A Tengerszemcsúcs északi vonulata nyugatról.
1. Molnár. - 2. Békás Barát. - 3. Poduplaszki Békáscsorba. - 4. Nagy Békáscsúcs. - 5. Csehtavi csorba. - 6. Dénescsúcs (135. fej. 1). - 7. Tengerszemcsorba. - 8. Tengerszemcsúcs (133. fej. 4).

A Tengerszemcsúcsból északra kiágazó gerincvonulatban - a nevezett csúcstól a Tengerszemcsorba által elválasztva - emelkedik a Dénescsúcs, amely különösen a Halastó, vagy a Tengerszem katlanából nézve óriási nagyságú hegycsúcsnak mutatkozik. Túlsó oldalán, a Csehtavi völgy felől a csúcs ugyan nem bír ily hatalmas arányokkal, viszont azonban erre igen vad falakban szakad le. Ez utóbbi völgy felé a csúcsból keletre egy oldalgerinc ugrik elő, amely a Csehtavi völgy felső részét két külön katlanra osztja s amelynek végén a Csehtavi torany emelkedik. A Dénescsúcstól északra folytatódó gerinc a Nagy Békáscsúcshoz ereszkedik, amelytől a Csehtavi csorba választja el. A Dénescsúcsnak három orma van; a középső a főorom; déli mellékorma egy teljesen szabadon álló tömör sziklatorony.

1. A Halastótól (nyugatról).
Igen könnyű, de fárasztó és érdektelen út.
Télen: Hosszú túra; csak erős hónál.

A Halastótól a Tenderszemhez 50 p. Tovább a Tengerszemcsúcsra vezető úton (133. fej. 4) egészen addig, ahol a Tengerszemcsúcsnak a Békástavi hágó felé húzódó faltömegével párhuzamosan futó hosszú sziklaborda kezdődik (2 ó.). Itt balra térve, a Dénescsúcs délnyugati lejtőjének fordulunk. Törmeléken, hófoltokon folytonos emelkedéssel rézsút balra tartunk (magasan felettünk a Tengerszemcsúcstól a Dénescsúcshoz húzódó összekötő gerinc) s több vályút keresztezve, ama hosszú törmeléknyelvhez jutunk (széles, sekély törmelékszakadék), amely felvisz a Dénescsúcs főormának tömege és a toronyszerűen szabadon álló déli előorom közötti gerincbemetszésbe. E csorbából balra (északra) füves, törmelékes lépcsőkön könnyen fel a csúcsra (a Halastótól 33/4 ó.).

2. Átmenet a Tengerszemcsúcsról a gerinc megkerülésével (délről).
Könnyű.

A Tengerszemcsúcsról a Halastóhoz vezető útvonalón (133. fej. 4) az északra a csúcs alatt kezdődő sziklabordán le. Ezt addig követjük, míg róla jobbra egy nagy törmelékmeiáre mehetünk le. Ezt északi irányban keresztezzük s törmelékes, füves padokon tovább is ebben az irányban haladva, végül elérjük az 1 alatt említett, a Dénescsúcs fő- és déli orma közötti csorbához felvezető sekély törmelékszakadékot. Tovább mint 1 alatt a csúcsra (11/4 ó.).

3. Déli gerinc (a Tengerszemcsorbából).
Meglehetős nehéz.

A csorbából könnyű sziklafokokon fel a Dénescsúcs déli ormának 25 méter magas toronyfala alá; néhány meredek lépcsőn, végül a 8 m magas, kitett zárófalon egyenest fel a déli oromra. Túloldalt néhány lépcsőn le, azután egy táblán fel a második csúcsbütyökre. Erről 8 m kötéllebocsátkozás, azután néhány lépéssel a harmadik csúcsbütyökre, amelyről ismét kötélen 10 métert leereszkedve, a déli orom és a Dénescsúcsnak szemben emelkedő főorma közötti csorbába jutunk. E csorbából füves, törmelékes lépcsőkön könnyen fel a főoromra (11/2 ó.).
(Dr. G. Künne, dr. A. Martin és dr. H. Rumpelt, 1908 VIII. 6.)

4. Északnyugati fal (a Tengerszem katlanából).
A fal alsó részében igen kitett, kellemetlen terep; felső részében szilárdabb kőzet. Meglehetős nehéz.

A Dénescsúcsnak a Tengerszem katlanából feltörő, oly hatalmasnak mutatkozó ÉNy fala nem magát a főormot támasztja, hanem az északi gerinc nagy letörésének tetejét képező (a főoromtól számított második) toronyból indul ki. A falban két teknőszerű horpadás látható, amelyeket egy borda választ el egymástól.
Beszállás a falba, ahol a törmelék a legmagassabban húzódik fel a sziklák alá. Innen füves, törmelékes padon rézsút jobbra fel egy közel vízszintes, széles párkányhoz, amelyen balra egy szószékszerű kiugráshoz jutunk. Innen kissé jobbra egy 8 m hosszú vályúban fel, amely egy hosszú, rézsút balra emelkedő, meglehetősen kitett párkányhoz visz fel. Ezen néhány lépést balra, azután - ahol a párkány felfelé hajlik - igen meredek, nehez falacskán és hajlott lépcsőkön rézsút jobbra fel egy táblás-füves párkányra, amely a fentemlített két teknőszerű horpadás közül a jobboldalinak kezdetéhez vezet. Ezután a teknő bal szélén táblákon és törmeléken nehézség nélkül fel, majd - ahol a teknő kezd meredek falakba átmenni, amelyeket sima vályú hasít végig - rézsút balra fel a két katlant elválasztó bordára. Ezen meredek, fűvel áttört lépcsőkön egyenesen fel, majd - ahol a borda a falban ellaposodik - szegélyeken vízszintes oldalmenet jobbra és egy sima repedésben kissé fel egy a faltól elrepedt sziklatömbhöz. Itt - kb. 6 méterre balra a teknőnek mintegy folytatását képező áthajló vályútól - egy nem magas, de fogásszegény lépcsőn egyenesen fel, majd meredek táblákon zeg-zugban tovább az említett vályúnak egy kis törmelékes térségéhez. Ezután füves padkákon eleinte meredeken balra, majd sziklás szegélyeken vízszintesen jobbra a vályú felszökése fölé s innen elég nehéz táblákon könnyű terepre fel. Kissé balra irányuló zeg-zugos menetben lépcsőkön és vályúkban egy váratlanul megnyíló, széles, táblás szögelléshez érünk, amely függőleges falak alatt az északi gerincnek (a csúcstól számítva) 1. és 2. tornya közötti csorbájához vezet. Innen részben a gerinc nyugati oldalán, részben az élén, a felső tornyon át a csúcsra. (A beszállástól 6 ó.)
(Dr. Z. Klemensiewicz, B. Macudziński és M. Świerz, 1919 VIII. 24.)

5. Északi gerinc (a Csehtavi csorbából).
Kissé nehéz.

A csorbából néhány métert lebocsátkozunk a keleti oldalon s a gerinc alatt maradva, fűpadokon mászunk fel a gerinc nagy felszökésének legaljához. Tovább a gerinctől jobbra, majd vissza az élre s egy meredek lépcsőt egyenesen átmászva (könnyebb balról megkerülni), a nagy felszökés tövéből balra kitraverzálunk a falba, mígnem jobbra vályúkban s füvön át elérjük a felszökés tetejét. Füvön le a mögötte levő csorbába. A következő felszökést jobbról, egy táblás hasadékban kerüljük meg, amelyből balra kimászunk az élre s ezen, vagy alatta jobbra érjük el a tornyot (a Dénescsúcs északi mellékorma). Túlnan tömbökön le a csorbába. A csúcsfelszökést balról egy ferde omlós vályuban kerüljük meg, végül tömbökön fel a csúcsra (11/4 ó.).
(St. Porębski, 1909 VIII. 13.)

6. Keleti gerinc (a Csehtavi völgyből).
Könnyű s egyszerű útvonal.

A Csehtavi völgy legfelsőbb katlanában fekvő Jegestó (132. fej. 2) mögött az északra (jobbra) nyíló völgyutcába kanyarodunk s egy magas és meredek völgylépcsőn (jobbra a rajta lejövő vízfolyástól) felmegyünk ennek az oldalvölgyecskének felső katlanába. Ebből rövid, törékeny folyosó visz fel a Csehtavi torony (jobb) és a Dénescsúcs (bal) között bemetszett mély gerinccsorbára, ahonnan az utóbbinak keleti gerince kiindul (a Jegestótól 11/4 ó.). A gerinc éles törékeny tarajjal kezdődik, majd néhány táblás lépcső. Azután füves lesz a gerinc, amelynek tömbökkel borított széles hátán haladunk tova; fentebb jobbra hajló. tarajok következnek a gerinc élében, amelyek alatt azonban egész könnyen mehetünk tovább a gerinc baloldalában (szorosan a tarajon is lehet mászni; nehezebb). A gerinc kevéssel északra a csúcstól torkollik a csúcstömegbe. A csorbából ferdén balra füvön, majd egy balra húzódó törmelékvályúban, amely felvisz a legfelsőbb tömbölere és ezeken a csúcsra. (11/2 óra.)
(Dr. Komarnicki Gy., 1912 VII. 7.)