A Rumancsorba a Ganek és Tátracsúcs közötti gerincben fekszik. A kétoldalról aláereszkedő gerincek a középen hosszú vízszintes élt alkotnak, amelynek keleti végénél, a Kis Ganek tövében van a Rumancsorba legmélyebb bevágása. Átmeneti pontul azonban nem magának a csorbának bemetszése, hanem a közvetlen felette keletre, kb. 10 méterrel magasabban fekvő gerinctérség szolgál. A csorba északra a Csehtó völgyébe kb. 250 m magas, rendkívül meredek falban szakad le s így keresztezése nagy nehézségekkel járván, gyakorlati szempontból mint átjáró nem jön számításba.

1. Az Omladékvölgyből (délről).
Könnyű.

A Poprádi tótól az Omladékvölgyben a Jegestó tófalának tövéig (114. fej. 1), azután az északra (balra) elhajló völgyágban - az ú. n. Rumanvölgyben - az ennek zárlatában fekvő Rumantóhoz (13/4 ó.).
Innen - a Ganeknek véve irányt - a sziklafalak tövéig megyünk s ezeknek aljában balra tartunk, míg egy a faltól kevéssé előugró sziklasarkantyút megkerülve, mögötte alábbhagy a fal meredeksége. Innen a falnak fehérre mosott, lépcsős tábláin zeg-zugban kapaszkodva felfelé, végül elérjük azt a jellegzetes széles törmelékpadot, amely magasan a völgy szintje felett, a Rumancsúcs és a Ganek tövében egészen a Rumancsorbáig húzódik ki.
[A törmelékpad a fentebbi úttól jobbra is elérhető: lásd 122. fej: 1 a) és b).]
A padot balra követve, végül nagy, hajlott sziklatáblák keresztezése után elérjük a közvetlenül a csorba legmélyebb bemetszése felett a gerincén fekvő (az átkelési pontul szolgáló) kis törmeléktérséget (3/4 ó.).
(L. Chałubiński, W. Roj és B. Obrochta vezetőkkel, 1880 körül.)

2. A Csehtó völgyéből (északról).
Meglehetős nehéz, igen meredek és kitett falmászás.

A Csehtavi völgy zárlatában fekvő Jegestótól (132. fej. 2) omladékon emelkedünk a fal ala, amelynek tövében még a nyár végén is meredek hólejtő vonul végig. Beszállás a sziklákba egyenesen a csorba esésvonalában, feltűnő, fehér törésű szikláknál. Mintegy 30 métert felmászva, zeg-zugos vonalban rézsút jobbra tartunk, mígnem függőleges sziklarészletek továbbnyomulásunknak utját állják. Törékeny kőzetű párkányon jobbra térünk, végül nehéz sziklákon ismét fel a fal egyharmad magasságában levő kis térségre. Innen ferdén balra 20 m hosszú, kifelé hajló és igen kitett hasadék vezet fel, amely az egész túra legnehezebb része. Felette mintegy 40 m hosszú, keskeny vízszintes párkányon balra térünk, azután egy törmelékes folyosóban elég meredeken jutunk fel közel a csorba alá. Jól lépcsőzött sziklákon ferdén jobbra felkapaszkodunk a gerincre, amelyet közvetlenül balra (keletre) a legmélyebb bemetszéstől érünk el. Minthogy átjáróul nem a csorba legmélyebb pontja szolgál, a gerincet kb. 20 méternyire követjük balra, mígnem feljutunk az átmeneti helyül szolgáló törmeléktérsége, amelynél az Omladékvölgy felőli út is a gerinc magaslatára torkollik (3 ó.).
(J. Chmielowski, dr. Jordán K. és dr. A. Kroebl, K. és J. Bachleda vezetőkkel, 1905 VII. 27.)