A Dénescsúcsból keletre kiágazó oldalgerinc végén - az
előbbi csúcstól egy mélyen bemetszett csorba által elválasztva
- a Csehtavitorony szökik fel. A messze a Csehtavi
völgy közepe felé előretolt orom a Csehtó felöl nézve igen impozáns
hegytömegnek mutatkozik. Központi fekvésénél fogva igen
szép kilátást nyujt, különösen a Csehtavi völbyet környező
hatalmas sziklafalakra.
Első megmászói: W. Boldireff és M. Karłowicz 1908 augusztus 23-án.
1. Nyugati gerinc.
Nehéz, szép mászás.
A Csehtavi völgyből (132. fej. 2) a 135. fej. 6 alatt leírt úton
felmegyünk a Dénescsúcs és a Csehtavi torony között bemetszett
mély gerinccsorbára, ahonnan az utóbbinak Ny gerince kiindul.
A falszerűen felszökő gerinc közvetlenül a csorba felett néhány
méter magas sima lépcsővel kezdődik. Az ennek tövében fekvő,
elvált sziklatömbről átlépve a falra, ezen kicsiny támpontokon
néhány lépést jobbra tartunk s azután jobbról kerülünk fel a lépcső
tetején levő kis térségre. Innen az igen meredek falon kb. 12
métert egyenesen fel, míg a tőlünk kevéssel balra fekvő tágas
terrasz magasságába jutunk, amelyet végül rövid oldalmenettel
érünk el. A terraszról egész könnyűvé váló füves terepben s laza
tömbökön folyton rézsút jobbra emelkedve, elérjük a torony
tetőélét, amely csak az elején és feleútján állít egy-egy meredek,
sima falacskát utunkba, egyébleént azonban gyengén emelkedő
keskeny tarajként visz át a csúcsra (3/4 ó.):
(Dr. Komarnicki Gy. és Reichart D. 1920 IX. 24.)
2. Északkeleti gerinc.
Kissé nehéz.
A Dénescsúcs és Csehtavi torony közötti csorbából (lásd 1 alatt) az északi oldalon erősen lejtő zergecsapás visz ki északkeleti irányban a Csehtaví torony alá. E csapáson kb. 40-50 méternyire leszállunk, majd természetes feljáróként kínálkozó törmelékes padon igyekszünk ismét fel a torony pillérszerű ÉK oldalgerincének egy csorbájába (10 p.).
[Az ÉK gerinc e csorbáját túloldalról - keletről - is megközelíthetjük az alábbi úton.A csorba feletti meredek gerincfelszökést balról kerüljük meg, Tovább a gerinc magaslatán, erősen füves terepben. A csúcstömegnek felettünk látszó bal sarka a cél. E sarok alatt a gerinc igen meredekké válik, azért itt füves padokon eleinte jobbra tartunk felfelé, majd - a meredek zárófalak alá érve - egy balra felhúzódó vályúban mászunk tovább. A vályú felett keskeny szalagon néhány lépést balra - menve, az irányjelzőül szolgáló sarkot fedő vízszintes térégre jutunk, ahol az ÉK gerinc beleolvad a csúcsfalba. A térség val szélén egy hatalmas kőlap támaszkodik a hegyfalnak. Az igen kitett bal szögletet vagy a kőlap külső oldalán körüljárva, vagy pedig a kőlap és a hegyfal alkotta alagúton minden kitettség nélkül átbújva, a sarok mögött bejutunk az ÉK oldalgerinc és a keleti gerinc által közrefogott füves-sziklás folyosóba, amelyet kevéssel letörése felett érünk el. A rézsút jobbra emelkedő folyosóban csakhamar feljutunk a K gerinc magaslatára, amelynek itten már alig emelkedő élét jobbra követve, mindjárt elérjük a csúcsot. (A Dénescsúcs és Csehtavi torony közötti csorbából 1/2 ó.)
A Csehtavi toronynak a Csehtó felé tekintő keleti oldalába egy alul falban letörő, teknőszerűen tágas, füves szakadék nyomul, amelyet balról a DK gerinc határol. A Csehtótól füves lejtőn fel a DK gerinc déli oldalfala alá, ahonnan füves párkány vezet ki jobbra a DK gerincen - közvetlenül ennek felszökése alatt - fekvő csorbára. Innen kitett párkányon egy második nyergecskéig megyünk ki, amely már a keleti falban, ennek alsó letörése felett fekszik. Innen füves párkányok visznek át abba a mély szakadékba, amely a hegy keleti oldalába nyomuló teknő alját képezi. Tovább már igen könnyen, meredek füves terepben fel ama kis folyosóhoz, amely az ÉK oldalgerincben fekvő legmagasabbik csorbához húzódik fel. A folyosóban fel a csorbára. (A Csehtótól 2 ó.)
(Dr. Z. Klemensiewicz, J. Ma¶lanka és R. Nałęcki 1923 VIII. 10.)]