A Stolarczykhágó a Zöldtavi csúcs és a Papiruszcsúcs - illetőleg az utóbbihoz csatlakozó Papirusztornyok - között fekszik. A Javorinai Feketetó katlana és a Zöldtó völgye, illetőleg ez utóbbinak egy mellékágát képező Nagy Papiruszvölgy között képez átjárót.

1. A Zöldtótól (délkeletről).
Nem könnyű, eredeti és érdekes út.

A Zöldtótól a Nagy Papiruszvölgybe (13. fej, 2) s ebben végig fel a leghátsóbb völgykatlanba (2 ó). Innen, a Papiruszcsúcs déli falának tövében - közvetlenül a csúcs esésvonalában kezdődve - egy igen jól észrevehető széles törmelékpárkány indul ki, amely - fentebb vályúvá alakulva át - a szaggatott Papirusztornyok falának mentén rézsút balra, folytonos emelkedéssel a hágóra visz fel.
A párkány többhelyütt meg van szakítva; egy helyen nagy sziklatömb zárja el. Ahonnan vályúszerűen bemélyedett - minthogy a vályú alja járhatatlan - a vályút külső oldalán kísérő mellvédszerű borda sima tábláin mászunk, legcélszerűbb lévén lehetőleg a borda peremén tartani magunkat. Ahol a vályú véget ér, füves lejtőn a közeli hágóra (1/2 ó.).

2. A Javorinai Feketetó katlanából (északnyugatról).
Igen könnyű.
Télen: A Feketetavi völgy felső katlanának fallépcsője lavinaveszélyes.

A Javorinai Feketetótól, mint 9. fej. 2 alatt, a felső völgykatlanba s ennek a Vöröstavi- és Papiruszcsúcs alatt fekvő katlanába (21/2 ó.). Itt egészen a Papiruszcsúcs falai alá megyünk fel, ahonnan - egyenesen e csúcs esésvonalában kiindulva - egy balról rézsút jobbra emelkedő, tágas hó- és törmelékszakadék húzódik fel, amely közvetlenül a Stolarczykhágóra torkollik (1/2 ó.).
(J. Stolarczyk és A. Reformatus, id. A. Wala, id. S. Tatar, W. Gąsienica és W. Ślimak vezetőkkel 1867 IX. 17.)