Az Omladék-, Csehtavi- és Kacsavölgy sarokpontjában, ahol a főgerinc élesen irányt változtatva, délkeletről délnyugatra kanyarodik át, emelkedik a háromormú Ganek. A főorom a legdélibb fekvésű; nyugatra, közvetlenül a Rumancsorba felett emelkedik a kis orom (Kis Ganek), míg a kettejök közt elhelyezkedő középső orom kissé északra van kitolva. Délkelet felé: a Rumancsúcstól a Ganekrés, nyugat felé: a Tátracsúcstól a Rumancsorba választja el.
A kis oromból északkeletre egy oldalgerinc indul ki, amelyen a Kacsavölgyi torony (2197 m) emelkedik.
A Ganek mindenfelé meredek falakkal törik le. Legkevésbbé impozáns az Omladékvölgy (Rumanvölgy) felől, ahol magasra nyúlik fel falai alá a törmelék. A hegynek óriási méretei csak a Csehtavi- és a Kacsavölgy felől érvényesülnek. Emitt 888 méternyire emelkedik a Zöldtó (1577 m) tükre fölé, míg a Csehtó völgyéből felszökő északi fala a maga nemében páratlan látvány. A 300 m magas alsó függőleges falrészlet fent vízszintes vonalban szakad meg, amely mint egy karzat fut végig a fal felett. E sajátságos alakulattól is nyerte a hegy nevét (ganek=karzat). A Ganek megmászása a szokásos úton (DK gerinc) bár nem nehéz, de csinos mászást nyújt, míg többi útvonalai egytől egyig a legszebb s egyúttal legnagyobbszerű tátrai mászóturák közé tartoznak. Emellett kilátása is egyike a legszebbeknek.
A Ganek első megmászója: Dr. W. Kleczyński, K. Bachleda vezetővel és J. Gąsienica podgyászhordóval 1895 augusztus 11-én.

1. Délkeleti gerinc (a Ganekrésből).
Könnyű, de meglehetősen kitett mászás. Kapcsolatban a Ganekrés omladékvölgyi útvonalával, a Ganek szokásos útja.
Télen: Nehéz és nagyszerű.

A Ganekréstől eleinte a gerinc baloldalán mászunk füves sziklákon felfelé, míg a gerinc sziklásabbá válva, meredeken felszökik. Itt jobbra a gerinc mellett egy vályú húzódik. Az átlépés ebbe - egy ferde kőlapon át - meglehetősen kényes, azért célszerűbb, ha előbb a gerinctől rézsút balra mászva egy keveset fel, azután visszatraverzálunk a gerinc éléhez, amelyen átlépve, így magasabban jutunk bele a túloldalán húzódó, keskeny törmelékes vályúba. E vályú - amelyet most követünk - végül ismét a gerinc magaslatára torkollik. Közel vízszintes, éles gerincrész következik, amely után a gerinc szélesebbé válva emélkedik. Majd ismét éllé keskenyedik a gerinc s több apró bütyök átmászása után a csúcsra jutunk. (A Ganekréstől 20 p.)

2. Délnyugati fal (az Omladékvölgyből).
Nehéz és szép túra.

Az Omladékvölgyből a 124. fej. 1 úton a Ganek és Rumancsúcs alatt húzódó felső törmelékpadra, amelyet ez esetben már a Ganek DNy falának tövében érünk el.

[A törmelékpadot a 122. fej. 1 a) és b) úton is elérhetjük, ez esetekben azonban a törmelékpadot hosszabb ideig kell északi irányban követni, míg - a Rumancsúcs és a Ganekrésnek szakadékja alatt elhaladva - a Ganek DNy fala alá jutunk.]

3. A Rumancsorbából a kis és középső ormon át (nyugatról).

A Ganeket a Rumancsorbából a kis és középső ormon át kétféle - csak a középső részükben összeeső - úton érhetjük el, aszerint hogy a részben a helyoldalba kitérő könnyebb továbbjutási lehetőségeket használjuk fel, vagy pedig szorosan a gerincet követjük. A traverzálás bármelyik módja nagyszerű túra, a gerincút pedig nemcsak hogy a Ganek legszebbik útja, hanem egyúttal egyike a Tátra leggyönyörűbb gerinctúráinak.

1. A könnyebbik út.
A Rumancsorba átkelési pontját képező gerinctérségről keskeny törmelékpárkányon kb. 50 métert kitérünk a Ganek kis ormának északi oldalába: Innen néhány alacsony lépcsőn egyenesen felmászva, egy rézsút balra húzódó vályúba jutunk. Ezt rövid darabon át követjük, azután ezt jobbra elhagyva, a jól lépcsőzött, nem meredek falon zeg-zugos irányban felkapaszkodunk a kis orom Ny gerincének felső, vízszintes szakaszára s ezen balra a kis oromra.
(Első megmászója: K. Potkański, ifj. J. Wala és J. Bachleda Tajber vezetőkkel 1892 VIII. 25,)
A kis oromról - közvetlen balra a túloldalt letörő gerinctől kb. 17 m hosszú, fent füves és törékeny, alul sima és táblás kémény húzódik le. Ebben le (kötéllebocsátkozás ajánlatos). A kémény tövéből meredek, törékeny falacskán kényes felmászás a kis és középső orom közötti gerincrésre. (A kis oromról - rövid kötéllebocsátkozással - ide egyenesen a letörő gerincen is lejuthatunk.) Ebből szorosan a törékeny kőzetű gerincen fel a Ganek középső ormára.
(Első megmászója: K. Bizański, K. Bachleda vezetővel 1905 VIII. 19.)
A túlsó oldalon a gerincen tovább. Az utolsó két sziklafog közötti bevágásból 5 méter kötéllebocsátkozás az északkeleti oldalon egy rövid fűpárkányra, amelyen néhány lépéssel betraverzálunk a középső- és főorom közötti csorbába.
A csorbából kb. 35 m hosszú párkányon ki a főorom É oldalába s egy kiugró táblás pillért megkerülve, hátulról fel a pillér tetejére. Itt egy kis törmelékfoltról 6 m magas kémény vezet fel. Mindjárt a beékelt tömb után - áthajló sziklák alatt - balra ki egy ferde kőlapra. Az erre következő meredek falacska felett keskeny sziklaszegélyen néhány métert jobbra egy törmelékes odúba s ebből kőtömbökön a közeli csúcsra (21/2 ó.).
Meglehetős nehéz.
(Lemenetben: J. Chmielowski, K. Bachleda és J. Marusarz vezetőkkel, 1905 IX. 15.)
(Felmenetben: Z. Klemensiewicz és J. Maślanka 1906 VIII. 22.)

2. Egyenest a nyugati gerincen.
A Kis Ganek Ny gerincéből kevéssel a Rumancsorba felett egy szabadon álló torony nő ki. Minthogy ez előlről valószínűleg megmászhatatlan, megkerülése végett a Rumancsorbától a Kis Ganek északi oldalába kivezető párkányon ama vályúig traverzálunk ki, amely a torony mögötti csorbához visz fel. A vályúban fel a csorbára. Innen fűbenőtte sziklákon jobbról megkerülünk egy felszökést s tovább egyenesen a gerincen nehéz repedésekben egy kis torony áthajló fala alá. A tornyot jobbról megkerülve, széles törmélékes csorbába jutunk. Az előttünk emelkedő 30 m magas, meredek felszökésen igen nehezen fel. Felette a gerinc hajlása alábbhagy és a mászás középnehéz. Részint az élen, részint tőle balra mászunk fel a Ganek kis ormára.
(Hefty Gy. A. és Laufer I., 1909 VIII. 9.)

A kis oromról a túloldalt letörő gerincéten rövid kötéllebocsátkozással egyenesen le a kis és középső orom közötti résbe. Ebből szorosan a törékeny kőzetű gerincen fel a Ganek középső ormára. A túlsó oldalon a gerincen tovább. Az utolsó két sziklafog közötti bevágásból 5 m kötéllebocsátkozás az ÉK oldalon egy rövid fűpárkányra s ezen néhány lépéssel be a középső- és főorom közötti csorbába.
A csorbából kissé balra a gerinctől 2 m-es fal, azután 21/2 m-es tábla. Innen egy 80^o hajlású táblán 3 m oldalmenet jobbra a gerincmagaslatra (nehéz). Itt bejutunk egy hosszabb repedésbe, amelyben végig kövek vannak beszorulva. Fölötte már könnyen egyenest a főoromra. (31/2 ó.).
Igen nehéz.
(A főorom alatti csorbától: Teschler I. és L. 1913 VII. 16.).

Ganek északról.
(123. fej. 4 és 3.1; 124. fej. 2))

4. Északi fal (a Csehtó völgyéből).
Igen nehéz, kitett falmászás, amely a Tátra legnagyobbszerű és leggyönyörűbb vállalkozásai közé tartozik.

A Csehtó völgyének legfelsőbb katlanából feltörő fal alá vagy Pod Viszokáról (132. fej. 2), vagy a Poprádi tótól a Hunfalvyhágón át (132. fej.).
A különben teljesen tagolatlan, sima falat egy feltűnő, gyengén balra dűlő hasadék repeszti végig, amely a fal bal felső sarkának közelében torkollik ki a karzatra. E szakadék alulról tekintve elég mély és tagozott. Alsó része kb. 60^o alatt hajlik. Feljebb több helyen összeszűkül, a kikerülés egyedül a baloldali falon lehetséges, a jobboldalin ki van zárva. Az első kötélhossz simára mosott vályúban visz. Nemsokára egy szűkebb helyhez érünk. A jobboldali fal boltozatszerűen függ át, a szakadék sima kéményben folytatódik. Áttraverzálva balra egy nagy barna nyirkos kőlapon, kijutunk a baloldali falba, ahol könnyű fűbenötte sziklák és gyepes padok vezetnek tovább. Egy ferde párkányon csakhamar vissza a szakadékba. Néhány méter után egy odúszerű összeszűkülés. Alját nagy halmaz törmelék borítja. Ismét ki a baloldali falba, hol nehéz fübenőtte sziklákon fel egy borda letöréséig, amely borda a főszakadékot elválasztja egy baloldali mellékfolyosótól. Utóbbi felül egy teljesen fűggélyes, beláthatatlan hosszúságú, kb. egy méter átmérőjű kéményben folytatódik. A bordán fel (igen nehéz). Egy teljesen áthajló részen át kis térségre jutunk. Erről két keskeny párkány húzódik a főszakadékba. A párkányokat nem követjük, hanem egy feljebb levő másik kis térségre kapaszkodunk fel, amelyről bepillanthatunk a baloldali mellékszakadékba. A borda oldalában egy rendkívül síkos, keskeny padocska vezet a nagy kémény felé. A borda fölfelé járhatatlan. A padocska nem visz a kéményg. Odáig követjük, ahol letörik és itt egy repedésre bukkanunk, amely ferdén jobbra dűlve felvisz a borda egy kis csorbájára. Ebben erős terpeszkedéssel a csorbába. Két lépés bevisz a főszakadékba (kőgúla). A szakadék itt közel függélyes, de járható s a kőzet rendkívül törékeny. (Kőhullás!) A kőgúlától kb. 30 m-t felterpeszkedünk egy 3 négyzetméternyi, gyengén hajló laphoz, amely belenyúl a jobboldali falba. Innen kissé kilépve a baloldali falba, rendkívül törékeny fogásokon egy újabb odúszerű átfüggéshez. Mozgó közbeszorult törmelékhalmaz. Egy kis falacskán fel (nehéz), majd a kéményszerűen összeszűkült szakadékban néhány métert terpeszkedve, egy nagy beszorult tömbig. Ezen felhúzódva, egy nagyobb medenceszerű bővüléshez. A medencéből 2 m-es falacska után szűk és sima vályú vezet tovább. Ismét a falba ki. Igen törékeny kőzet. Fel most a karzatig, amelynek éle erős, jól fogható. (A beszállástól 3 óra.)
A karzatról tovább a kis oromra s a középső ormon át a főoromra: lásd 3 alatt (21/2-31/2 ó.).
(I. Król, W. Kulczyński és J. Lesiecki 1911 VII. 27.)

5. Északkeleti gerinc (a Csehtótól).
Meglehetős nehéz, tájilag nagyszerű túra.

A Csehtótól (132. fej. 2) füves terepen a ennek alsó füves részén addig, ahol sziklássá válik s erősen délre kanyarodik. Innen - a keleti oldalban - néhány tornyon át meredekebben fel az utolsó torony és az északkeleti gerinc folytatása közötti csorbába, amely felett a gerinc falszerűen, meredeken szökik fel a Kacsavölgyi toronyhoz.

[A gerinc e csorbáját a Kacsavölgyből is megközelíthetjük. A kacsavölgyi Zöldtótól széles, füves hát húzódik fel a Ganek ÉK gerincének alsó (a Kacsavölgyi torony alatti) részéhez, amelyet az alsó füves és felső sziklás rész határán - a fentemlített csorbánál - ér el.)

[A csorbából a gerinc nyugati oldalán - meredek vályúban és magas lépcsőkön - pár percnyi könnyű mászással elérhetjük a Kacsavölgyi tornyot (2197 m).]

6. Keleti fal (a Kacsavölgyből).
Igen bonyolult, megerőltető és igen nehéz túra, amely a leghosszabb tátrai faltúrák közé tartozik. Falmagasság 700 m. A középső részben sok fű, a főszakadékban kőhullás veszélye.

A podviszokai vadászháztól a Poduplaszkí völgyben a kacsavölgyi Zöldtóhoz (114. fej. 2; 1 ó.).
Innen nézve a Ganek széles keleti falletöréseiben két hatalmas szakadék vonja magára figyelmünket. A baloldali, rézsút balra emelkedő szakadék a Ganekrésre visz fel, a jobboldali - szintén balra hajló - szakadék mély horpadást alkot a Ganek három ormának esésvonalában. A két szakadék a fal alsó részében egyesül; a falak itt alul függélyesen, simán szakadnak le a Kacsavölgy omladéklejtőihez.
Beszállás a falba jobbra az említett szakadékok alsó végétől, a Ganek ÉK gerincén emelkedő Kacsavölgyi torony esésvonalában. Meredek fűlejtőkön emelkedünk, amelyek a Kacsavölgyi torony áthajló letöréseibe nyúlnak magasan fel. A fentebb mind keskenyebbé váló fűlejtőket balról egy a falból kiugró, rendkívül meredek sziklaborda határolja, amely alul egy feltűnő, fűpárkányok áltat tagolt táblafelületben törik le. Kb. 50 méterrel ama hely alatt, ahol a fűlejtő a legmagassabban nyúlik fel a falba, balra - az említett bordának - fordulunk és az áthajló falak alatt magas fűlépcsőkön mászunk tovább, folyton szorosan a táblák felső szélén tartva magunkat, ahol egy meredek fűsáv teszi lehetővé a továbbjutást. Végül egy beszorult tömb által elzárt, rövid, áthajló kéményhez érünk, amely a borda magaslatára torkollik. A kémény tövéből 6 m oldalmenet táblákon át egy tágas, lejtős fűfoltra a borda magaslatán. (Kilátás a fal szakadékaira.) Innen egy alacsony függélyes falon a jobboldali repedés segélyével (amelyet fent jobbra elhagyunk) fel ahhoz a kis bemetszéshez, ahová az előbb említett kémény torkollik. Ezután a gerincszerűen feltörő borda füves-sziklás oldalában rézsút balra egy hosszú, többfelé futó vályúhoz, amely a bordának egy kis csorbájára torkollik. Még kb. 10 méterrel a vályú felső vége előtt a borda falában egy kb. 20 m hosszú párkányon ki egy fűtérségre. Innen a borda baloldalán rézsút balra egy füves-sziklás vályúhoz és ebben addig fel, míg a terep megengedi, hogy a főszakadék felé áttraverzálhassunk. Rézsút balra emelkedve, a következő bordához és ezen fel, kissé jobbra egy fehéres, táblás valyúhoz. A mind meredekebbé váló vályúban fel, végül zsindelyszerűen rétegezett táblákon ki a baloldali bordára. Itt egy nagy, meredek és sima táblán - egy keskeny repedés segélyével - fel egy fűfoltra. Erről egy falacskán füves terepre és ebben - eleinte kissé lebocsátkozva, majd egy füves párkányt követve - egy kis nyergecskére a következő bordán s innen rézsút balra be a főszakadékba. Nem követjük mindjárt ennek kéményszerű alját, hanem egy jobbra elágazó vályúban kb. 20 métert felmászunk, mire egy párkányon balra - végül néhány métert lebocsátkozva - elérjük a szakadék fenekét. Ez valamivel alább két kéményre ágazik. A jobboldali függélyes kéményben támaszmunkával kb. 6 métert fel, azután át a bal keményhez, amelyből balra kitérve, nem túl meredek lépcsőkön a vályúszerű szakadékfenékhez mászunk vissza. Ebben (omlatag kőzet) néhány métert igen meredeken addig fel, ahol a vályú egy (valószínűleg járhatatlan) függélyes hasadékba megy át, amely a fő- és középső orom közötti csorbához visz fel. Innen a jobboldalt kísérő bordán át a szomszédos vályúba és ebben igen meredeken füves lépcsőkre. Ezután könnyű terepben, végül egy vályúban jobbra ahhoz a csorbához, amely egy mellékbordának merészen feltörő tornyától balra fekszik. A csorbából meredek és kitett falacskákon rézsút balra és fel a Kis Ganek ÉK gerincéhez, amelyet egy ablakszerű kis bemetszésnél érünk el. (A gerincet az említett csorbától hamarább elérhetjük, ha egy vízszintes párkányt követünk.) A meredek gerincen 5 percnyi szép mászással a kis oromra. (A beszállástól 7 ó.) Tovább a középső ormon át a főoromra: lásd 3 alatt.
(Dr. M. Świerz és K. Wąsowicz, 1921 VIII. 17.)