131. Kopki (2362 m).


A Róth Márton csúcsból délnyugatra kiágazó oldalgerincben - előbbitől a Sárkánykapu és a Kopkicsorba által elválasztva - emelkedik a Menguszfalvi völgy, Hunfalvyvölgy és a Sárkánytavi katlan között központi elhelyezéssel bíró Kopki. A csúcsnak egymástól meglehetős távol fekvő két orma van, ú, m. az északi főorom (2362 m) és a déli orom (2348 m). Ez utóbbinak hosszan elnyúló déli gerincnyúlványa a Menguszfalvi völgy felé magas falakban törik le, erről az oldalról impozáns külsőt kölcsönözve a csúcsnak.
Első megmászója valószínűleg Gans J. volt 1896 körül.


1. A Hunfalvyvölgyből (északról).
A szokásos út; könnyű.
Télen: Az északkeleti gerinc elérésétől szorosan a gerincen.

A Poprádi tótól a Hunfalvyhágó (Tengerszemcsúcs) ösvényén a Hunfalvyvölgybe, míg a Kopkicsorbával kerülünk kb. egy vonalba: 132. fej. 1 (2 ó.). A Hunfalvyvölgyből a Kopki északi oldalába egy rézsút jobbra emelkedő, széles hajlott törmelékterrasz vezet ki. Ezt végig követjük, míg lelátunk a Menguszfalvi völgybe. Innen egy jelentéktelen, mérsékelten emelkedő borda vezet balra acsúcs irányában felfelé. A fal alá érve, rátérünk az innen balra vezető párkányra. Közel a vége előtt rövid vályúban ferdén balra fel egy magasabb párkányra, amely balra kivisz az északkeleti gerincre. Átlépve a gerincen, ennek a Sárkánytó katlana felé tekintő oldalában füves sziklákon balról mászunk fel a csúcsra (a Hunfalvyvölgyből 1 ó.).


2. Északkeleti gerinc (a Kopkicsorbából).
Meglehetős nehéz.

Közvetlenül a csorba felett a gerinc meredek lovaglóéllel kezdődik, majd a gerincnek mindjárt egymásra következő két járhatatlan felszökését jobbról kerüljük meg. Ezután az emelkedő gerinc élén tovább (közben az 1 út párkánya keresztezi a gerincet). Felső részében a gerinc kb. 3 m magas áthajló lépcsőt alkot, amelynek legyőzése nehéz; utána a gerincen csakhamar elérjük a csúcsot (3/4 ó.).
(O. E. Meyer és G. Zindler 1908 VI. 9.)


3. Déli gerinc (lemenetben).
Kissé nehéz, hosszú gerinctúra.

A csúcsról a gerinc könnyű tömbjein, majd kissé balra a gerinctől le a csúcstól közvetlenül délre fekvő csorbába s ebből a legközelebbi kettős toronyra. Két éles gerincfog átmászása után a felénk áthajlón letörő déli csúcs (2348 m) alatt állunk. Az előtte levő csorbából párkányon ki a nyugati (jobb)oldalba s sziklatömbökön oldalt fel az oromra. Innen a gerinc mellett jobbra lapokon egy kis csorbába, majd a füves-törmelékes gerinc magaslatán egy nyergecskéhez s egy repedezett kőzetű tornyot balról megkerülve, fel az előttünk levő toronyra. Két további tornyocska átmászása után egy toronyra, amelynek túloldalt ereszkedő gerince kétszer áthajlik. A következő torony átmászása után a csorbától párkányon balra megkerüljük az áthajlást; azután nehéz mászással egyenesen fel a toronyra. Ennek túloldali letörését egy hosszú kéményben balról megkerüljük. A csorbából kitett mászással jutunk fel a következő toronyra. Innen fűsávokon jobbra a Menguszfalvi völgybe, balra pedig az Omladékvölgybe lehet letérni. Ha folytatni akarjuk a gerincvándorlást, úgy eleinte könnyen követjük a gerincet, míg ez egy táblában letörik. Ezt balról megkerüljük. Innen a gerinc nagy lépcsőkben ereszkedik alá a Poprádi tó irányában. E részen a gerinc tagolatlan. Sok helyen fű és törpefenyő lép föl, azonban még itt is több nehéz helybe ütközünk, amelyeknek kikerülése körülményes.
(O. E. Meyer és G. Zindler 1908 VI. 9.)


4. Déli csúcs egyenest a Menguszfalvi völgyből (nyugatról).
Igen könnyű, de a sok törmelék miatt fárasztó és érdektelen út.
Télen: Télen nagyszerű tóra. Csak biztos hónál.

A déli csúcsból délnyugati irányban a Menguszfalvi völgy felé egy meredeken aláeső oldalgerinc nyílik le. Ezen több jelentéktelen torony sorakozik egymás fölé, amelyeknek legtöbbje a völgy felé függélyes, olykor áthaló magas pillérekkel szakad le. A gerinc maga ennél fogva járhatatlan. A gerinc mentén ellenben a felhatolás igen könnyű a hegyoldalba vágódó törmelékes folyosókban.
A Poprádi tótól követjük a Tengerszemcsúcs gyalogösvényét a Békástavak tófalának kb. felemagasságáig (50 p.; lásd 132. fej. 1). Itt egymagasságban vagyunk az említett DNy oldalgerinc alsó végével. A tőle szorosan balra húzódó vályúban (a legalsóbb rész meredek) megyünk fel, amely egy kis nyergecskével végződik. Erről túloldalt bejutunk az itt katlanszerűen kitájuló, széles, törmelékes főszakadékba. A hegyoldal hajlása felettünk mérsékelt s mindenfelé könnyen járható szákadékok láthatók. Legcélszerűbb a rézsút jobbra vezető ágban menni, amelyet kivetve, már jó magasan fent - ahol meredeksége alábbhagyott - elérjük a több bordára szakadozó DNy gerincet s ennek legkifejezettebb bordáján nehézség nélkül mászva fel, végül kissé ir3eredekebben a déli csúcsra jutunk (a beszállástól 21/2 ó.). Innen az összekötő gerincen (lásd 3 alatt) 20 perc alatt a főoromra.
(Hefty Gy. A. és Dr. Komarnicki Gy. 1913 III. 22.)