Az Omladékvölgyet a Kacsavölgytől elválasztó gerincben a Ganektől közvetlenül délkeletre emelkedik a kétormú Rumancsúcs. ÉNy főorma csak kevéssel magasabb a DK mellékoromnál (kb. 2417 m). A Ganektől a Ganekrés választja el, a tőle délkeletre fekvő Mártacsúccsal egy kifejezett hágónyílással nem bíró, hosszú gerinc köti össze. E gerincnek legmélyebb bemetszesét, amely egyúttal a két hegy testét elválasztó gerincnyílásnak tekintendő, a Rumancsúcs DK ormától közvetlenül DK-re fekvő csorba (kb. 2375 m) alkotja.
A Kacsavölgybe óriási magasságú falban törik le; az Omladékvölgy (Rumanvölgy) felől alárendeltebb jelentőségű. Megmászásánál mindenekelőtt arra a magasabban fekvő széles törmelékpadra kell feljutnunk, amely a Rumanvölgy oldalán a Mártacsúcstól a Rumancsúcs és a Ganek tövében egészen a Rumancsorbáig húzódik s meredek fallal esik le a völgy alsó szintjéhez.
Első megmászója: J. Chmielowski, K. és J. Bachleda vezetőkkel, 1902 szeptember 27-én.

1. Délről (az Omladékvölgyből).
Könnyű; a Rumancsúcs legkönnyebb útja.
Télen: Csak biztos hónál.

Az Omladékvölgyből a 122. fej. 1 a) alatt leírt úton a Rumancsúcs tövében fekvő felső törmelékpadra, amelyet balra addig követünk, míg a Rumancsúcs tömegéből a völgy felé előugró, a törmelékpadra meredeken letörő vad sziklatoronyban végződő pillér közelébe értünk. A pillértől innen (vagyis hegynek nézve a pillértől jobbra) a hegyoldalban felhúzódó második - fehéres omladékkal telt, sekély, nyitott - folyosónak fordulunk. (A pillértől innen a hegy testébe vágódó első folyosó az alsó részét borító nagy, fehéres táblákról ismerhető fel.) E folyosó a Rumancsúcs meredek DK gerincletörése és az innen a Mártacsúcs felé vízszintesen folytatódó gerinc első tornya közötti keskeny csorbára visz fel (kb. 2375 m; innen túloldalt a Kacsavölgybe pillantunk le). Még néhány méterrel innen a gerinccsorba alatt átkelünk a folyosót balról kísérő bordán és áttraverzálunk a szomszédos folyosóba (felső része a fentebb említett pillértől jobbrá fekvő első folyosónak), amely balra elkanyarodva, a Rumancsúcs tömegébe húzódik fel. E folyosó végül a főgerinc (DK gerinc) és a Rumancsúcs DK ormából az Omladékvölgy felé kiugró borda (pillér) összeszögellési pontjához torkollik. Átlépve a bordán, kevéssel a gerinc magaslata alatt párkányokon áttraverzálunk a Rumancsúcs két ormát elválasztó gerincbemetszésbe. Innen balra a gerinctől füves sziklák között emelkedve, végül kimászunk a gerincre, amelyen pár lépés után elérjük a csúcsot. (A törmelékpadról 3/4 ó.)

[Akik a Rumancsúcsról - az összekötő gerinc megkerülésével - a Mártacsúcsra akarnak átmenni, ezt nagyobb magasságveszteség nélkül megtehetik, ha a Rumancsúcsról a fenti 1 úton csupán a DK orom DK tövében fekvő (2375 m) gerinccsorbáig mennek le, ahonnan tovább a 120. fej. 2 alatti jegyzet második és harmadik bekeadésében említett módon folytatják útjokat a Mártacsúcsra.]

2. Délkeleti gerinc.
Kissé nehéz és kitett.

Mint az 1 úton, az Omladékvölgyből fel a Rumancsúcs DK ormától közvetlenül DK-re fekvő gerinccsorbára (kb. 2375 m). Innen meredeken szökik fel a Rumancsúcs DK gerince a DK oromhoz. Alsó része táblás élt alkot, fentebb falszerűen kiszélesedő lépcsőkkel emelkedik, amelyeket repedések segélyével győzünk le. A DK oromról rövid leereszkedés a közte és az ÉNy főorom között fekvő gerincbemetszésbe, aztán a gerinc baloldalán, legvégül magán a gerincen fel a főoromra. (A csorbától 1/2 ó.)
(Z Klemensiewicz és J. Maślanka 1906 VIII. 22.)

3. Délnyugati fal (leereszkedés az Omladékvölgybe).
Kissé nehéz, de legrövidebben a völgybe vezető út.

A Rumancsúcs két orma közötti csorbából keveset leereszkedünk a DNy oldalon, aztán balra kitérünk egy padkára, amely a Rumancsúcs DK ormából az Omladékvölgy felé kiugró bordára visz ki. Eleinte a borda élén haladunk, azután vagy a jobb- vagy a baloldalában mászva tovább lefelé, ott ahol a borda meredeksége folytán járhatatlanná válik, a bordának északi oldalán néhány meredek fallépcsőn lebocsátkozunk a fő- és a mellékorom közötti csorbából a DNy falban lehúzódó keskeny szakadékba, amelyet végig követve, a fal tövében húzódó széles törmelékpadra jutunk (20 perc). Erről az Omladékvölgy aljába: lásd 122. fej. 1.
(W. Jeromin, J. Chmielowski és Komarnicki Gy. 1908 VIII. 21.)

4. Északnyugati gerinc (a Ganekrésből).
Rövid, de meglehetős nehéz és csinos mászás. A Rumancsúcs legérdekesebb útja.

A Ganekrés délkeleti nyílásából a gerincéltől rézsút jobbra kimászunk egy a sima falnak támaszkodó pillérhez. Az ennek tetejét képező kis térségről a felettünk feltörő függélyes táblán kb. 4 m-t rézsút balra fel egy repedéshez. Ebben tovább. A repedés egy odúban végződik, amelyet fent egy beszorult tömb zár el. Ezt jobbról legyőzve, felette balra emelkedő párkányon kitraverzálunk a gerinc éléhez, amelyet kis bemetszésben érünk el. Az ebből feltörő 2 méteres meredek gerinclépcső legyőzése után a szélessé váló gerinc már menedékesen visz fel a közeli csúcshoz (20 p.).
(Lemenetben: Kienast F., A. Martin és W. Wanjura, Breuer J. és Spitzkopf P. vezetőkkel 1905 VIII. 14.)
(Felmenetben: Z. Klemensiewicz és J. Maślanka 1906 VIII. 22.)

[A Ganekrésből a gerinc megkerülésével is feljuthatunk a csúcsra. A csorbából keveset lebocsátkozva, kitraverzálunk a csúcsnak omladékvölgyi oldalába s miután néhány bordát vízszintesen kereszteztünk, végül oldalról jutunk fel a csúcsra.
Könnyű.]