A Keleti Vaskapuhágó felett délkeletre késélesen s közel függőlegesen szökik fel a gerinc a Keleti Vaskapacsúcshoz, amelyet a tőle délkeletre fekvő Jegestavi csúcstól az Omladékvölgyi csorba választ el. Igen jellegzetes alakú orom; oldalt tekintve olyan, mintha tetejét vízszintesen lefűrészelték volna és trapézhoz hasonlít.
Első megmászója: Dr. St. Krygowski, J. Bachleda Tajber vezetővel és F. Lesniak podgyászhordóval 1904 augusztus 10-én.

1. Délkeleti gerinc (az Omladékvölgyi csorbából).
Kissé nehéz és kitett.
Télen: Csak száraz sziklánál lehetséges.

A csorbából az alacsony, de meredek fallépcsőn - amellyel a gerinc kezdődik - fel, amelynek legyőzése után a gerinc következő részét jobbról kerüljük meg. Ismét visszakapaszkodva a gerincre, követjük annak hosszú, gyengén emelkedő élét (közben egy darabot balról megkerülünk). A gerincnek északnyugati végén emelkedik az alacsony csúcstömb, amelyre - egyenesen a gerincről - rövid, simafalú kémény visz fel (20 p.).
(Dr. St. Krygowski, J. Bachleda Tajber vezetővel és F. Lesniak podgyászhordóval 1904 VIII. 10.)

2. Délnyugati fal (az Omladékvölgyből).
Kissé nehéz.

Az Omladékvölgyi csorbáról az Omladékvölgybe aláhúzódó hószakadék (112. fej. 1) torkollatánál kiindulva, a csúcs délnyugati oldalában füves-törmelékes, néhány helyen lapokkal bélelt vályú húzódik ferdén balra fel. Kb. 5 percnyire a beszállás után a szakadék baloldala egészen ellaposodik és miután itt egy nagy kőtáblát balra kereszteztünk (egyetlen nehezebb hely), tovább ismét füvön és tömbökön kapaszkodunk fel a vízszintes csúcsgerinchez, amelyen - mint 1 alatt - balra elérjük a közeli csúcsot (a Jegestótól 13/4 ó.).
(Grósz A. és Rokfalusy L. 1911 VIII. 12.)