A Tátracsúcs csoportja az Oszterváról.
1. Kogutekcsorba. - 2. Róth Márton csúcs. - 3. Tátracsúcs ÉNy orma. - 4. Tátracsúcs DK orma. - 5. Sárkánytavi torony. - 6. Déchycsúcs. - 7. Serényitorony. - 8. Sárkányfal. - 9. Omladékvölgyi-torony. 10. Ganek.

Nemcsak az Omladékvölgynek legimpozánsabb csúcsa, hanem egyúttal egyike a Tátra legideálisabb hegyalakulatainak a kétormú Tátracsúcs. Két ormát - a majdnem teljesen egymagasságú ÉNy és DK ormot - egy kb. 2543 m magasságban fekvő csorba választja el. A két főormon kívül a Tátracsúcs tömegéhez még két mellékorom tartozik, amelyek kétoldalról szabályosan támaszkodván a csúcshoz, ez pl. a Triganról, vagy Csorbató felől tekintve gyönyörű négyágú korona alakját mutatja. E mellékormok: a csúcsnak a Hunfalvyhágóból feljövő ÉNy gerincében emelkedő Róth Márton csúcs (2520 m) és az Omladékvölgy felé előugró DK mellékgerincben emelkedő Déchycsúcs (kb. 2523 m).
A Tátracsúcs a Tátra főgerincében fekszik. Északkeleti gerince a Rumancsorbához ereszkedik alá, amelynek túloldalán a Ganek szomszédos vele, míg északnyugati gerince - mint fentebb is említve volt - a Róth Márton csúcson át a Hunfalvyhágóhoz ereszkedik alá, amely a Tengerszemcsúcstól választja el.
A Tátracsúcs kilátása a legszebbek és legkiterjedtebbek közé tartozik. Megmászásánál rendszerint az ÉNy ormot szokták fel keresni, holott a nálánál semmivel sem nehezebben elérhető DK orom kilátása amazénak feltétlenül elébehelyezendő. Hegymászó szempontból a Tátracsúcs a legérdemesebb vállalkozások közé tartozik.
Első megmászója: Déchy M., Ruman J. és Spitzkopf M. vezetőkkel 1874 szeptember 3-án.

1. A délnyugati főszakadékon át (az Omladékvölgyből).
Könnyű, de ha a főszakadékban hó fekszik, óvatosságot igénylő út. A 4 úttal együtt a Tátracsúcsnak leggyakrabban járt útja, emennél azonban fáradságosabb és kevésbbé érdekes. Inkább lemenetre való.
Télen: Ha a csúcssziklák jegesek, igen kockázatos. Sível a Sárkánytavi nyeregig.

A Poprádi tótól az Omladékvölgybe megyünk fel (114. fej. 1). Közel a Jegestó tófala alatt balra kanyarodunk s ama oldalvölgyecskének tartunk, amelyet balról a völgybe előretolódó Omladékvölgyi torony (Sárkánytavi gerinc), jobbról pedig a Tátracsúcs nyúlványát képező, innen tűhegyesnek mutatkozó Sárkányfal fognak közre. E törmelékes oldalvölgyecskében félfelé haladva, felmegyünk a hátterében balra látható széles, törmelékes Sárkánytavi nyeregre, melyet jobbról a Tátracsúcs hegytömege, balról pedig az e völgyecskét baloldalt kísérő Sárkánytavi gerinc északi végpontját képező Sárkánytavi torony fognak közre (21/2 ó.). A nyeregről túloldalt lepillantunk a Kopki és a Tátracsúcs által körülvett völgykatlanban mélyen alattunk fekvő Sárkánytóra. A nyereg taraját képező széles omladékháton egy keveset a Tátracsúcs felé emelkedünk; azután - közel a Tátracsúcs sziklafalai alatt - gyenge emelkedéssel balra kitérünk a Sárkánytó katlana felőli omladéklejtőre, míg ama hatalmas, a hegy testébe mélyen bevágódó szakadékhoz érünk, amely a Tátracsúcs két orma közötti csorbából a Sárkánytó katlanába ereszkedik alá és különösen felső részében többnyire hóval van tele (15 p.). Ez a Tátracsúcs főszakadéka, amely pl. Csorbatóról, vagy a Triganról is jól látható.

[A Sárkánytavi nyergen állva, a nyereg élvonulatának épp a meghosszabbításában egy szakadékot látunk a Tátracsúcs tömegében felhúzódni. A DK orom délnyugati gerincéhez felvezető e szakadék nem tévesztendő össze a főszakadékkal. Ez utóbbi még tovább balra fekszik.]

a) Az északnyugati oromra.
Körülbelül 20 méterrel a csorba alatt átkerülünk a szakadék baloldalára és ezt balra elhagyjuk, amennyiben egy nagy, meredek kőtáblán (annak jobb szélén, ahol áthajló sziklák támaszkodnak reá) néhány vaskampó segélyével eleinte kb. 15 métert egyenesen felmászunk, aztán a táblát (vasrúd és kampó) vízszintesen balra keresztezve, egy gyengén emelkedő törmelékpárkányra jutunk, amely balra kivisz ama gerincszerű bordára, amely - a főszakadékkal párhuzamosan haladva - az ÉNy oromból délnyugati irányban, a Sárkánytó felé húzódik alá. Még néhány lépéssel a borda éle előtt jobbra fordulunk és - kissé a borda magaslata alatt tartva magunkat - annak innenső oldalában felmászunk a Tátracsúcs északnyugati ormára (1 ó.; a Poprádi tótól összesen 33/4 ó.).

b) A délkeleti oromra.
A főszakadékban végig fel (az utolsó 20 métert kellemetlen, törékeny sziklákon) a két orom közötti csorbára. Ebből a DK orom sarkantyúszerű áthajlása alatt balra kitérünk annak északkeleti oldalába és a csúcstömb meredek, sima szikláinak tövében addig traverzálunk kifelé, mígnem a falban egy vályú nyílik, amely aztán hátulról felvisz a Tátracsúcs délkeleti ormára. (A főszakadék elérésétől szintén 1 ó.)
(Déchy M., Rumon J. és Spitzkopf M. vezetőkkel, 1874 IX. 3.)

[I. Az ÉNy orom közvetlenül a két orom közötti csorbából is megmászható. A csorbából kissé ki kell térni az ÉNy orom északi oldalába, ahol - a rendkívül meredek falletörésekbe nyomuló horpadásban - meredek és kitett falacskákon egyenest kapaszkodunk fel a csúcsra. Az első megmászók által követett ez az útirány ma már egyáltalán nem használatos.]

II. Az ÉNy oromról a DK oromra való átmenetnél az előbbiről az a) alatt leírt úton - a legfelsőbb sziklarészleteken - a főszakadékig kell lebocsátkozni s azután tovább - mint b) alatt - ismét a DK oromhoz felkapaszkodni (20 p.).

III. Lemenetben a főszakadékban végig egyenest lebocsátkozhatunk a Sárkánytóhoz, majd ennek tófalán - szorosan az Omladékvölgyi torony tövében rézsút balra le - az Omladékvölgy aljába. Felmenetben nem ajánlatos.]

2. Az ÉNy orom délnyugati gerincén (az Omladékvölgyből).
Helyenként kissé nehéz, de gyakorlottabbaknak - az 1 úttal szemben - ajánlható útvonal.

Az ÉNy oromról délnyugati irányban a hegy testéből gerincszerűen előlépő borda nyúlik alá, amely balról (északról) kíséri a két orom között a Sárkánytóhoz aláhúzódó főszakadékot. A felmenet ezen a bordán - a főszakadékkal szemben - teljesen hómentes, tiszta sziklaút a Tátrácsúcs ÉNy ormára.
A Poprádi tótól az 1 utat addig követjük, ahol ez eléri a főszakadékot (23/4 ó.). Ezután balra keresztezzük az itt teljesen megnyíló főszakadékot, hogy alkalmas helyen rákapaszkodjunk az ezt a túlsó oldalon kísérő hátra, amely alsó nyúlványát alkotja az ÉNy orom DNy gerincének. Az itt lent még kevéssé kifejezett széles hátnak törmelékes lépcsőin - nagyjában párhuzamosan a főszakadékkal - zeg-zugban mászva felfelé, kb. 100 m emelkedés után egy törmelékes térségre jutunk (kőgúla), amelynél a Hunfalvyhágó felől (balról) jövő út - a bordát keresztezve - beletorkollik a főszakadékba. A törmeléktérség felett a borda kifejezett sziklaéllé alakul át, amely meredek lépcsőkben emelkedik tovább az ÉNy oromhoz. Folyton szorosan az élen mászunk tovább, csak helyéhként térve kissé le róla. Kevéssel a csúcs előtt (ahol a főszakadékban feljövő 1 út is kitér a DNy gerincre) célszerűbb a gerinc jobboldalán tartani magunkat s végül táblákon jobbról érjük el az ÉNy ormot (1 ó.).

3. A DK orom délnyugati gerincén (az Omladékvölgyből).
Könnyű, a Tátracsúcs legkönnyebb útja.

Még kifejezettebben mint az ÉNy oromnál, a DK oromból is egy gerincszerűen előlépő borda nyúlik délnyugati irányban alá, amely a Sárkánytóhoz aláhúzódó főszakadékot viszont jobbról (délről) kíséri. E borda egyenesen a Sárkánytavi nyeregre ereszkedik és mintegy folytatását képezi neki a Sárkánytavi gerinc (128. fej.), amely mélyen belenyúlik az Omladékvölgy közepébe. Az említett borda teljesen hómentes, könnyű sziklaútul kínálkozik a DK oromra.
Az 1 úton a Sárkánytavi nyeregig (21/2 ó.). Ezután a nyereg taraját képező széles omladékháton egyenesen a Tátracsúcs felé emelkedve, egy - a nyereg élvonulatának épp a meghosszabbításában fekvő - keskenyebb sziklás szakadékhoz jutunk, amely a DK orom délnyugti gerincéhez visz fel. E szakadékot könnyű mászással követjük, míg az a DNy gerincnek a főszakadék felé tekintő oldalfalában véget ér. Innen jobbra fordulunk és kikapaszkodunk a tőlünk jobbra fekvő DNy gerinc magaslatára. Tovább szakadatlanul a gerinc élén szép, de sehol sem nehéz mászással egyenest a DK oromra (1 ó.).
(Déchy M., Ruman J. és Spitzkopf M. vezetőkkel, 1874 IX. 3.)

4. A Hunfalvyhágóról a gerinc megkerülésével.
A Hunfalvyhágótól vezető út úgy a Poprádi tótól indulóknak, mint a Halastó felől - a Tengerszemcsúcson át - jövőknek is a legkényelmesebb útvonal. Könnyű.

A hágóból a Tátracsúcs, illetőleg a Róth Márton csúcs felé húzódó gerinc (az északnyugati gerinc) legalsóbb könnyű lépcsőin, majd a gerinc jobboldalában sziklás padkákon haladva egész rövid darabon felfelé, két jellegzetes párkány kezdetéhez érünk, amelyek a Hunfalvyvölgy felé tekintő hegyfalat rézsút jobbra keresztezve, a Róth Márton csúcsnak a Kopkicsorbához ereszkedő délnyugati gerincéhez vezetnek ki. A felső, kifejezettebb párkányt követjük; ez a Róth Márton csúcs DNy gerincének egy már meglehetős magasan fekvő, keskeny csorbája felé vezet, amelyet egy jobbról föléje dűlő sziklafog, az ú. n. Kogutek (kakas) tesz felismerhetővé. A csorba alá érve, vaskampókkal ellátott néhány sziklalépcsőn, végül egy törékeny kőzetű, rövid vályúban fel a Kogutekcsorbára (kb. 2400 m ; a Hunfalvyhágótól 1/2 ó.).
Átlépve a gerincen, átkerülünk a Tátracsúcsnak a Sárkánytó felé néző széles délnyugati lejtőjére. Ennek füves, törmelékes oldalát hosszú oldalmenettel nagyjában vízszintesen keresztezzük, míg (közben már két szakadékot keresztezve) elérjük a Tátracsúcs két orma közötti csorbából aláhúzódó, hóval telt hatalmas délnyugati főszakadékot (20 p.; a szakadék - amelyet kb. 2400 m magasságban égünk el - alattunk egészen a Sárkánytó katlanának aljáig nyúlik le). Innen többféle út kínálkozik az egyes ormokra.

I. Az északnyugati oromra:
a) A főszakadékon át: lásd 1 alatt (1/2 ó.; a szokásosan használt út).
b) A főszakadéktól még innen, az ÉNy orom délnyugati gerincén: lásd 2 alatt (1/2 ó.; teljesen hómentes sziklaút).

II. A délkeleti oromra:
a) A főszakadékon át: lásd 1 alatt (1/2 ó.).
b) Keresztezzük a főszakadékot, azután annak jobboldali szikláin mintegy 25 métert felmászunk egy feltűnő vízszintes párkány kezdetéhez, amely jobbra, mintegy 80-100 m után a DK orom délnyugati gerincére torkollik. Innen - mint 3 alatt - szakadatlanul a gerinc élén tovább a DK oromra (1/2 ó. ; a főszakadék keresztezésével járó rövid darabtól eltekintve, hómentes útvonal).
(A. Asnyk, M. és M. és J. Pawlikowski, J. Fronek, J. Giewont, J. és M. Sieczka vezetőkkel, 1876 VII. 27.)

5. Északnyugati gerinc (a Hunfalvyhágótól a Róth Márton csúcson át).
Meglehetős nehéz, szép gerincút.

A Hunfalvyhágóról az ÉNy gerincen a Róth Márton csúcsra: lásd 129. fej. 1 alatt (1 ó.). A Róth Márton csúcsnak a Tátracsúcs felé lejtő DK gerincét rövid darabon követve, a gerinc letörése előtt egy hasadékban jobbra lebocsátkozunk, majd egy boltozatszerűen áthajló sziklatömb alatt balra áttolódva, a Róth Márton csúcs és a Tátracsúcs közötti csorbába jutunk. Balra hagyva a közvetlenül a csorba felett álló düledező gerinctornyot, lépcsőzetes sziklákon ismét elérjük a gerinc magaslatát s a gerincet hosszában végighasító repedés mellett jobbra elhaladva, a csúcs meredek végfala alá s ezen át kitett mászással az északnyugati oromra jutunk (1 ó.).
(E. Dubke, id. Franz J. vezetővel, 1904 VII. 7.)

6. Délről, a DK orom és a Déchycsúcs közötti csorbán át (az Omladékvölgyből).
Részben meglehetős nehéz mászás.
Télen: Jó hónál az 1-nél biztosabb.

A Poprádi tótól - mint az 1 útnál - az Omladékvölgynek az Omladékvölgyi torony és a Sárkányfal által közrefogott oldalvölgyecskéjébe megyünk fel. Ezen oldalvölgyecske hátterét a Tátracsúcs impozáns déli fala képezi, amelyen át - a Tátracsúcs DK orma (bal) és a Déchycsúcs (jobb) közötti csorbából kiindulva - egy mély és alsó részében meglehetősen szúk sziklaszakadék húzódik alá. E szakadék legalul járhatatlan, sima lépcsővel törik le a völgy törmelékére. Ezért a szakadék bejáratától kb. 15 métert balra térünk s egy balra emelkedő, hatalmas táblán - amely a jobbról rátámaszkodó áthajló fallal lapos szögellést képez - kb. 40 métert mászunk fel, minnem lehetségessé válik keskeny szegélyeken jobbra ama bordára kitérni, amely az említett szakadékot balról határolja. A szakadék alja innen el nem érhető, minthogy a borda sima táblafallal szakad le hozzá. Ezért a borda magaslatát követjük, zeg-zugban kapaszkodva felfelé. Fentebb közeledünk a szakadékhoz, minthogy azonban ennek fenekét rosszul rétégezett táblák borítják; továbbra is kevéssel felette, baloldali szikláin tartjuk magunkat. Fentebb a szakadék közepéből egy borda lép elő. Jobbra át erre a bordára és ennek jóllépcsőzött szikláin fel. Mintegy 30 méterrel a Tátracsúcs DK orma és a Déchycsúcs közötti csorba alatt a borda a Déchycsúcs falának ütközik. Innen a szakadék legfelsőbb részében - szorosan a Déchycsúcs falának mentén - fel az említett csorbára. (A beszállástól 11/2 ó.) Innen a Tátracsúcs széles délkeleti gerinchátán - eleinte füvön s törmeléken, végül nagy táblák között - minden további nehézség nélkül fel a délkeleti oromra (1/4 ó.; a Poprádi tótól összesen 4 ó.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel, 1907 IV. 1.)

7. Délkeleti gerinc (a Déchycsúcson át).
Nehéz, érdekes mászás; a Tátracsúcs legszebb útvonalainak egyike.

Az Omladékvölgyből a délkeleti gerincen a Déchycsúcsra lásd 126. fej. 1 (a beszállástól 11/2 ó.). A Déchycsúcsról északnyugatra le, a közötte és a Tátracsúcs DK orma között fekvő csorbába: lásd 126. fej. 2 (20 p.). Innen a Tátracsúcsnak széles délkeleti gerincén - eleinte füvön s törmeléken, végül nagy táblák közt - minden további nehézség nélkül a Tátracsúcs délkeleti ormára (1/4 ó.).

[Igen szép és kedvelt túra a Tátracsúcs keresztezése felmenetben az ÉNy gerincen, lemenetben a DK gerincen. E túra hegymászó körökben a "Tátracsúcs koronája" elnevezés alatt ismeretes.]

8. Keleti fal (az Omladékvölgyből).

A Poprádi tótól az Omladékvölgybe, az ennek egyik mellékágában fekvő Rumantóhoz: lásd 124. fej. 1.
A Tátracsúcsnak a Rumantó felett feltörő keleti fala jellegében teljesen elütő két részre oszlik. A fal alsó részét meredek, táblás sziklaöv támasztja, míg a felső rész kevésbbé meredek és erősen füves. A felső résznek épp a középén egy jól kivehető borda húzódik egyenest a DK oromhoz; e bordától jobbra is, balra is füves-sziklás horpadás nyomul a felső falrészletbe.
Az alsó táblás sziklaöv átmászását ama sekély sziklavályú közvetíti, amely közvetlen alsó folytatását képezi a fentebbemlített jobboldali horpadásnak. Ezen alsó - valószínűleg nehéz - falrészlet legyőzése után már minden további nehézség nélkül megy a felső falrészlet horpadásainak bármelyikében tovább a délkeleti oromra. - Közelebbi adatok hiányoznak.
(J. Bizoń és St. Szulakiewicz, 1909 VIII. 8.)

[A keleti fal felső részét használja fel az alábbi útirány. A Déchycsúcs délkeleti gerincében, közvetlenül a Serényitorony nagy letörésének tövében fekvő csorbából (126. fej. 1) kitérünk a gerinc keleti oldalába, azután folyton a Déchycsúcs gerincének oldalfala tövében, ahol ez a Tátracsúcs keleti falára ereszkedik, törmelékes párkányokon, hasadékokban emelkedve, a Tátracsúcs délkeleti gerincének legfelsőbb részére s ezen át a DK oromra jutunk.
(Dr. M. Pollak, 1908 VII: 28.)

9. Északkeleti gerinc (a Rumancsorbából).
Meglehetős nehéz, szép túra.

A gerinc a csorbából eleinte vízszintesen indul ki, ahol mindjárt kezdetben a keskeny élen egy helyütt oldalt lógázkodva jutunk át. Az alsó vízszintes gerincrészlet végén levő mély beszakadás után, hová kötélen kell lebocsátkozni, hirtelen meredeken szökik fel a gerinc. A gerincfelszökés elején emelkedő nagy gerinctorony átmászása okozza a legnagyobb nehézséget. A gerinc további szaggatott sziklacsipkéi átmászhatók, de balról könnyebben megkerülhetők. Feljebb már könnyebbé válik a gerinc, amely végül a délkeleti orom sima zárófalának visz neki. Ez alatt balra térünk, mígnem a falban egy vályú nyílik, amely felvisz a délkeleti oromra (21/2 ó.).
(E. Dubke, Breuer J. és id. Franz J. vezetőkkel, 1904 VII. 6.)

A Tátracsúcs északi fala.
(125. fej. 10)

10. Északi fal (a Csehtavi völgyből).
Nehéz mászás; egyike a Tátra legnagyobbszerű faltúráinak.

A Csehtavi völgy zárlatában feltörő, mintegy 500 m magas fal tövét elérhetjük Podviszokáról a Csehtavi völgyön át (132.fej. 2), vagy a Poprádi tóul a Hunfalvyhágón át (132. fej.). Beszállás a legmélyebben a törmelékbe nyúló sziklasarkantyú baloldalán. Kissé balra a sarkantyú legmélyebb pontjától, egy rejtett törmelékfolyosóban fel egy kis térségre a sarkantyú magaslátán. Felette nehéz, törékeny, 12 m magas fal. Azután hosszabb ideig könnyebb mászás. Ahol a sziklák meredekebbek kezdenek lenni, egy rövid (8 m), boltozatszerűen fedett, de jó párkányon jobbra a fekete hasadékba. Átugorva a vízfolyáson; a jobboldali, jó fogású sziklalapokon egy kötélhossznyira fel. Azután a szakadék kéményszerű hasadékká alakul át. Balra tőle az igen méredek és nehéz 30 m magas falon fel. Felette a szakadékban szép térség. [Ide a 8 méter hosszú, beboltozott párkányról úgy is juthatunk, hogy a párkányról a felette áthajló sziklákat - a legkönnyebb helyen - egymás válláról legyőzve, tovább egy meredek, sima, meglehetős nehéz táblán mászunk néhány kötélhosszat fel.] Innen eleinte a szakadékban, majd ahol az kettéágazik jobboldali főágában tovább (részben a szakadék fenekén, részben a baloldali törékeny sziklákon), míg alkalmas helyen a szakadékot jobbkézt kiséró bordára térhetünk rá. Ezt addig követjük, míg járhatatlanná nem válik. Itt ismét balra térünk a szakadéknak kéményszerű folytatásába s ebben fel arra a kis horhosra, amelyet a hegyfal és a szakadékot határoló borda alkot. Itt a falon széles törmeléköv fut végig, amelyről a fal több helyen is átmászható. Az északnyugati oromnak kb. 80 m magas, igen meredek végfalán kitett és nehéz mászással (komplikált terep) fel az egyenesen felettünk a falutetejében jól látható, egy kőtömb által kettéosztott csorbára, amely az ÉNy gerincen fekszik. A gerincen 3 perc alatt az északnyugati oromra (a beszállástól 31/2 óra).
(R. Kordys és A. Znamięcki, 1908 VIII. 28.)