13. Téryhorhos (kb. 2350 m).


Igen jellegzetes, mély gerincbemetszés a Zöldtavi csúcs és a Dérycsúcs között, amelyen az Öttó katlanából a Zöldtó völgyébe lehet átkelni. Az utóbbi oldalon a Zöldtó katlana felett fekvő Nagy Papiruszvölgy húzódik a hágó alá. Gyakran használt átjáró, amely azonban csak gyakorlottaknak való, minthogy a hágónak a Zöldtó felőli keskeny, meredek hószakadékja könnyen lehet baleseteknek okozója.

A Zöldtó hegykoszorúja.

A Zöldtó hegykoszorúja.

1. Wébercsúcs. - 2. Jordáncsúcs. - 3. Fecsketorony. - 4. Térycsúcs. - 5. Nagy Papiruszvölgy. - 6. Dérycsúcs. - 7. Téryhorhos (13. fej. 2). - 8. Zöldtavi csúcs. - 9. Papiruszcsúcs. - 10. Feketetavi hágó és Kis Papiruszvölgy. - 11. Vöröstavi csúcs. - 12. Karbunkulustorony.

Az első ismert átkelés a hágón : L. Chałubiński és Dr. K. Potkański, W. Roj vezetővel 1884 szeptember 9-én. A hágót azonban valószínűleg már régebben ismerték s régi feljegyzésekből arra lehet következtetni, hogy már 1750 körül átkeltek rajta.


1. Az Öttótól (nyugatról).
Igen könnyű.
Télen: Magában a hágóhoz felhúzódó szakadék medrében. Közel a hágó alá sível.

A Térymenedékháztól az első és második tó között átmegyünk a völgykatlan keleti oldalára s azután az emelkedő omladéklejtőkön északi irányban a völgykatlan mélyének tartunk, hogy balra megkerülve a Dérycsúcs délnyugati gerincnyúlványát (Macskatorony), a mögötte felevő magasabb völgyterraszra jussunk fel. Innen a völgynek egy felső részében szakadékká keskenyedő oldalága (törmelék, koranyáron sok hó) húzódik jobbra fel a Zöldtavi csúcs és a Dérycsúcs faltömegei közt a Téryhorhosnak keskeny gerincbemetszéséhez. A csorbára felvezető szakadék bejárása a laza törmelék miatt igen kellemetlen, azért ajánlatosabb helyette a szakadékot baloldalt kísérő széles sziklabordát követni. Ennek jól lépcsőzött sziklái szép mászással visznek a magasba. A borda kevéssel a hágó aiatt elvész a törmelékben, amelyen még pár percnyi kapaszkodásunk van a hágó magaslatáig (13/4 ó.).
[Magát a szakadék alját inkább csak a hágóról lemenet hasznaljuk.]


2. A Zöldtótól (keletről).
A havon járásban biztosságot igénylő útvonal.
Télen: Laza hónál nem lehetséges.

A Zöldtótól felmegyünk a Nagy Papiruszvölgy alsó fallépcsőjén közel egymás mellett alázuhanó két vízesés közül a jobboldalihoz. Kevéssel alatta jobbra fordulunk s átlépve a patakon, a patakmeder mentén a völgybe előtolódó meredek füves-sziklás hátnak innenső oldalában meredek lépcsőkön (hosszú vaslánc) felkapaszkodunk a hát magaslatára, amelyen felfelé haladva, a Nagy Papiruszvölgybe jutunk. A menedékesen emelkedő völgyben végig fel a hóval kitöltött völgyzárlatig. Innen a Dérycsúcs (bal) és a Zöldtavi csúcs (jobb) között mélyen bevágódó, magas falak által közrefogott hószakadék húzódik fel a völgykatlan hátterének épp a közepébe eső s annak legmélyebb bemetszését alkotó Téryhorhoshoz. A szakadékban mind meredekebbé váló havon fel, míg felső részében lehetségessé válik a jobboldali sziklákra kitérni s ezeken (mállékony kőzet; vaslánc) - folyton szorosan a szakadék mentén - a hágóra felkapaszkodni. Végig a havon is fel lehet menni a hágóra, legfelsőbb részében azonban a hó rendkívül meredek (a Zöldtótól 3 ó.).

[Lemenetben a Nagy Papiruszvölgy legalsóbb részében nem a völgyfenék vályulatát követjük, amely egyenest a vízeséshez visz, hanem kissé a baloldalon kell magunkat tartani, hogy arra a füves hátra jussunk, amelyen a láncok lesegítenek.]