A Róth Márton csúcs a Tátracsúcs csoportjának északnyugati mellékorma. A Tátracsúcs északnyugati gerincében emelkedik, közvetlenül a Hunfalvyhágó felett. A csúcsból délnyugatra kiágazó oldalgerinc a Sárkánykapuhoz ereszkedik alá, amely - a Kopkicsorbával együtt - a Kopkitól választja el.
Első megmászója: E. Dubke, id. Franz J. vezetővel 1904 július 7 - én.

1. Északnyugati gerinc (a Hunfalvyhágóból).
Meglehetős nehéz, érdekes és eléggé kitett mászás.
Télen: Csak el nem jegesedett szikláknál. Nagyszerű.

Kezdetben könnyen a gerinc nagy lépcsőin, addig, ahol a gerinc tornyokra tagolódik. Részben átmászva, részben jobbról megkerülve a tornyokat, közvetlenül a csúcs alatt egy hajlott sziklatáblán balra vissza a gerincre s a csúcstömb meredek, de nem magas végfalán nehéz húzódással a csúcsra jutunk (1 ó.).
(E. Dubke, id. Franz J. vezetővel 1904 VII.7.)

2. Nyugati fal (a Hunfalvyvölgyecskéből).
Alsó részében könnyű, felső részében kissé nehéz.

A Poprádi tótól a Hunfalvyhágó ösvényén egészen e hágó közeléig megyünk (132. fej. 1), míg - megfelelő magasságban - a Róth Márton csúcsnak a Hunfalvyvölgyből emelkedő nyugati fala alá térhetünk ki. (A Poprádi tótól 21/4 óra.)
A falat az ennek középmagasságában szinte vízszintesen végigvonuló pad egy alsó és felső részre osztja. Az alsó rész átmászása egy vízmosás irányában történik, amely a fal alapvonalának közepénél kiindulva, a csúcs irányában visz egyenesen felfelé. E vízmosás jól lépcsőzött, részben törmelékes szikláin könnyű mászással jutunk fel a falon felemagasságában keresztülvonuló nagy padra. (A beszállástól 15 p.; ezt a padot követi a Tátracsúcsnak 125. fej. 4 alatt leírt útja.)
E pad fölött hatalmas táblákkal kezdődik a felső falrész. Beszállás a táblákba kb. 30 méternyire balra attól a vályútól, amely a pad jobb végéről a Róth Márton csúcs délnyugati gerincében fekvő Kogutekcsorbához vezet fel. E táblákon szép mászásban kb. 35 métert egyenesen fel, azután balra, majd jobbra és ismét balra tartva, annak a hosszú vályúnak alsó végéhez érünk, amely a csúcs közelében kivisz az ÉNy gerincre. E vályúban kb. 6 métert mászva fel, jobbra kitérünk belőle és két alacsony, de közel függélyes lépcsőn át a falközép felé (jobbra) visszarézsútozva, rátérünk a felmenetelt a végfal alá közvetítő padra. Közvetlenül a végfalacska alatt egy fogásszegény lapon át balra mászva, az É Ny gerincnek a közvetlenül a csúcstömb alatt levő kis bemetszésébe s ebből a meredek, de alacsony végfalon nehéz húzódással a csúcsra jutunk (1 ó.).
(Kazinczy G., Dr. Nagy D. és Gy. 1918.)

3. Délnyugati gerinc (a Sárkánykapuból).
Igen szép és érdekes gerinctúra. A legalsó gerincletörés rendkívül nehéz; egyébként meglehetős nehéz.

A Sárkánykapu keskeny bemetszéséből a gerinc kb. 18 m magas, közel függőleges, falszerű felszökéssel kezdődik. Ennek kissé áthajló legalsó részét a következő módon győzzük le. Lábunkat ennek a falletörésnek, kezünket pedig a keskeny csorbát túloldalán határoló, szintén kissé áthajló falnak (a Sárkányfogak III. tornyának letörése) feszítve, ebben a terpeszelyzetben tolódunk kb. 5 métert felfelé, mígnem sikerül - kezünkkel magunkat a Sárkányfogak falától eltaszítva - a DNy gerinc felszökésének falában egy fogást elkapni. E fogáson szabadon felhúzódva, hajlott kis lépcső fokra jutunk; innen még egy keveset egyenesen fel egy rézsút balra felhúzódó, rövid, kinyomó szögelléshez és ennek legyőzése után a rézsút jobbra emelkedő nyitott repedésben tovább a felszökés tetejében levő nagy térségre, ahonnan nagy tömbökön egy darabig még meredeken mászva felfelé, elérjük a gerincnek mérsékeltebben emelkedő folytatását. A tömbökből és kőtáblákból alkotott e hosszú gerincszakaszt részben az élen, részben jobbra tőle másszuk végig. Fentebb egy gerincfelszökés következik. Itt táblákon a jobboldalra s azután egy lapos vályúban vissza a gerinc magaslatára. Néhány méterre vízszintes a gerinc. Innen egy 4 m magas, éles és meredek sziklalépcső, majd éles vízszintes lovaglógerinc következik. A következő, nagy kőtömbök által alkotott meredek tornyot szorosan jobbra a gerincéltől másszuk meg. Egy lovagló gerincről 1 m-t lebocsátkozva, jobbra kitérünk egy végigrepesztett kőlapra, amelybe egy háromélű sziklatömb ékelődött be. Ez teszi lehetővé a kőlap átmászását ferdén jobbra a sarok mögé, azután ismét visszakapaszkodunk a gerincélre. Innen balra egy sima kőlapra, egy rövid borda éléig és ezen egy átfüggésen át egy toronyra, amelyről rövid leereszkedés következik egy kis gerincbemetszésbe. Egy alacsony falon át a következő torony élére kapaszkodva, ezen át elérjük a torony, az ú.n. "Kogutek" tetejét (21/4 ó.).
A Kogutekről leereszkedés egy 4 m magas áthajló részleten a Kogutekcsorbába. (Itt keresztezi a Tátracsúcs 125. fej. 4 útja a gerincet.) Ebből balra a gerincél mentén, magas lépcsőkön elég meredeken, de könnyen visz tovább a mászás. Ahol a gerincet egy átfüggő rész szakítja meg, jó párkányon balra kitérünk egy kéményhez s ebben (vagy tőle balra a falon) két áthajláson át felmászunk egy térségre, amelyről egész könnyen el érhető a gerinc. A csipkézett gerincélt egy kötélhossznyira követve a 6 m magas, függőleges zárófalhoz jutunk, végül sziklatömbökön elérjük a közeli ormot. (A Kogutektől 11/4 ó., összesen 31/2 ó.).
(A gerinc bejárása a Sárkánykapu feletti letörés tetejéből: Komarnicki R., R.Kordys és J. Maślanka, 1910 VII.26.)
(A legalsó gerincfelszökés átmászása H. Bednarski, R. Jäger, A. é s K. Schiele, 1913 VII.24.)

3. Lereeszkedés egyenest a Sárkánytóhoz (délnyugatra).
Kissé nehéz, de rövid út.

A csúcsról a rövid délkeleti gerincen le a Róth Márton csúcs és a Tátracsúcs közötti csorbába: 125. fej. 5. - Innen egy szakadék húzódik le a Sárkánytó völgyébe. Ez kezdetben enyhe lejtésű, alább azonban összeszűkülve meredekké válik. Itt balra térünk s a füves bordán átkelve, a baloldali szomszédos szakadékhoz traverzálunk. Ettől balra füves lépcsőkön ereszkedve lefelé, a Sárkánytó katlanának omladéklejtőire jutunk.
(J.Roguska, Dr. J. és J. Żuławski 1909 VIII.)

[Onnan, ahol a Róth Márton csúcs és a Tátracsúcs közötti csorbából lehúzódó szakadék keresztezi a Kogutekcsorba felől a Tátracsúcs főszakadékához áthúzódó törmeléklejtőt, a lejtőn jobbra tartva - a 125. fej.4 úton - a Kogutekcsorbán át a Hunfalvyhágóhoz is lebocsátkozhatunk.]

4. Gerincátment a Tátracsúcsra (délkeleti gerinc).
Télen: Bár a legkönnyebb, de félreeső útvonal.

Lásd 125. fej. 5.

5. Egyenest a Csehtavi völgyből (északkeletről).
Nehéz. A fal alsó alsó részének rendkívüli törékenysége miatt veszélyes és nem jutalmazó túra.

A Róth Márton csúcs északkeleti falából két sziklasarkantyú ugrik elő a Csehtavi völgy felé, melyeket egy hónyelv választ el egymástól. Beszállás a falba vagy a bal (nagyobbik) sziklasarkantyú jobboldalán, vagy a jobb (kisebbik) sziklasarkantyúnál. Igen törékeny, kellemetlen, füves falacskákon egy jellegzetes padig mászunk fel, amely az egész falon keresztülvonul. E padot balra, a végéig követjük (kitett fűsávok), azután egy rendkívül törékeny, nehéz falacskán át abba a szakadékba futunk, amely a Tátracsúcs és a Róth Márton csúcs közötti csorbából húzódik alá. Egy darabig a szakadékban fel, azután a szakadékot balról határoló, nem túlságosan meredek sziklákon tovább. Egy rendkívül omlatag, nehéz borda és egy keskeny párkány segélyével vissza a szakadékba, amelyet főletörése felett érünk ismét el. Miután a szakadékban mindjárt egy nehéz lépcsőt gőztünk le, meredek, táblás sziklákra jutunk, ahol a kemény hó nehezíti meg a mászást. Jobbra a Róth Márton csúcs tömör csúcsfalában egy széles, táblás, ferde vályút pillantunk meg. Ezt két kötélhossznyit követtük, majd - anélkül hogy a végéig mennénk - áthajló sziklákon egymás válláról egyenest felmászunk. Ez a legnehezebb részlet; felette jó biztosítóhely. Innen 2 métert balra, azután jó lépcsőkön és egy szűk repedésben egy sima hasadékhoz, amely (nehéz) egyenesen a csúcsra juttat. (A beszállástól 41/2 ó.)
(A. és J. A. Szczepański és A. Czermiński 1926 VII. 10.)