A Tátracsúcstól délre egy elszigetelten álló gerinc, az ú. n. Sárkánytavi gerince ugrik elő az Omladékvölgy közepe felé. Ennek északi végén a kétormú Sárkánytavi torony (kb. 2275 m) emelkedik, amelyet a Tátracsúcstömegétől a lapos Sárkánytavi nyereg választ el, ahonnan nézve gyönyörű, tűhegyes alakot mutat. A gerinc déli zárópillérét az Omladékvölgy torony (2147 m) alkotja, amely közvetlenül törik le az Omladékvölgybe. Róla igen szép kilátás nyílik az Omladékvölgy csúcskoszorújára.
A tornyok elsö megmászói: - Sárkánytavi torony: E. Dubke, id. Franz J. vezetővel 1903-ban. - Omladékvölgyi torony: Dr. A.Otto, Breuer J. vezetővel 1907 július 27-én.

1. A Sárkánytavi nyeregről (északi gerinc és nyugati oldal).
Meglehetős nehéz.

Az Omladékvölgyből a Sárkánytavi nyeregre: 125. fej. 1. - Innen a Sárkánytavi torony É gerincén meredek, jó fogású sziklán egy kb. 4 méter magas áthajlásig, amelyet legjobban egymás vállára állva győzünk le. A gerincen tovább annak végső felszökéséig. Ez alatt kitérünk a torony nyugati falába és hosszú oldalmenettel - néhány bordát keresztezve - megkerüljük az ormot, hogy annak déli oldalára jussunk. Az orom mögött egy kötélhossznyira meglehetős nehéz falon fel a gerincre (vagy egy kéményben közelebb az oromhoz) és a keskeny gerincen délről a csúcsra. (A nyeregtől 1/2 ó.)
(E. Dubke, id. Franz J. vezetővel 1903-ban.)

2. Egyenest az északi gerincen (a Sárkánytavi nyeregről).
Rendkívül nehéz.

A Sárkánytavi nyeregről az északi gerincen - mint 1 alatt - ennek végső áthajló felszökéséig. A mászás az élhez jobbra legközelebb eső keskeny, elágazó repedésben vezet tovább, amelyhez erősen hajló sima lapon át jutunk. .Az utolsó rész rendkívül nehéz: egy igen keskeny szegélyről, mozgó fogáson kell felhúzódni, míg egy kis vályúba belenyulhatunk biztos fogás után, amelyen szabadon húzódunk fel az áthajlás tetejébe. Innen az élen tovább a közeli csúcsra (1/2 ó.).
(Lemenetben: Dr. Komarnicki Gy. és R. 1911 VII. 1.)
(Felmenetben: Kregczy T. 1911 VII. 13.)

3. Keletről.
A torony legkönnyebb útja.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Sárkánytavi gerinc és a Sárkányfal közötti oldalvölgyecskében (125. fej. 1) a völgyet alulról záró lépcső tövéig menve fel, innen balra fel a Sárkánytavi torony keleti fala alá. A Sárkánytavi torony hasogatott tarajú déli mellékormának esésvonalából kiindulva, a meredek falletörések között egy rézsút jobbra felhúzódó folyosó vezet fel a déli orom és az északi főorom közötti gerincbemetszéshez. A csorbából jobbrag a széles csúcstömb füves-sziklás lépcsőin fel a csúcsra.
(Dr. O. Friedrich, Strompf J. vezetővel 1907 VIII. 4.)

4. Gerincátmenet az Omladékvölgyi toronyról (déli gerinc).
Érdekes, változatos, meglehetős nehéz gerinctúra.

Az Omladékvölgyi toronyról ennek rövid északi gerincén le a toronytól közvetlenül északra fekvő legmélyebb csorbához: 128. fej. II. 1. - Innen veszi kezdetét a. Sárkánytavi toronynak hosszan elnyúlt déli gerince, amely egyenletes emelkedéssel visz át annak kettős ormához. Az eleinte erősen füves gerincet számos kisebb-nagyobb sziklatorony díszíti, amelyek azonban nagyrészt jobbról meg is kerülhetők. Szebb, ha lehetőleg folyton az élen tartjuk magunkat, mert így a mászás igen érdekes. Mindjárt az eléjén egy oszlopszerű, tetején áthajló gerinctorony, amelyet szorosan jobbra az átfüggés mentén egy hasadék segélyével (laza kőzet) mászunk meg, Számos torony, amelyet nagy sima táblák alkotnak. Egyik ilyen - túloldalán simán letörő - toronynál legcélszerűbb az ezt áttörő alagútszerű nyíláson átbújni. Kevéssel utána a Sárkánytavi torony déli ormának falszerű gerincfelszökése alatt állunk. A felszökés előtt heverő sziklatömbök mentén füves párkányon jobbra 6-7 m-t kitérünk a keleti oldalba. Itt a párkányt egy kiugró alacsony pillér zárja el (közvetlen felette a falban egy világos törésfolt). Átlépve a pilléren, közvetlenül mögötte a torony falában sekély hasadék húzódik ferdén balra fel (kb. 12 m), amely kivisz a toronynak óriási, hajlott táblából álló tetejére. Követve a toronynak (a Sárkánytavi torony déli orma) északra húzódó, néhány apró gerincbütyökből álló vízszintés csúcsélét, az utolsó hegyes sziklafognak meredeken eső éle mellett balra lemászunk egy kis erkélyig. Erről 8 m kötélleereszkedés az alatta levő gerinccsorbába. (Ha a gerincet fordított irányban járjuk be, e letörést következő módon győzzük le: a csorbából a jobb falon egy széles törmelékpárkányon egy kötélhossznyira ki, azután a falon fel, amelyet kisebb-nagyobb párkányok tagoznak. Végül erős húzódással a gerinc magaslatára.) A Sárkánytavi torony közeli főormáig még két hegyes sziklatű nő ki a gerincből, amelyeket érdekes mászással keresztezünk (könnyen megkerülhetők a keleti oldalon). Most végre a főoromnak erősen kiszélesedő csúcstömbje alatt állunk, amelyet füvön s alacsony sziklalépcsőkön nehézség nélkül mászunk meg. (Az Omladékvölgyi toronytól 21/2 ó.) _
(A Sárkánytani torony déli gerince lemenetben : Horn K. L. és Plökl A. 1910 IX. 15.)
(Felmenetben: Dr. Komarnicki Gy. és R. 1911 VII. 1.)

1. Északi gerinc.
Igen könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül)

Az Omladékvölgyi tornyot a Sárkánytavi toronnyal összekötő gerincben az Omladékvölgyi toronyhoz legközelebb fekvő, legmélyebben bemetszett csorbát - amelyből az utóbbinak északi gerince kiindul - elérhetjük:

a) Keletről.
Az Omladékvölgyben felmegyünk annak a Jegestó tófala alatt eltérülő nagykiterjedésű terraszára (114. fej. 1) és innen balra abba az oldalvölgyecskéhez fel, amelyet jobbról a Sárkányfal, balról pedig a Sárkánytani gerinc fognak közre. E völgyecske alsó részéből egy mély, alsó részében füves, fent törmelékessé váló folyosóban nehézség nélkül fel az említett csorbához.

b) Nyugatról.
Az Omladékvölgyből az Omladékvölgyi torony közvetlen közelében (ettől balra) fel a Sárkánytő katlanának tófalára és elhaladva az Omladékvölgyi torony falletörései alatt, ezektől balra egy tágas, nyitott omladékszakadékhoz futunk. E szakadék kevéssel a kezdete után kettéágazik. Az egyenest továbbhúzódó (baloldali) főágat követjük, amely felvisz az említett csorbára.

2. Délkeletről.
Könnyű, de jelentéktelen út.

Az Omladékvölgyben a Jegestó tófala alatt levő kiterjedt völgyterraszig (114. fej. 1) s mindjárt ennek elején balra, törmeléken és füvön az Omladékvölgyi torony alá. Ennek felénk fordított déli oldalán, balra egy különálló sziklafog a hegytesttel egy kis nyerhet alkot, amelyhez mély, szűk folyosó húzódik. Viszont ennek bejáratától jobbra egy meredeken emelkedő, sziklatáblákkal áttört fűpárkány vezet fel jobbkézt a csúcstól délkeletre lehúzódó élhez. Ez utóbbi párkányt követjük, ámelynek végén egy rövid, meredek hasadékban felkapaszkodunk az említett élre, amely itt egy kis csorbát alkot. A túloldalon néhány métert lemenve, egy fűpárkányon egy ÉNy irányban felhúzódó fűvályúhoz jutunk. Ez kivisz az északi gerincre, amelyet - kevéssel a csúcs alatt - a csúcstömb és egy oldalt álló gerincfog alkotta nyergecskében (lásd 1 alatt) érünk el. Balra fordulva, a gerinc utolsó könnyű lépcsőin fel a toronyra. (A Poprádi tótól 21/4 ó.)
(Dr. Komarnicki Gy. és R., 1911 VII. 1.)

3. Délnyugatról.
Csinos, kissé nehéz mászás; a torony legérdekesebb útvonala.

Az Omladékvölgyből a 2 alatt említett mély, szűk folyosó bejáratához, amely a torony déli oldalában, a csúcstömbtől balra elálló sziklafog alkotta nyergecskéhez vezet. E folyosóban eleinte könnyen fel az ezt elzáró áthajló sziklatömbig. Ezalatt balra térünk s egy sima tábla alatt elhaladva, 3 m magas, törékeny falacskán egyenest felkapaszkodunk a folyosót balról kísérő borda magaslatán levő füves térségre. Innen kényelmes párkányon jobbra vissza a folyosóba, amelyet közvetlenül az áthajlás felett érünk el. A folyosóban kevéssel feljebb egy beszorult tömbök által alkotott újabb áthajlás, amelyet a baloldali repedésben győzünk le. Tovább fel a folyosóban, amely az említett nyergecskére torkollik. (Innen túloldalt lelátunk a Sárkánytóhoz.) Innen a meredek csúcsfalnak fordulunk s kétoldalt nagy táblák által közrefogott szögellésben egyenesen a csúcs irányában mászunk fel egy áthajlásig. Ezalatt kitérünk a baloldali hatalmas, hajlott, érdes táblára s ennek átmászása után, végül egy rövid hasadékban, a torony északi gerincének egy kis bemetszésébe érünk, amely alig 3 méterre fekszik a csúcs alatt. (A beszállástól 30-40 p.).
(J. Chmielowski, dr. St. Komornicki és dr. J. Żuławski, 1911 VIII. 23.)

4. Északnyugatról.
Könnyű.

Az 1 b) alatt említett - a Sárkánytó felől az észatci gerinccsorbához felhúzódó - omladékszakadékból kevéssel a kezdete után jobbra egy füves folyosó ágazik el, amely végül egy mállékony kőzetű hasadékba menve át, a 3 alatt említett - a csúcstömb és a tőle DNy-ra elálló sziklafog által közrefogott - nyergecskére torkollik. A nyergecskéből tovább mint 3 alatt a csúcsra.

5. Gerincátmenet a Sárkánytavi toronyról (északi gerinc).

Lásd 128. fej. I.4 alatt.