Sárkányfal délnyugatról.
(127. fej. 1 és 3)

A Tátracsúcs délkeleti gerincének alsó folytatásában, a Déchycsúcstól a mély Sárkányfalcsorba által elválasztva, háromormú hatalmas sziklapillérként emelkedik a Sárkányfal. A hegytömegnek legmagasabb orma s egyúttal egyedüli jellegzetes kiemelkedése a Dubketorony (2364 m), míg a délkelet felé lejtő gerincnek közepén kinövő gerinccsücsök a Behntorony, a legalsóbb pedig a Breuertorony nevet viseli. A Sárkányfal a Tátra legnehezebben megmászható ormai közé tártozik; bármelyik útvonala élvezetes mászótúra.
Első megmászói (mind a három oromnak): E. Dubke és H. Behn, Breuer J. és id. Franz J. vezetőkkel, 1907 május 9-én.

1. A Sárkányfalcsorbából (a nyugati oldalón a délkeleti gerinchez).
Meglehetős nehéz, igen szép és kitett mászás; a Sárkányfal legegyszerűbb és legkönnyebh útiránya.
Télen: Csak el nem jegesedett szikláknál lehetséges. A lemenetre is a 2. út a legcélszerűbb.

A Poprádi tótól az Omladékvölgybe megyünk fel (114. fej. 1). Közel a Jegestó tófala alatt balra kanyarodunk s ama oldalvölgyecskének tartunk, amelyet balról a völgybe előretóduló Omladékvölgyi torony (Sárkánytani gerinc), jobbról pedig az innen tűhegyesnek mutatkozó Sárkányfal fognak közre. E törmelékes oldalvölgyecskében felmegyünk a Tátracsúcs alá, azután a völgybe tóduló fallépcső felett húzódó széles törmelékpadon jobbra átkerülünk a Sárkányfal Dubketoronyától közvetlenül északnyugatra (közötte és a Déchycsúcs között) fekvő keskeny Sárkányfalcsorbára (a Poprádi tótól 21/4 óra).
Innen a Dubketorony északnyugati gerincének könnyű sziklalépcsőin a toronynak vad felszökéséig emelkedünk, ahol letérve a gerincről, a sima falak alatt jobbra kissé lebocsátkozunk a torony nyugati oldalába. Egy rövid padka balra a Dubke- és Behntorony közötti csorbához felhúzódó, rövid és fent áthajló kémény tövébe vezet. A kéményben az áthajlásig fel, azután jobbra kikerülve belőle, felette néhány sziklalépcső legyőzése után feljutunk a délkeleti gerincnek a Dubketorony (bal) és a Behntorony (jobb) közötti csorbájára.

[Innen a Behntoronyra: a csorbából a 3 m magas, függélyes lépcsőn egyenesen fel, aztán a kb. 7 m magas toronynak élletörése alatt néhány métert jobbra ki a torony nyugati oldalába s egy rövid, könnyű kéményben fel a toronyra.]

2. Északnyugati gerinc (leereszkedés a Sárkányfalcsorbához).
Rövid, kitett gerinc; a lemenetre legalkalmasabb útirány.

A Dubketoronyról néhány métert balra, majd jobbra lemászva, a függőleges gerincletörés felett kierrielkedő sziklatömbhöz jutunk. Innen á baloldali hajlott sziklalapokon azoknak áthajló letöréséig lemászunk. A letörést 12 m hosszú - részben szabad - kötéllebocsátkozással legyőzve, elérjük az alsó gerincfolytatás könnyű sziklalépcsőit, amelyek hamarosan lejuttatnak a torony északnyugati tövében fekvő Sárkányfalcsorbára (20 p.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel, 1907 VIII. 14.)

3. Délkeleti gerinc.
Nehéz és rendkívül szép túra; élvezetes mászás táblás sziklákon.

Az Omladékvölgyből abba a kis völgykatlanba, amelyet balról a Sárkánytavi gerinc, jobbról a Sárkányfal fognak közre (lásd 1 alatt). Mindjárt a völgyecske alsó harántlépcsője felett jobbra fordulva a Sárkányfalnak tartunk, ott, ahol annak innenső - délnyugati - fala a völgy felé néző délkeleti gerincletörésbe megy át. A délkeleti gerinc lefelé irányuló, megmászhatatlan kőlapokban szakad le az Omladékvölgybe. Közvetlenül balra a lapok által alkotott gerinctől, a délnyugati falba szűk kéménysorozat vágódik. Ennek tövében a beszállás. A kémény kezdetben nyitott, majd erősen összeszűkül s közel függőleges lesz. Itt egy nagy sziklatömb van beléje ékelve. A sziklatömb és a jobboldali kéményfal alkotta repedésben megerőltető támaszmunkával fel. Mindjárt felette egy törmelékes térség. Innen 30 m könnyű mászás után egy áthajláshoz érünk, amellyel a kémény véget ér. Egy kevéssé hajlott lapon balra áttraverzálunk a felső kémény alá. Ebben mindjárt egy beékelt sziklatömböt kell legyőzni, majd még egy nehezebb lépcső után a kémény már könnyebbé válva, kivisz a délkeleti gerincre, amelyet egy széles párkánynál érünk el (a beszállástól 1 ó.; közvetlenül alattunk a gerincnek feltűnő, kidomborodó táblás letörése). A párkányt követjük kevéssel a sarok előttig, ahol jobbra a gerinc mellett húzódó kéményekben mászunk tovább, amelyek a Breuertoronv csúcstömbje alatt ismét a gerinc élére juttatnak. A gerincen néhány lépést könnyen, majd egy harántul elhelyezett, jobbra emelkedő ferde lapon mászunk fel. A lap felső peremét képező sarkon átlépve, keskeny fűszalagon 4 métert jobbra traverzálunk a keleti oldalba, ahonnan egy hasadozott, hajlott táblán ismét visszamászunk az élre. Tovább szorosan az élen fel a Breuertoronyra (3/4 ó.).
A túlsó oldalon 6 m szabad kötélfüggeszkedés a csorbába. (A toronyról ívben balról szabadon is lemászhatunk a csorbába.) Innen fel a Behntorony gerincére, majd egy lap elől kitérünk a nyugati oldalba, ahol egy vályúba jutunk. Ebben felmászunk a gerincre, amelynek felső részébe sima, nyitott kémény vágódik. Utána már könnyen fel a Behntoronyra.
Vissza néhány lépést a gerincen, aztán a nyugati oldalban egy rövid vályúban leereszkedve, jobbra betraverzálunk a Dubke- és Behntorony közötti gerinecsorba fölé, amelybe végül egy függélyes falacskán ereszkedünk le (1 ó.).
Innen tovább a gerincen - mint 1 alatt - a Dubketoronyra (15 p., a beszállástól 3 ó.).
(Kienast F., Komarnicki R. és dr. W. Wanjura, 1910 VIII. 8.)

4. Keleti fal (a Rumanvölgyből).
Két - részben egyező - út.

a) A Dubke- és Behntorony közötti csorbához. Az Omladékvölgynek egy oldalágát képező Rumanvölgyben (124. fej. 1) a Sárkányfal keleti fala alá. A hegy keleti falának tövéből - nem messze annak baloldali sarkától kiindulva - egy meglehetős széles, rézsút jobbra emelkedő fűpad húzódik fel a letörések közt a Dubketorony fala alá. E padot követjük, majd a Dubketoronynak kb. az esésvonalába érve, élesen balra kanyarodunk s a sziklákon rézsútos irányban ama hosszú kémény kezdetéhez tartunk, amely a Dubketorony (jobb) és a Behntorony (bal) közötti gerinccsorbából húzódik egyenesen le. A néhány helyen áthajló kéményben fel a csorbára (a beszállástól 3/4 ó.). Innen - mint 1 alatt - a délkeleti gerincen tovább a Dubketoronyra (15 p.).
Nehéz.
(E. Dubke és H. Behn, Breuer J. és id. Franz J. vezetővel, 1907 V. 9.)

b) A. Behn- és Breuertorony közötti csorbához. Mint az a) úton a Dubke- és Behntorony közötti csorbából lehúzódó kémény kezdetéhez. Ebben keveset fel, azután balra kitérve a Behntorony keleti falába, ezen füves padkákon és lépcsőkön folytonos emelkedéssel rézsút balra tartva, áttraverzálunk a Behn- és Breuertorony közötti csorbától keletre lehúzódó, alul átfüggő kéményhez s ennek legfelsőbb, könnyű részén fel a csorbára (1 ó.).

[Innen a Breuertoroayra: a kb. 6 m magas élen egyenesen fel;
rendkívül nehéz.
Könnyebb: a csorbából a nyugati oldalon néhány métert le, aztán egy áthajló sziklatömbre felhúzódva, erről egy alagútszerű nyílás mentén átbujunk a délkeleti oldalra s néhány lépcsőn hátulról fel a toronyra.]