irányban is átmászható. Egyenesen a csúcs irányában tartunk s végül kissé balról, csinos mászással énük el a csúcsot. (31/2 ó.).
(Dr. K. Piotrowski és M. Świerz 1920 VII. 15.)