A Nyugati Vaskapuhágó keskeny nyílását DK-ről a
Vaskapuhócsúcs északnyugati orma, ÉNy-ról pedig a Nyugati
Vaskapucsúcs fogják közre.
Mint átjárót az Omladékvölgy és a Kacsavölgy között, ez
utóbbi oldal nehézsége folytán, csak igen ritkán használják. E
hágó keresztezése - érdekességénél fogva - mégis igen hálás
vállalkozásnak mondható. A Kacsavölgy oldalán ugyanis a hágó
sajátos terepformációt mutat s amellett az út itten a legvadabb
sziklakörnyezetben visz át.
A hágón elsőízben Dr. A. Asnyk, J. és M. Pawlikowski keltek
át, J. és M. Sieczka, J, Fronek és J. Giewont vezetőkkel 1876
július 26-án.
1. Az Omladékvölgyből (délnyugatról).
Semmi nehézség, de fárasztó.
Télen: (megjegyzés nélkül)
A Jegestótól (114. fej. 1) jobbra a Zergeőrtorony körül, omladékon fel a legfelsőbb völgykatlanba. Itt balra kanyarodva, az egyenest a hágóba vezető meglehetős száles törmelékes folyosónak tartunk. Ebben fel a hágóra. (A Jegestótól 11/4 ó.).
2. Leereszkedés a Kacsavölgybe (északkeletre).
Nem könnyű és a havonjárásban biztosságot igénylő
útvonal.
Az a hatalmas hószakadék, amely a hágóból a Kacsavölgybe (ennek
nyugati
mellékágába) levisz, mintegy 2 méterrel a hágó alatt egy letöréssel
kezdődik.
Ennek folytán a hálóból csak néhány lépést bocsátkozunk jobbra le, hogy
az
itten magasan a Vaskapuhócsúcs falaiba felhúzódó hónák legfelsőbb nyelvét
keresztezhessük. E nagyon meredek hólejtő keresztezése az egész út
legveszélyesebb részlete. Kb. 10-15 méter után a hó és a sziklafal közötti
rianásba
jutunk s ennek segélyével már könnyen érjük el ama sajátságos,
nagykiterjedésű hóterraszt, amely a Vaskapuhócsúcsok északkeleti oldalának
támaszkodik. A terrasz hó- és törmelékmezőit jobbra (keletre) keresztezzük,
miáltal
feljutunk arra - a terraszból csak csenevészül előlépő - gerincre,
amely a
Kacsavölgy közepe felé előugró Vaskaputornyot a Vaskapuhócsúcs középső
ormával összeköti. E gerinc túloldalán, az innen kiinduló szakadékok
egyikében
lebocsátkozunk a Kacsavölgy (keleti) felső katlanába,
amelynek alját a
Jegestavi csúcs és a Vaskaputorony falai által közrefogott leghátsóbb
völgyzugban érjük el. Innen tovább le a Zöldtóhoz: lásd 114. fed. 2.
[A hóterraszról a Kacsavölgy a nyugati mellékagába is
leereszkedhetünk. Feljutva a Vaskapuhócsúcs középső ormát a Vaskaputoronnyal
összekötő gerincre, ezt addig követjük a Vaskaputorony irányában, míg túl nem
jutottunk a hóterrasz falletörésén. Itt azután a gerincről balra (a
Nyugati Vaskapuhágótól lejövő hószakadék felé) leereszkedünk az alatta a nyugati
gerincfalban
levő behorpadt sziklapadra. Minthogy a pad alatt szintén merédeken
törnek
le a falak a hószakadékhoz, a letöres mentén végigmegyünk a padon, míg
túlsó végén alkalom kínálkozik, hogy lemászhassunk. Lejutva a falról, a
Kacsavölgy nyugati mellékágának aljában állunk, honnan már minden
további
nehézség nélkül jutunk le a Zöldtóhoz.
(R. Kordys és J. Ma¶lanka 1910 VIII. 1.))