A Tengerszemcsúcs panorámája (délnyugat-északnyugat).
1. Pátria. - 2. Kis Bástya. - 3. Elülső Bástya. - 4. Sátán. - 5. Hátsó Bástya. - 6. Nagy Szoliszkó. - 7. Hlinszkatorony. - 8. Kriván. - 9. Csorbai csúcs. - 10. Triumetal. - 11. Koprovahágó. - 12. Hrubo. - 13. Liptói hegyek. - 14. Koprovacsúcs. - 15. Keleti Menguszfalvi csúcs. - 16. Vadorzóhágó. - 17. Középső Menguszfalvi csúcs. 18. Nagy Menguszfalvi csúcs. - 19. Świnica.

A Tengerszemcsúcs panorámája (északkelet-délkelet).
1. Molnár. - 2. Murán. - 3. Havrán. 4. - Siroka. - 5. Greiner. - 6. Bolond Gerő. - 7. Fehértavi-csúcs. - 8. Vöröstavi csúcs. - 9. Jégvölgyi csúcs. - 10. Fecsketorony. - 11. Lomnici csúcs. - 12. Középhegység (mögötte Jávorcsúcs). - 13. Középorom. - 14. Vöröspataktorony. 15. Rovátka. - 16. Kis Viszoka. - 17. Lengyel nyereg. - 18. Bibircs. - 19. Litvorovycsúcs. - 20. Ganek. - 21. Gerlahfalvi csúcs. - 22. Batizfalvi csúcs. - 23. Rumancsúcs.

A Magas Tátra legszebb kilátóhegye a Tengerszemcsúcs. A Bélai Mészalpoktól a Krivánig gyönyörködhetik a szem a csúcsok sokaságában, míg a lábánál elterülő völgyeket szerteszórt, csillogó tengerszemek tarkítják. Emiatt is kapta a csúcs a "Magyar Rigi" nevet. A legjelentékenyebb Tátraormok mind láthatók róla s felülmúlhatatlanul szép a lepillantás a Tengerszem és Halastó felé, amelyek a sötétzöld törpefenyők között mintegy 1000 méterrel mélyebben tündökölnek.
A Tengerszemcsúcs a Magas Tátra főgerincének egy sarokpontjában emelkedik. Tőle délkeletre a koronás Tátracsúcs fekszik; közöttük a széles Hunfalvyhágó. A belőle nyugat felé folytatódó főgerincben - a Békástavi hágó mély nyílása után - a Simontorony szomszédos vele. Északra hosszú oldalgerinc ágazik ki belőle, amelyben a Tengerszemcsorba választja el a Dénescsúcstól. A Tengerszemcsúcsnak három orma van: északnyugati (ahonnan legszebb a kilátás, kb. 2500 m), középső (legmagasabb, 2503 m) és délkeleti (legalacsonyabb, kb. 2473 m).
A Poprádi tótól jól készített ösvény vezet fel rá, amelyen nyaranta nagy társaságok keresik fel. A Halastó felől is igen gyakran látogátják meg, bár ez az útja lényegesen nehezebb és fárasztóbb.
Első megmászója: Blásy Ede, id. Ruman János vezetővel 1840 július 20-án.

1. A Poprádi tótól a Hunfalvyhágón át (délről).
A csúcs megmászása ezen az úton semmi nehézséggel sem jár. Koranyáron a Hunfalvyhágó alatti lejtőt többnyire még hó fedi; megmászása ilyenkor óvatosságot igényel.
Télen: Jó hóviszonyok mellett a csúcs közvetlen közeléig sível.

A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben befelé vezető gyalogösvényen a Hunfalvyhágóra: lásd 132. fej. 1. - (21/2 ó.).
A Hunfalvyhágóból balra (északra) fordulunk. Az ösvény a Tengerszemcsúcs délnyugati lejtőjén szerpentinekben kanyarog felfelé, majd átkelve egy kis oldalgerincen, amely a Menguszfalvi völgy felé kiágazik. túloldalt kissé leereszkedik s elhaladva a délkeleti és a főorom alatt, végül meredekén visz fel az ÉNy kilátóoromra (a Hunfalvyhágótól 1/2 ó.).

2. A Békástavak katlanából egyenest a csúcsra (délnyugatról).
Könnyű, de gyakorlati jelentőséggél nem bíró, érdektelen, megerőltető és meredek útvonal.

A Poprádi tótól a Menguszfalvi völgyben a Békástavakhoz: lásd 132. fej. 1 (11/4 ó.). Kevéssel a Békástavak mögött elhagyva a Tengerszemcsúcsra vezető gyalogösvényt, most már ösvény nélkül melyünk még egy darabig a Békástavi katlanban tovább befelé, majd rákapaszkodunk ennek jobboldali omladéklejtőjére, amely magasan nyúlik fel a Tengerszemcsúcsnak errefelé letörő falai közé. Onnan, ahol a törpelék a legmagasabban nyomul fel a fal alá, ezen át - egyenesen a csúcs irányában - közel egymás mellett több törmelékes folyosó húzódik fel A folyosók egyikében nehézség nélkül, de meredeken és fáradságosan egyenest fel a csúcsra.

3. Nyugati gerinc (a Békástavi hágóból).
Elég érdekes, alsó részében meglehetős nehéz mászás.

A csorba átmeneti pontjául szolgáló füves gerinctérségről rövid darabon könnyű tömbökön s lépcsőkön a gerincnek egy néhány méter magas, áthajló felszökéséig. Ez alatt balra kitérünk egy elvált kőlaphoz. Ennek tetejéről nehéz feltolódás egy keskeny szegélyre, amelyről már könnyen jutunk oldalt fel a gerincfelszökés tetejét képező kis gerinctérségre. Innen a gerinc meredeksége alábbhagy és könnyű lépcsőkkel emelkedik az első gerinctorony tetejéig. Ezen túl a gerinc kisebb bütyköket alkotva, gyenge emelkedéssel visz tovább a csúcs felé. (A törmelék a Békástavak katlana felől helyenként a gerinc közeléig ér fel.) Végül nagy tömbökkel emelkedik a gerinc a csúcs ÉNy ormához (11/2 ó.).
(J. Chmielowski, K. Bachleda és J. Marusarz vezetőkkel, 1905 IX. 11.)

4. A Halastótól (északról).
Könnyű, de meglehetősen fárasztó útvonal. Dacára annak, hogy igen sűrűn járják, gyakorlatlanoknak vezető nélkül nem ajánlható.
Télen: nagyszerű és hosszú túra; csak erős hónál. Az út felső részét képező sziklaborda helyett a kozotte és a csúcstömeg közt felhúzódó hószakadékban megyünk fel a csúcs északi gerincéhez.

A halastavi menedékháztól a balra a tó körül vezető ösvényen a tó déli végéhez, ahonnán a Tengerszem meredek tófalán - a patak balpartján - szerpentinösvény visz fel a Tengerszemhez (50 p.). A Tengerszemet ösvényen balról megkerülve, a tó túlsó (déli) végéről az ösvény fűátnőtt törmelékkúpon felkapaszkodik a völgyháttért képező falak alá, amelyekbe - már a legalsó alacsony falgyűrű felett - széles hajlott gyeppad van beágyalva. A füves törmelékkúp tetejéről az ösvény erre a gyeppadra lép át, hogy azután rajta - magas falak tövében - jobbra átvezessen ahhoz az omladékkal telt, kétoldalt sziklafalak által közrefogott széles szakadékhoz (ebben folyik alá a felső völgymedencéből jövő patak), amely a völgykatlan jobboldalán a felső völgymedencéhez húzódik fel. Ebben a szakadékban mozgó tömbökön, törmeléken igen fáradságosan megyünk fel, amíg végre feljutunk a felső völgymedencének tágas törmelékmezőjére. Követve a völgyzáró falak alatt balra emelkedő törmeléklejtőt, végül egy keskeny és nem mély hószakadéknak a kezdetéhez jutunk, amely a Tengerszemcsúcs hatalmas északnyugati falletöréseinek aljában a csúcs irányában (kelet felé) húzódik fel (2 ó.). A hószakadékot balkézt egy vele párhuzamosan futó, meglehetős erősen előlépő, széles sziklaborda kíséri. A borda kezdeténél vaskampók. A bordát követjük, törmelékes padokon, sziklalépcsőkön zeg-zugos irányban néhol meglehetős exponáltan haladva felfelé (a nehezebb helyeken láncok és kampók). A borda végül a Tengerszemcsúcs északi gerincére torkollik, közvetlenül a csúcs alatt (50 p.). Jobbra fordulva, követjük a keskeny gerinc élét (baloldalt - a Csehtavi völgy felé - nagy kitettség) és egy kis csorbán áthaladva, vaskampók segélyével a gerincen még egy kis darabot meredeken felkapaszkodunk, majd kitérünk a nyugati oldalba és könnyű sziklalépcsőkön jobbról felkerülünk a csúcsra (10 p.; a Halastótól 4 ó.).
(J. Stolarczyk, W. Ślimak vezetővel, 1865 körül.)

5. Északi gerinc (lemenet a Tengerszemcsorbához).
Kissé nehéz és helyenként kitett mászás.

A Tengerszemcsúcs ÉNy ormáról alacsony sziklalépcsőkön néhány lépést nyugati irányban le, azután jobbra át a Tengerszemcsúcs északi gerincéhez, arrrelyet közvetlenül a csúcstömb letörése alatt érünk el. A gerincen tovább (ezen mindjárt néhány vaskampó; kevéssel utánuk a gerincből balra egy sziklaborda ágazik ki, amelynél a Halastóhoz vezető 4 út letér a gerincről), folyton szorosan a gerincélt követve. Egy kitett, fogásszegény és hajlott tábla után nagyobb elóvigyázatosságot igénylő gerincszakasz következik. Ahol a gerinc mélyebben letörik, balra egy kéményben 3 métert le, azután jó fogású falacskán jobbra vissza a gerincletörés falára és ezen le a csorbába. Kevéssel utána a második nagy letöréshez érünk. Ezen vagy egyenest kötélen lebocsátkozunk, vagy pedig: a gerincen néhány métert visszamegyünk, azután a csehtavi (keleti) oldalon fupadokhoz le s egy kitett, meredek falon az esésvonalban további 6 métert lefelé; miután keskeny, fűpárkányokon még 12-15 métert mentünk balra lefelé, hosszabb, közel vízszintes oldalmenet következik, végül már könnyen vissza a gerinchez. Ennek élét követve, kevéssel utána balra le egy párkányhoz, amely a Tengerszemcsorbához visz át (11/2 ó.).
(Dr. G. Künne, dr. A. Martin és dr. H. Rumpelt, 1908 VIII. 6.)

6. Keleti fal (a Csehtó völgyéből).
Tájilag igen szép, érdekes és nehéz túra; a Tengerszemcsúcs legnagyobbszerű útvonala.

A Csehtavi völgy zárlatából, (132. fej. 2) egy elég meredek völgylépcsőn fel az északra nyíló, magasabb fekvesű-völgyutcába. Innen kiindulva, a Tengerszemcsúcs hatalmas keleti falát egy sekély, sima kőzetű szakadék hasítja végig. Ebben a kb. a csúcs esésvonalában kiinduló, rézsút jobbra emelkedő szakadékban visz fel nagyjában az út. A szakadék torkollatónál a hótól nehéz átlépés a rianáson át a sziklára. Az alsó részben többnyire a szakadék fenekét követjük kezdetben könnyű lépcsőkön, később sima, fogásszegény falakon. Kb. 100 m után rátérünk a szakadéktól jobbkézt eső bordára, a faltömegből előugró ama oldalgerinc irányában haladva, amely a szakadékot jobbról határolja. Ott, ahol az itt ismét közel függélyes falakkal feltörő szakadék kettéágazik, a két szakadékágat elválasztó bordának fordulunk. Itten hasadozott, többszörösen áthajló fal állja utunkat. Ezen fel, meredek, kitett és füves padocskákra, amelyekről kicsiny, keskeny kéményhez jutunk. A kéménybe beszorult kihajló tömb legyőzése az út legnehezebb része. A kémény felett hajlott táblák visznek egy szakadék- és kéményrendszerhez, amely már a csúcsról ereszkedik alá. Simára mosott nehéz falon érjük el e kémények kezdetét. A jobbra húzódó kéményben egyenest a csúcsra jutunk. (A beszállástól 1/2 óra.)
(F. és W. Goetel, W. Kulczyński és M. Świerz, 1909 VIII. 9.)

7. A nyugati gerinc északi falletörésein át (a Tengerszem katlanából).
Nehéz.

A Tengerszemcsúcsnak a Békástavi hágóhoz ereszkedő hosszú nyugati gerince északra meredek oldalfalakkal törik le a Tengerszem katlanának legfelsőbb terraszához. E széles falvonulatnak közepetáján egy jobbról rézsút balra a nyugati gerinchez felhúzódó széles padot veszünk észre, amely alul meredek falakban letörik
A Halastótól mindenekelőtt a 133. fej. 4 úton a Tengerszem katlanának felső terraszára megyünk fel, míg a Békástavi hágó esésvonalában állunk.
A beszállás a sziklákba a Békástavi hágó északi oldali útvonalának kezdetével esik egybe (l. 146. fej. 2). A meredek, törékeny sziklalépcsőkön a függélyes falrészletek alatti párkányig kapaszkodunk fel. Rátérve e párkányra, ezt balra követjük. A párkányt csakhamar egy sima, hajlott tábla szakítja meg, amelyet melehetős nehezen alulról megkerülünk. 20 méter után kis odúhoz érünk. Innen sekély, meredek, törékeny vályúban rézsút balra fel egy kihasasodó falacska alá, amelyet jobbról győzünk le. Közvetlenül a falacska felett vízszintes, sima táblára jutunk. A felette levő 2 m magas falacskát szabad húzódással legyőzve, mindjárt egy mély, tágas odúba jutunk. Innen áthajlások alatt balra, a nevezetésben említett pad kezdetéhez. Innentől kezdve a terep könnyebbé és kevésbbé meredekké válik. A padon - amely eleinte áthajló sziklák alatt húzódó széles vályút alkot - rézsút balra fel. Néhány kötélhossznyi kellemes mászás után tömbökkel borított, hajlott térségre jutunk, amelytől továbbra is az eddigi irányban, rézsút balra emelkedünk. A nyugati gerinc közelében a pad kettéágazik. A kevésbbé meredek bal (alsó) párkányfolytatást követve, végül kissé meredekebb terepben feljutunk a nyugati gerinc magaslatára, amelyet a (Békástavi hágótól számított) harmadik gerinctoronytól keletre érünk el. (A beszállástól 2 ó.) A nyugati gerincen tovább a csúcsra: lásd 3 alatt (1/2 ó.).
(J. A. Szczepański és S. K. Zaremba 1826 IX. 4.)